Muzsika 2001. augusztus, 44. évfolyam, 8. szám, 17. oldal
Albert Mária:
Lajtha, Liszt és Bartók Kőszegen
Kurzusból nőtt fesztivál
 

Véletlen, de talán mégsem egészen: idén, amikor a magyar kultúra a szokottnál több lehetőséghez jutott, hogy bemutatkozzék Franciaországban, tizedik alkalommal nyílik meg augusztus 5-én a Lajtha Fesztivál Kőszegen. Márpedig Lajtha Lászlót azon kevesek között tartják számon, akiknek munkássága a huszadik században a francia stílustörekvések egyéni, magyar elágazását mutatja, és akit gall földön könnyen befogadtak, megértettek. Műveit ott - és Európa-szerte - jó ideig gyakrabban játszották, mint itt, a szülőföldjén.
Lajtha kapcsolódását a francia zenekultúrához korábban is szabad volt fölismerni és elemezni, ám deklarálni, szélesebb körben népszerűsíteni csak mintegy két évtizede lehet. Igaz, korábban is akadtak művészetének jelentős pártfogói: Ferencsik János és Ujfalussy József az ötvenes évek hírhedett kulturális politikai légkörében is szavakkal és tettekkel igyekezett bizonyítani Lajtha művészi jelentőségét, de erőfeszítésük nem járhatott áttöréssel. 1992-ben aztán, a zeneszerző születésének centenáriumán a kőszegi születésű muzsikus, Horváth László, a komponista hagyatékát gondozó dr. Lajtha Ildikó inspirációjára a határmenti kisvárosban zenei tábort alapított. Horváth akkor az Állami Hangversenyzenekar szólamvezető klarinétművészeként dolgozott. Új ambíciója eredményeképpen már az első évben tíz francia hallgató és harmincöt magyar növendék jelent meg Kőszegen, s a fiatal zenészek hét hangversenyt adtak. A következő esztendőben a koncertek száma megnőtt, és a nemzetközi zenei kurzus valóságos fesztivállá terebélyesedett, amely egy másik, szülőhazájában méltatlanul otthontalan komponista, Veress Sándor, valamint Francis Poulenc műveit állította középpontba. 1994-ben Maros Rudolf, Darius Milhaud, Sugár Rezső és Erik Satie kompozícióival foglalkoztak, 1995-ben a Weiner- és az Honegger-œvre került fókuszba, de Bartók- és Mosonyi-darabokból is adtak hangversenyeket (ezekből ötöt a Magyar Rádió is rögzített és sugárzott). A 1996-os kurzus és fesztivál szinte összefoglalta az előzőket, egyben fordulópont volt, mert később Lajtha, Veress, Kodály mellett sorra került Bohuslav Martinů, Alexandre Tansman (1897-1986), továbbá az École de Paris, majd Olivier Messiaen, Takács Jenő és Farkas Ferenc, 2000-ben pedig, csaknem magától értetődően, J. S. Bach. Az új századfordulón veszélybe került a rendezvény: az alapító már a Szombathelyi Szimfonikusok igazgatói tisztét töltötte be, kevesebb energiája maradt a támogatók fölkutatására, ám tavaly Tóth Armand karmester és zeneszerző személyében segítőtársra talált.
Idén is érdemes volt az augusztus 5-én induló kurzusra jelentkezőknek Lajtha-művekkel nevezni, de a zongoristák Liszt és Bartók munkáival is behatóan foglalkoznak. Kőszegre várják Münchenből Sebestyén Ernőt és Gerd Starkét, Bresciából Maurizio Zanát. Mérei Tamás, aki nemrég még hallgató volt Kőszegen, most a tanári karban dolgozik. Persze pódiumra is lép, akárcsak a többi mester. Saját költségén érkezik a Scholcz Péter vezette amszterdami Liszt Ferenc Chorus, ők a fertőd-eszterházi kastélyban, sőt a határ túloldalán, Mosonyi szülőhelyén, Frauenkirchenben is fellépnek. A zongorakurzus növendékei ugyancsak átrándulnak Burgenlandba, hogy Liszt doborjáni (Raiding) szülőházában adjanak műsort. A zenekari záróhangverseny Verdire emlékezik, operáinak részletei hangzanak el augusztus 19-én este a kőszegi Jurisich-vár belső udvarán.
Ha az elmúlt kilenc kurzuson megfordult csaknem félezer hallgató az említett szerzők munkái közül csak egyet-egyet is folyamatosan műsorán tart, vagy saját tanítványaival megismertet, s így gyakorol hatást a hétköznapi zenei életre, a rendezvény elérte célját. Kőszegre egyébként nemcsak válogatott versenygyőztesek, hanem "átlagos" muzsikusok jelentkezését is várják. Horváth László egyik vágya eddig nem valósult meg, de talán idén akadnak vállalkozó szellemű növendékek, akik megtanulják Veress Sándor vonónégyeseit vagy trióit. Nehéz művek ezek - ismeri el a fesztiválalapító, aki idén tavasszal az elsők között kapta meg a frissen létrehozott Veress-díjat.
Veress Sándorral ugyan nem találkozott, a kapcsolatot mégis személyesnek érzi. A nyolcvanas évek közepén Heinz Holliger oboaművész Bécsben azt kérdezte tőle: miért nem játszod Veress Klarinétversenyét? - Mert nem ismerem - felelte Horváth -, pedig, érdeklődő ember lévén, a fellehető irodalom javarészét megszólaltattam. De Magyarországon nem játsszák Veresst. - Holliger elküldte a kottát, Horváth László pedig megszerezte egy svájci kolléga lemezfelvételét, és hozzáfogott a tanuláshoz. 1990-ben egy zenei verseny zsűrijében ült Genfben, onnan kereste meg telefonon a zeneszerzőt, aki örült a hírnek, hogy itthon is megszólal majd a műve, ám betegsége miatt nem vállalta a találkozást. 1991-ben a klarinétművész eljátszotta a darabot a Mini-fesztiválon, majd a Hungaroton kiadásában a CD is elkészült. Veress koncertje elé Weiner Leó, Szervánszky Endre, Hajdu Mihály Klarinétversenyét játszotta föl, így formálódott a felvétel tiszteletadássá. Az Hommage à Veress-korongot postázta a zeneszerzőnek 85. születésnapjára, s a fiától tudja, hogy a küldemény megérkezett, de hogy tetszett-e, arról már nem beszélhettek, mert Veress alig egy hónappal később meghalt. Veress 2002. február 1-én lenne 95 éves - Horváth László terve az, hogy ezen a napon a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar bemutatja a szerző Szimfóniáját.