|
Elég összehasonlítani a másfél évtizeddel ezelőtti levélpapírt a maival, a különbség
máris jelzi, mennyi minden történt azóta, hogy megnyílt a Liszt Ferenc Emlékmúzeum
és Kutatóközpont. A fejléc Liszt markáns profiljának árnyképével változatlan,
de a lap alján tizenöt éve még hatjegyű telefonszám hétjegyűre bővült, s ma ott
áll az e-mail cím is. Az intézmény munkatársainak tevékenységi köre is gyarapodott
- csak a feladat és az elhivatottság terén nincs változás.
A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatója, Eckhardt Mária társaságában
régi adatokat böngészünk. A Régi Zeneakadémia Andrássy úti épülete s benne a Liszt-gyűjtemény
1986. szeptember 20-án kapta vissza eredeti funkcióját, s nyitotta meg kapuit
a közönség előtt. Az esztendő további részében csaknem ötezren látogatták kiállításait,
hallgatták a kamarateremben a matinékat. A megnyitóra magyar nyelvű katalógus
készült, s nem sokkal ezután napvilágot látott az angol nyelvű is, fotóalbum jelent
meg a fontosabb relikviákról, használható volt a kutatókönyvtár olvasóterme, s
mindezekről meglehetősen széles körben tudósított a sajtó.
A következő esztendőben a Liszt és a Zeneakadémia című állandó kiállítás
mellett egy grafikai tárlatot is bemutattak, a múzeumi koncertek száma megsokszorozódott,
és elkezdődött az állomány gyarapítása. 1987-ben például egy értékes, korábban
ismeretlen fotográfia került ide, amely az idős Lisztet ábrázolja Munkácsyné társaságában.
Az 1988-as év krónikája szerint a Liszt Múzeumot igen sokan látogatják. Nem véletlenül:
idegen nyelvű szórólapok készültek, és a nyitvatartási időt is meghosszabbították.
Az ingyenes szombat délelőtti hangversenyek népszerűsége is nőtt, félszáz alkalommal
telt meg a terem, azaz csak két ünnepnapon maradt zárva a ház. A Liszt eredeti
bútoraival és hangszereivel berendezett lakás ebédlőjében egy karikatúra-kiállítás
színesítette a programot. Nagyszerű tervek fogalmazódtak meg, bár a Régi Zeneakadémiával,
a Liszttel és kortársaival kapcsolatos, minden jelentős idegen nyelven kézbe adható,
ismeretterjesztő karakterű, de látványos (ezért jól értékesíthető) kiadványokból,
CD-sorozatokból alighanem ma sincs elegendő. Egy terv megvalósítása azonban elkezdődött:
Jandó Jenő a múzeum Liszt-hangszerein játszotta a komponista műveit, s
ebből a Hungaroton CD-t jelentetett meg a következő esztendőben.
1988-ban két jelentős szerzeménynek örülhettek a kutatók: a Három Petrarca-szonett
kései dalverziójának nyomdai kéziratát és az Ungarischer Sturmmarsch nyomdai
korrektúralevonatát vásárolhatták meg egy-egy aukción. Erre még jutott keret,
de a Liszt-hagyatékból származó könyvek és kották restaurálása komoly problémát
okozott. A kor gazdasági viszonyaira utal a megoldhatatlannak látszó kérdés: azok
a restaurátorok, akik tagjai a Művészeti Alapnak, túlterheltek, a külsők meg nem
vehetők igénybe, minthogy kifizetésük módjára nincs érvényes jogszabály… Ám az
intézmény már ebben az évben megvásárolta első számítógépét - ha megvan még valahol,
mára abból is muzeális tárgy lett.
Mint említettük, 1989-ben már kapható volt Jandó CD-je, az éves jelentés pedig
imponáló állománygyarapodásról adhatott számot. Az értékes darabok között eredeti
levelek, fotók, kéziratok kerültek lajstromba - és egy Londonban vásárolt Bartók-autográf:
a Liszt-problémák című akadémiai székfoglaló rezüméje. A múzeumot változatlanul
sokan keresték föl, némi csökkenést csak az 1990-es statisztika jelez, s nem azért,
mintha az év közéleti eseményei elvonták volna a figyelmet. Bár mégiscsak a rendszerváltás
első megrázkódtatásaihoz kapcsolható, hogy a múzeumról szóló propagandaanyagok
elfogytak, de másik széria nyomtatására nem jutott pénz. (Később ezt egy szponzor
jóvoltából sikerült megoldani.) Új kiállítást sem nyitottak, megvettek azonban
egy rendkívül fontos, eredeti Liszt-kottát: a Soirées de Vienne No. 6. kéziratát.
Már éreztette hatását az infláció, drámaivá 1991-ben vált a helyzet. Az évek óta
névértékén változatlan beszerzési keretnek nemcsak a reálértéke körül támadt baj,
de még ez a kevés pénz is havi bontásban került az intézmény számlájára. Egy páratlanul
érdekes Liszt-levelet például csak úgy szerezhettek meg, hogy egy ismerős angol
antikvárius fél évig hitelezett a pesti Liszt Múzeumnak! Pénz hiányában sajnos
elszalasztottak egy különösen fontos Liszt-autográfot, A bölcsőtől a sírig
című szimfonikus költemény példányát, amelynek történetéhez hozzátartozik,
hogy a zeneművet Zichy Mihálynak, az Arany-balladák és a grúz legendák illusztrátorának
rajzai ihlették. Elkészült azonban a Liszt hagyatéki kottatárról szóló
könyv kézirata, valamint a koncepció és a számítógépes adatfeldolgozás programja
a készülő Liszt Ferenc Tematikus Katalógushoz - az utóbbival kapcsolatban
október 21. és 23. között nemzetközi tudományos konferenciát szerveztek. A '92-es
év szerény eredményei után 1993-ban két időszaki kiállítást rendeztek. Az egyik
tárgya a 100 éves magyar Liszt Társaság volt, a másik (az Operaházzal közös) tárlatot
a dalszínház aulájában lehetett látni, Richter János és Magyarország címmel.
A kutatóközpont egy rendkívüli dokumentummal gyarapodott: megszerezték a Jeanne
d'Arc című drámai jelenet ének-zongora-letétjének másolt kéziratát Liszt bejegyzéseivel,
melyek a pianinó-harmónium kíséretű előadásra vonatkoznak (Lisztnek ez a különleges
dupla hangszere ma az emlékmúzeumban látható, és ez a kézirat az első bizonyíték
arra, hogy Liszt valóban komponált is rá valamit). Átvették továbbá a Zeneakadémia
egykori főtitkára, Isoz Kálmán hagyatékát. Az egyre szerteágazóbb külkapcsolatok
eredményeképpen Eckhardt Mária igazgató az amerikai Liszt Társaság jubileumán
tartott előadást. E kapcsolatokat dokumentálta a következő időszaki kiállítás,
melyet a párizsi Hortus kiadóval együtt rendeztek meg Via Crucis címmel,
kapcsolódva az 1994-ben hanglemez-nagydíjat nyert Via Crucis-felvételhez.
Létrejött a Liszt Múzeum Alapítvány - éppen jókor, mert a pénzhiány egyre
súlyosbodott. 1995-ben ennek ellenére (igaz, főként ajándékozások révén) értékes
dokumentumokhoz jutottak, többek közt az Ábrányi-leszármazottaktól. Liszt és
az irodalom, Liszt és Chopin, Liszt és Schubert - e témák (kiállítások és
konferenciák) jegyében telt el az év. Éppen tízesztendős volt a múzeum és a kutatóközpont
(az évfordulóra időszaki tárlat emlékeztetett), amikor a beszerzési keret teljesen
elfogyott. El kellett rendezni a Nemzeti Múzeumtól tartós letétbe kapott anyagok
ügyét is: visszaadták az ezüst és arany koszorúkat, helyettük más tárgyak kerültek
a Régi Zeneakadémiára: a híres díszkard, Liszt márvány kézmása és Beethoven Broadwood
zongorája. A múzeum munkatársai egyre tevékenyebben kapcsolódtak a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola oktatómunkájába, noha a csődközeli állapot az egész intézmény
létét fenyegette. 1997-ben mégis két értékes kézirat került birtokukba a Liszt
Múzeum Alapítvány közreműködésével, egy francia szponzor jóvoltából: egy Lamennais-levél
és egy Erkel-kottakézirat. Arra kényszerültek, hogy beszüntessék a matinék ingyenes
látogatását: a koncerthallgatóknak ettől kezdve meg kell vásárolniuk a múzeumi
belépőt.
1999-ben jelentős beszerzési keretet utalt át a szaktárca, és jótékonysági hangversenyekből
meg adományokból is számottevő összeg folyt be, így két kisebb Liszt-töredék mellett
érdekes levélkéziratokat is vásárolhattak, Liszt kortársak - Hans von Bülow, Sigismund
Thalberg, Carolyne Sayn-Wittgenstein, Ferdinando Paër - írásait. Végre említésre
méltó összeget fordíthattak számítógépes fejlesztésre is. Az ezredfordulót a 125
éves Zeneakadémia ünnepi konferenciája (2000. november) és a várbeli Symphonia
Hungarorum - Magyarország zenetörténetének ezer éve című nagyszabású kiállítás
megfelelő fejezetének elkészítése foglalta le.
Idén Liszt és Verdi kapcsolata kerülhetett volna sorra, ám minthogy az Országos
Széchényi Könyvtár ugyancsak az itáliai zeneszerző, illetve művei magyarországi
históriájáról kíván megemlékezni, eltekintettek az önálló tárlat megrendezésétől
- inkább társultak. Nehézséget okozott, hogy emiatt gyorsan kellett koncepciót
váltani. Az elmúlt másfél évtized legszebb szerzeményeiből rendez tehát Eckhardt
Mária kiállítást, így válik a szükségből erény, a Múzeum barátainak örömére. S
bizonyára azok a legfrissebb szerzemények koronázzák meg az anyagot, amelyekkel
az első félévben gyarapodtak. Két Liszt-levelet és két Liszt-zenemű kéziratát
vásárolták meg, a második megszerzésekor ismét a Liszt Múzeum Alapítvány segített.
Az egyik levél azért izgalmas, mert a Faust-szimfónia Gretchen-tételéből
készült kamaraátirat - Friedrich Stade munkája - régen itt van már a kottatárban:
a levélben Liszt erre a verzióra reagál. A zeneművek egyike Liszt bevezetése és
befejezése a Szerelmi álmok O lieb, o lieb tételének hárfakíséretes átiratához.
A weimari hárfás, Wilhelm Posse által készített átirat létezésétől tudtunk, bár
nem volt meg gyűjteményünkben - mondja Eckhardt Mária - de a Liszt-kézirat eddig
ismeretlen volt számunkra. Különös, hogy a jeles Liszt-kutató, Alan Walker által
szervezett hamiltoni "Romantikusok fesztiválján" (Festival of the Romantics) egy
hárfás épp most tűzte a darabot műsorára. Az igazgató reméli, hogy levelére a
muzsikus válaszol, és kottát (persze másolatot) cserélhetnek.
Eckhardt Mária úgy érzi, hogy a már egyetemi rangú Zeneakadémia távlatosan gondolkodik
a múzeumról és a kutatóközpontról. A Régi Zeneakadémia tökéletes otthona az intézménynek,
az anyagok raktározása és a munkatársak elhelyezése azonban problematikus. Két
rendkívül értékes hagyaték vár elhelyezésre, az egyik a Magyar Liszt Ferenc Társaság
néhai elnökétől, Forrai Miklóstól örökölt könyv- és kottagyűjtemény. A másik Lennart
Rabestól, a Nemzetközi Liszt Központ 1998-ban elhunyt elnökétől való, ez egyelőre
ládákba zárva pihen Stockholmban, a magyar nagykövetségen. Az épületben megszűnt
a büfé - ha ezt a helyiséget a raktárával együtt megkaphatnák, a helyzet sokat
javulna.
A Liszt Múzeum munkatársai számos rendkívüli feladatot oldottak már meg, most
pedig egy példátlanul összetett projektre készülnek. Három várost jár végig az
a Beethoven és Liszt kapcsolatát reflektorfénybe állító kiállítás, amely várhatóan
márciusban nyílik meg Budapesten. Három hónap eltelte után az anyag további negyedévig
Weimarban látható, végül 2002 őszén Beethoven szülővárosába, Bonnba kerül. Mint
köztudomású, Liszt zenei ideáljának tekintette a német zeneszerzőt, számos átiratot
készített műveiből, tiszteletére ünnepségeket szervezett, Beethoven-emlékművek,
szobrok állításáért állt csatasorba. S ha a német vonatkozású anyag, az eredeti
Beethoven-kéziratok gazdagsága fölülmúlja is a magyar dokumentumokét, a bécsi
és budapesti eseményekre utalók viszont Pesten páratlanok. A három város közös
tárlata arra az eszményi Európára mutat, amelynek első, korai polgára Liszt Ferenc
volt.
|
