|
A mantovai származású hegedűművész, Rugieri Luigi Gobbi Európa-szerte koncertezett
vonósnégyesével. Az 1830-as években egyik pesti hangversenye alkalmával ismerte
meg későbbi feleségét, Rott Máriát, egy pestvidéki orvos leányát. Öt gyermekük
közül a két fiú, Henrik és Alajos választotta a zenei hivatást. Alajos évtizedeken
át a Nemzeti Zenede hegedűtanára és nagyhírű karmestere volt.
Gobbi Henrik Pesten született 1842. június 7-én. Gyermek- és fiatalkora nagy
szegénységben telt. Nehéz körülmények között, bérelt hangszeren tízévesen kezdett
zongorázni, két évvel később Dunkl Nepomuk János vette kézbe zenei nevelését.
Dunkl szerepeltette az általa rendezett estélyeken, hangversenyeken, zeneelmélet-
és összhangzattan-órákra pedig Thern Károlyhoz, a Nemzeti Zenede tanárához irányította.
A boldog tanulóidőszak mindössze egy évig tartott, mivel Dunkl Bécsbe költözött.
Gobbi ezután súlyos anyagi gondokkal küszködött, s hogy szobát és hangszert
bérelhessen, zongoraleckéket adott. Tartózkodó, félénk természete és szegényes
külseje miatt azonban szerény jövedelemmel kellett megelégednie. Életének erről
a nehéz időszakáról később így vallott:
"Az 1857-ik év feledhetetlen marad előttem; mert bár a közönséges reggelit,
ebédet és vacsorát csak híréből ismertem és saját zsebemből csak hideg kályhára
telt, voltak mégis barátaim, kik rendesen ellátogattak hozzám zenét hallgatni,
és ilyenkor mindegyik letett egy-egy hatost, mely pénzből fára, kevés sörre
és néhány sósszarvasra rendesen kijutott".2
Első nyilvános hangversenyét Szigligeti Ede közbenjárása nyomán a Nemzeti
Színházban tartotta 1858-ban,3 az ezt
követő években pedig többször koncertezett az Európa Szálló termében: műsorán
főként kamaraművek szerepeltek.4 Zongoraművészi
karrierje nem volt jelentős, ám fiatal korától annál fontosabb szerepet játszott
életében a tanítás. Anyagi gondjai a hatvanas években sem szűntek meg, így pályája
kezdetén továbbra is zongoraleckéket kellett adnia Pesten. A Prónai családnál
két alkalommal (1859, 1861) vállalt zenetanítói állást Acsán, egy évig pedig
Königsegg grófnál tanított. Szabad óráiban gyakorolt, Beethoven- és Schumann-műveket
tanulmányozott, és komponált. Első zongoraművei Acsán születtek, mint például
a Hat acsai zenekép (op. 4) és a három zongoradarab: Nocturne; Welcher
ist mein Stern?; Impromptu (op. 5). Ezek nyomtatásban is megjelentek.
A hatvanas évek közepén sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy Bécsbe utazva
felkereshette egykori tanárát, Dunklt. Itt találkozott Brahmsszal, Herbeckkel,
Hellmesbergerrel és Anton Rubinsteinnel is. Zongoratechnikájára és előadásmódjára
erősen hatott Rubinstein, csakúgy, mint később Carl Tausig. Pestre hazatérve
folytatta a tanítást és komponálást. Ekkor keletkezett művei: egy trió, vonósnégyes,
és különböző zongoradarabok.5 Trióját
megmutatta Volkmann Róbertnek, aki ezután zeneszerzést tanított neki. 1866-ban
a Nemzeti Zenede Thern Károly lemondása miatt megüresedett zongoratanári állását
pályázta meg, ám fiatal korára hivatkozva elutasították. 1870-ben a Budai Ének
és Zeneakadémia zongoratanára lett.
Gobbi és Liszt kapcsolata 1867-ben kezdődött, amikor Gobbi kiadója, Kugler László
javaslatára elküldte néhány kompozícióját Lisztnek Rómába. A mester a következő
levéllel válaszolt:
Róma, febr. 16. 1867.
Tisztelt Uram,
Túlzott szerénysége, mely akadályozta Önt, hogy Pesten létemkor felkeressen,
visszatetsző előttem. Kellemes lett volna, ha őszinte dicséretemet - szerzeményeit
illetve - személyesen és behatóbban tárgyalhattam volna. Művei elvitázhatatlan
tehetségre, finom és józan zeneértelemre mutatnak. Ha kínálkozik alkalom, szívesen
és körülményesen fogok a dologhoz tartozó tárgyakról Önnel beszélgetni. Egyelőre
fogadja legjobb köszönetemet ide mellékelt leveléért, valamint érdekes és elismerésre
méltó szerzeményeiért.
Barátságos tisztelője
Liszt F.6
Nem tudjuk, Gobbi mely szerzeményeit küldte el Lisztnek: valószínűleg
addigi legjobbjait igyekezett kiválasztani. Zeneszerzői pályájára mindenesetre
ösztönzőleg hatott Liszt kedvező értékelése. Nagy feltűnést keltett a hazai
zenészkörökben, hogy a mester egyáltalán válaszra méltatta, és ez meghozta számára
az ismertséget. Ezután keletkeztek nagyobb művei, többek közt a Lisztnek ajánlott
1-ère Grande Sonate dans le style hongrois (op. 13), a magyar
népdalok, táncok felhasználásával és átdolgozásával komponált Négy magyar
suite és az Ungarische Skizzen (op. 23). Liszt egy Ábrányinak írt
levelében Gobbit mint jeles keringőkomponistát üdvözölte,7 s 1873. március 31-i
jótékonysági hangversenyén maga is előadott egy Gobbi-valcert.8 Gobbi számos
keringőt publikált, közülük nyolc ma is hozzáférhető. A budapesti Liszt-hagyatékban
is megtalálható op. 10 és op. 12 egy-egy nyomtatott példányában Liszt bejegyzései
olvashatók.
Liszt ötvenéves művészi jubileumára Gobbi ünnepi kantátát komponált: a tenorszólóra,
énekkarra, két zongorára és hárfára írt művet az ünnepségek nyitószámaként adták
elő a Vigadóban, 1873. november 9-én. A kantáta teljes partitúrája nem jelent
meg, csak a nyitány négykezes zongoraváltozata, melynek arany nyomású díszkiadása
a Liszt-hagyatékban található.9 A négykezes
nyitány december 29-én ismét elhangzott Liszt és Gobbi előadásában, a Vigadóban,
id. Ábrányi Kornél irodalmi és zenészeti estélyén.10
Liszt több esetben próbált segíteni az anyagi gondokkal küszködő
Gobbin. Egy alkalommal Augusz Antalnak írt levelében11
magyar zeneszerzőknek szánt ösztöndíjra javasolta:
"Gobbi barátunkat hazánk legérdemesebb három-négy zenésze egyikeként becsülöm.
Szerzeményei előkelőek, eredetiek a zenei tudás sajátosságaival, amelyek ritkák
nálunk. Szeretném ezt a meggyőződésemet Waldstein gróffal és az egész bizottsággal
osztani, hogy az ösztöndíjak egyikét Gobbinak ítéljék, aki kétszeresen jogosult
erre a figyelemre: a képességei és anyagi helyzete révén".12
Máskor a rá oly jellemző nagyvonalúsággal és finom diszkrécióval nyújtott segítséget
Gobbinak: Mihalovich Ödönhöz írt levelében egy "magát megnevezni nem akaró"
ismerőse nevében (aki természetesen maga Liszt volt) rendelt tőle tetszés szerinti
szerzeményt, s honoráriumként 70 forintot mellékelt.13
A Zeneakadémia 1878/79-es tanévében a növendékek létszámának növekedése
szükségessé tette a tanári kar bővítését. Liszt az összhangzattan és zeneszerzés
tanszakra Gobbit, a zongora tanszakra pedig legkedvesebb tanítványát, Juhász
Aladárt ajánlotta:14
"A Zeneakadémia fejlődése két új tanerő alkalmazását teszi
szükségessé. A Budapesten lakó magyar művészek között nem tudnék erre alkalmasabbakat
megjelölni, mint Gobbi Henriket az összhangzattan és zeneszerzés, és Juhász
Aladárt a zongoratanításra".15 Liszt ragaszkodott
Juhász személyéhez:
"Miért őt javasoltam a Zeneakadémia tanárának - tudja. Nézetem szerint legközelebb
egy fiatal, tehetséges, virtuóz zongoristára van szükségünk, aki képes a növendékeknek
nehéz dolgokat helyesen előjátszani. E célra Juhász kitűnően megfelel".16
Juhász azonban gyakori betegeskedése miatt nem tudta betölteni az állást,
így végül rendkívüli zongoratanárnak Gobbi Henriket javasolták, az összhangzattan
és zeneszerzés tanítására pedig Erkel Gyulát jelölték. Gobbi kinevezését az
is nehezítette, hogy az eredetileg két elméleti tanszak ellátásáért felajánlott
600 forint fizetést kevesellte, és egyáltalán nem akarta elfogadni a meghívást.
Erkel Ferenchez intézett levelében (1879. szeptember 13.) arra hivatkozott,
hogy "38 esztendősen már keresett zongoratanár, s ha a fenti honoráriumot elfogadná,
azzal csak hírnevének ártana".17 Sok huzavonát
követően 1879 őszétől rendkívüli zongoratanári kinevezéssel mégis megkezdte
zeneakadémiai tanári pályáját. A zongora főtanszakon a "legmagasabb osztályokat"
Liszt Ferenc és Erkel Ferenc irányította, Gobbi (akárcsak Erkel Gyula) az alacsonyabb
osztályokban tanított heti kilenc órában, ezen kívül a zongora melléktanszakon
is voltak kötelezettségei. 1881-ben "a növendékek oktatása körül kifejtett sikeres
tevékenysége elismeréséül" Trefort miniszter 200 forint jutalomban részesítette.
Gobbi rendes tanári kinevezést az 1887/88-as tanévben kapott, a következő évben
pedig Erkel Ferenc betegsége miatt az összes zongorista hozzá került.18
Heti három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt tartotta
zeneakadémiai óráit. Tanításában mindenek felett állt a technika fejlesztése,
a gyakorlatok és etűdök óriási mennyiségével. A technikai képzésre helyezett
hangsúly valószínűleg a fiatalkori zenei élmények - Anton Rubinstein, Carl Tausig
- hatása. Metodikájával Gobbi abszolút ellenpólusa volt Erkelnek, akinél a nem
csekély technikai gyakorlat mellett sok előadási darab is szerepelt a tananyagban.
Erkel kifejezetten előadni tanított, s e tekintetben kétségtelenül sokkal közelebb
állt Liszthez, mint Gobbi. Eltérő pedagógiai közelítésmódjuk növendékeik tanári
stílusában is nyomon követhető: a Liszt-Erkel-vonal Thomán István, a Liszt-Gobbi-irány
pedig Szendy Árpád tanítási módszerében élt tovább.
A Zeneakadémia felvételi vizsgái Liszt távollétében zajlottak, mivel a mester
általában a téli hónapokat töltötte Pesten: március végéig, április közepéig
maradt itt. Meghallgatta a zongoristákat és kiválasztotta azokat, akikkel foglalkozni
kívánt. A tanév további részében - néhány kivétellel - a Liszt-növendékeket
is Erkel és Gobbi tanította. Gobbi tanítványai közül öten kerültek Liszt osztályába:
Forster Stefánia, Schuk Anna, Kun Margit, Hegyei Géza és Szendy Árpád.19
Kun Margit, Kelen (Kohn) Ida és Hollósy Kornélia rendszeresen adtak kétzongorás
hangversenyeket, s többnyire tanáruk, Gobbi átiratait játszották, népszerűsítették.20
A kétzongorás átiratokon kívül Gobbi négykezes átiratokat is készített.
Maga Liszt is megengedte, hogy néhány művét Gobbi átdolgozza négy kézre. Ezek
a darabok - az Einleitung und Ungarischer Marsch von Széchényi Imre; Deux
melodies russes No. 1. Le rossignol; Soirées de Vienne. Valses caprices d'apres
F. Schubert; valamint a Szózat és Himnusz - a Gobbi-Liszt-kapcsolat
fontos részét alkotják. Gobbi saját négykezes kompozíciói közül talán a Négy
magyar suite-et értékelték a legtöbbre: ezt játszották a leggyakrabban.
1877. február 15-én az Írók és Művészek Társasága által Liszt tiszteletére rendezett
estélyen a két rendkívül tehetséges Liszt-tanítvány, Juhász Aladár és Ravasz
Ilona mutatta be.21 Gobbi e művét Liszt is
többször játszotta növendékeivel, egy alkalommal Joseffy Rafaellal készült előadni.
Az anekdota szerint ekkor történt, hogy Joseffy hanyagul szivarra gyújtott,
s a játék közben Liszt orra alá pöfékelte a füstöt. Liszt nem szólt semmit,
de oly szédületes tempóban kezdett játszani, hogy Joseffy szinte levegő után
kapkodott... Ugyanezen az estén Joseffyval Gobbi átiratai közül Volkmann Visegrádját,
egy másik koncerten pedig zárószámként Wagnertől A walkürök lovaglását
Liszt Sophie Menterrel adta elő.22
1885. decemberében Gobbi 25 éves művészi jubileuma alkalmából
Fayl Frigyes méltatta zongoratanári érdemeit. Gobbi ezután hosszabb beszédben
köszönte meg a figyelmességet, s biztosította növendékeit, hogy a jövőben is
olyan lelkiismeretességgel fog tanítani, mint azt addig tette, majd e szavakkal
folytatta:
"Legyenek önök is lelkiismeretesek s fogadják készséggel intézkedéseimet;
igaz törekvéseik által tegyék nekem lehetővé, jó alapot adni, hogy így tovább
képzésükben a művészi cél minél könnyebben éressék el".23
Negyedszázados évfordulójáról 1886. április 3-án a Zeneakadémián ünnepi
hangversennyel emlékeztek meg. Női kari művein és dalokon kívül Gobbi kétzongorás
átiratában Kun Margit és Kelen (Kohn) Ida előadásában elhangzott Brahms H-dúr
triójából (op. 8) a Scherzo.24 Gobbi Henrik
1889-ig volt a Zeneakadémia tanára - nyugdíjazását követően 1911-től a Fodor
Zeneiskolában tanított.25 A zeneszerzőként
és zongorapedagógusként egyaránt nagy elismerést szerzett művész 1920. március
22-én halt meg.
_____________
JEGYZETEK
1 A tanulmány Liszt Ferenc magyar
zongorista-zeneszerző tanítványairól készülő doktori értekezésem anyagának felhasználásával
készült.
2 Zenelap (ZL) I/7. 1886. március
1. 54-59. A baráti kör: Matlekovits Sándor (később államtitkár), P. Thewrewk
Emil, Cseri Gábor, Cseri Kálmán.
3 A műsoron Volkmann F-dúr triója, Mendelssohn
h-moll vonósnégyese és Liszt 2. Magyar rapszódiája szerepelt.
ZL uo.
4 Brahms H-dúr triója, Schumann F-dúr
triója, Chopin g-moll triója, Volkmann két triója stb. Kamarapartnerei
Müller kisasszony (később dr. Környei Edéné) és Grünwald Adolf (gordonka) voltak.
ZL uo.
5 ZL I/7. uo. E művek zenei anyaga eddig
nem került elő.
6 A levél csak e magyar fordításban ismert,
ZL I/7. 1886. márc. 1. 57-8.
7 La Mara: Franz Liszts Briefe, II. No. 181.
8 Legánÿ Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon
1869-1873 (LMo) (Budapest: Zeneműkiadó, 1976), 146, 270.
9 Az anyag többi része lappang.
10 Közreműködtek még Jókainé, Nagy-Benza Ida,
Mihalovich Ödön. Legánÿ: LMo, 273.
11 Liszt Ferenc levele Augusz Antalhoz, Weimar,
1872. július 3.
12 Prahács Margit fordítása. Prahács Margit:
"A Zeneművészeti Főiskola Liszt hagyatéka", in Zenetudományi Tanulmányok
VII (ZT VII) (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959), 502.
13 Prahács Margit: "Kiadatlan és ismeretlen
Liszt-levelek a Zeneművészeti Főiskola levéltárában", in Zenetudományi Tanulmányok
III (ZT III) (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1955), 151. 29. Levél Mihalovich
Ödönhöz, Bécs 1872. aug. 4.
14 Prahács: ZT III, 180.
15 Prahács, i. m. uo.
16 Liszt levele Erkel Ferenchez, Weimar, 1879.
július 14. Eckhardt Mária fordítását közöljük.
17 Isoz Kálmán: A Magyar Nemzeti Múzeum
Könyvtárának címjegyzéke. VI. Zenei kéziratok, I. kötet, Zenei levelek (Budapest:
Magyar Nemzeti Múzeum, 1924). 173. Levél, Fond XII/348.
18 Kivételt képezett a zongora előkészítő osztály,
melyet Thomán István kapott meg.
19 Egy további Gobbi-növendék, Forrai Sándor
ugyan az 1885/86-os tanévben elnyerte a Liszt-ösztöndíjat, de mire Liszt növendéke
lehetett volna, a mester meghalt.
20 1895. március 1. Kun Margit és Hollósy Kornélia
hangversenye. Művészeti Lapok-Zeneirodalmi Szemle II/6. 1895. március
11.; 1896. február 21-én a Vigadóban Hollósy Kornélia, Kelen Ida, és Kun Margit
kétzongorás hangversenye. Művészeti Lapok-Zeneirodalmi Szemle III/3. 1896. február
9. A Gobbi-növendék Hollósy Kornélia nem azonos a neves énekesnővel, Hollósy
Lonovics Kornéliával.
21 Guttmann Emma és Schuk Anna is játszotta
az 1885. február 23-i akadémiai hangversenyen Liszt jelenlétében. Ez volt az
a hangverseny, melyen Liszt Die heilige Cäcilia-ját tervezték előadni,
de ez meghiúsult. Helyette egy talán túlságosan gazdag műsorú hangverseny zajlott
le. (Prahács ZT VII 457., Zeneakadémiai évkönyv 1884/85. 16-17.)
22 1877. március 10-én a Vigadó nagy termében.
Legán¨y: "Erkel és Liszt Zeneakadémiája 1876-1877", in Magyar Zenetörténeti
Tanulmányok Mosonyi Mihály és Bartók Béla emlékére, 110., Fővárosi Lapok,
1877. március 13.
23 1885. december 23. ZL I/1. 1886.
jan. 1., 9.
24 ZL I/10. 1886. ápr. 1., Zeneakadémiai
évkönyv, 1885/86, 22.
25 A zongora főtanszak tanári karában 1889-ben
jelentős változások történtek: Szendy Árpád rendkívüli tanári, Thomán István
és Chován Kálmán rendes tanári kinevezést kapott.
|
