Másik minőségében folytatja a beszélgetést, amikor a Hungarotonról, a kiadó klasszikus CD-inek nemzetközi sikereiről szól. Irodájában plakátok, oklevelek tanúsítják, hogy 2001 nemcsak az alapítás ötvenedik évfordulója miatt marad emlékezetes a cég történetében. Az új század díjak sokaságát hozta számukra, több zenei szaklap méltatta kiadványaikat, s tavaly a Nemzetközi Liszt-hanglemeznagydíj is itt maradt Budapesten (Bogányi Gergely és Kelemen Barnabás Liszt összes hegedű-zongora-művéért nyerte el az elismerést). Mint közismert, Bartók Béla összes művének újrakiadása (29 korong!) a cannes-i MIDEM-en a legjobb különleges kiadványnak adható díjat nyerte el. A "dicsőségtábla" alatt ülve sem feledkezhet meg Hollós arról, hogy sikereiket egy általánosan megmérgezett piacon érik el. A MIDEM-en is érzékelhető volt, hogy az összeomlás szélére jutott a hanglemezipar. E drámai helyzetjelentést részben a CD-másolás elterjedése magyarázza: ma már házilag készíthetők kópiák, a hangzás minőségének romlása nélkül. Másrészt a zene jelenléte az interneten ugyancsak rontja e piac pozícióit - a könnyűzenében egészen széleskörűen, de a komolyzenében is egyre érzékelhetőbben.
A válság általános, bár sokkal inkább fenyegeti a multinacionális nagyvállalatokat, mint az olyan közepes méretű, független középcégeket, amilyen Hungaroton. A nagy halak (az úgynevezett major vállalatok) között komoly átrendeződések mentek végbe, összevontak, illetve eladtak cégeket - hallani, hogy a Warner eladni készül a komolyzenei ágazatban ismert, kiváló művészeket foglalkoztató Eratót. Ebben a helyzetben érdemes újra átgondolni, vajon mi lett volna, ha a Hungaroton valamelyik multihoz csatlakozik... Ezzel persze Hollós Máté nem azt akarja mondani, hogy a Hungarotonhoz hasonló kiadók védett helyzetben vannak, előnyük legfeljebb az, hogy saját tulajdonosi körük talán nem az anyagi hasznot tekinti egyetlen céljának.
A kivezető utak egyike - legalábbis a Hungaroton számára - a digitális videólemez-kiadás (DVD) elindítása, ebbe a cég hamarosan belevág. A DVD roppant népszerű eszköznek ígérkezik, hiszen a lejátszó készülékek egyre több otthonban megtalálhatók. Olyan lakásokban is, ahol a komolyzene iránti igény ma még nem mondható átütőnek, mivel elsőrendűen filmekhez, igen élvezetes minőségű házi mozizáshoz szerzik be. A DVD-t azért is látja perspektivikus lehetőségnek Hollós Máté, mert a hangrögzítés elmúlt száz évében elért technikai eredményeit, a minél árnyaltabb, hitelesebb és tisztább hangzást összekapcsolja, kiegészíti a látvány élményével. Majdnem olyanná teszi, mintha a néző-hallgató ott ülne az operaelőadáson vagy a hangversenyen. (Szögezzük le: csak "mintha", hiszen egy-egy szép pillanat felidézése nem pótolja a valódi hangversenyt.) A "csak" hanghordozó DVD is kínál újdonságot a lemezbarátoknak, hiszen egyetlen korongra ráfér Beethoven teljes szimfonikus életműve. A Hungaroton vezetője jól tudja persze, hogy azokra a felhasználói, szerzői jogi stb. problémákra is időben fel kell készülni, amelyek abból adódnak, hogy hamarosan az interneten is nyomatékosabb lesz a komolyzene jelenléte. Várható, hogy fél évtizeden belül kiküszöbölik azokat a technikai fogyatékosságokat, amelyek egyelőre korlátozzák a komolyzene letölthetőségét és élvezetét.
Az emberek fognak zenét hallgatni, de hogy hol és mi módon, az nem jósolható meg, mint ahogy az sem, hogy milyen arányban választják majd a komolyzenét. A Hungaroton Classic a lehangolónak látszó helyzetértékelés ellenére is halad a maga választotta úton. A túlélés legfőbb esélye a lemez-ősbemutatók készítése és a ritkaságok kiadása. Örvendetes, hogy a márkanévhez az a képzet fűződik: a cég megkerülhetetlen, ha valaki eddig kiadatlan barokk művekre vadászik vagy alig ismert Liszt-kompozíciókat keres, vagy éppen kora huszadik századi alkotásokat kíván hallgatni. E kiadói stratégia helyességét nemcsak a MIDEM-díj és a többi elismerés igazolta, hanem az is, hogy a cannes-i szakmai fórumon több nagynevű művész kereste meg a Hungarotont azzal, hogy szívesen készítene náluk lemezt. S amikor Hollós Máté széttárta a karját, jelezve, anyagi eszközeik távol esnek a megtisztelő ajánlat elfogadásától, nyomban közölték: nem pénzért jönnének, hanem hogy lemezük legyen. Hollós hangsúlyozza: olyan sztárokról van szó, akiknek a nevére bármikor játszva megtelik a Zeneakadémia, akik különböző multinacionális kiadóknál kivételezett helyzetben voltak, de most szenvedői a piacon keletkezett zavarnak.
A hazai lemezvásárlói szokásokat még erősen befolyásolja a sznobizmus, de külföldön már sokan kifejezetten a Hungaroton kiadványait keresik. A keresletet növelhetné, ha a külföldi magyar kulturális intézetek a könyv és film mellett a hanglemezt is visszafogadnák érdeklődési körükbe. Korábban rendszeresen tartottak lemezbemutatókat (például Stuttgartban és Párizsban), ezek sajnos elsorvadtak. Bár éppen e pillanatban említhet Hollós Máté egy örvendetes eseményt: májusban a római Magyar Intézetben Járdányi Gergely Lantos István és Marton Éva társaságában mutatja be új Bottesini-lemezüket és Bottesini-kottákat is. Járdányi az itáliai zeneszerző-karmester életműsorozatának hangzó és nyomtatott kiadását gondozza.
A raritások megjelentetése idén is jó tempóban folytatódik - még csak az év első felében járunk, de máris öt világelső felvétel kapható. A napokban Spányi Miklós Armand Louis Couperin-műveket vesz föl, ezeket még sehol a világon nem rögzítették lemezre. Lemez-ősbemutató lesz Kelemen Barnabás és Kousay H. Mahdi felvétele is, ők Romberg-duókat játszanak. Carissimi kompozícióiból válogat Vashegyi György, Albrechtsberger pedig nem is egy korongon szerepel. Tőle és Spergertől triók hangzanak föl a Szabadi Vilmos vezette bécsi Belvedere Trió előadásában, Albrechtsberger- és Haydn-duókat tolmácsol Déri György és Zs. Szabó Mária. Spányitól másik CD is várható, erre Edelmann-művek kerültek, a csembalóművész emellett folytatja Johann Christian Bach-sorozatát. A Budapest Vonóstrió lemeze is valódi ritkaságnak számít, Alessandro Rolla kompozícióit szólaltatják meg. A vokális irodalomból a Goldmark-dalokra hívja föl a figyelmet az igazgató, és jelzi: ismét megjelenik Michael Haydn néhány egyházi műve. Joseph Haydn öccsének a neve egyre jobban cseng a nemzetközi hanglemezpiacon, Kelemen Barnabás az Erkel Ferenc Kamarazenekar társaságában a hegedűversenyeit adja elő. Egy újabb Quantz-lemezt készítenek Csalog Benedekkel, őszre ígérhetik az Erdődy Kamarazenekar újabb felvételét, ezen Pleyel valamennyi gordonkaversenye szerepel Szabó Péter szólójával. Meglepetésnek minősíthető a tervezett Corrette-lemez, ezen egy francia előadó játszik dudán, a zeneszerző ugyanis nemcsak tekerőlantra, hanem erre az instrumentumra is komponált.
Átugorva legalább egy évszázadot, a huszadik elejére érkezünk. Folytatódik a Hungaroton Hubay Jenő-sorozata Szecsődi Ferenc és Kassai István közreműködésével. Tovább törlesztik adósságukat Veress Sándor életművével szemben is. A Nagy magyar zeneművészek sorozatban egy Rácz Aladár- és egy Ferenczy György-válogatás mellett Ferencsik János CD-je következik. A kulturális tárcától e célra kapott támogatást még nem merítették ki, és Hollós Máté szerint újabb források is remélhetők, a sorozatot ugyanis mindenképpen folytatni szeretnék. Közeli terveikben szerepel néhány olyan különleges Dohnányi-mű felvételének megjelentetése, amelyek eredetije Legánÿ Dénes jóvoltából a közelmúltban került haza. A jelentős előadók közül Fischer Annie, Ungár Imre és Kertész István portrélemezének elkészítésére is gondolnak. Kertésztől jó anyag található a Magyar Rádió archívumában, ám a CD létrehozásához néhány részletet még tisztázni kell a Rádió és a kiadó kapcsolatában. Hollós bízik benne, hogy hamarosan dűlőre jutnak, így a zenebarátok stílusban, műfajokban és időben szabadon válogathatnak a különféle remekművek között.