Muzsika 2001. február, 44. évfolyam, 2. szám, 1. oldal
Gulyás Dénes:
Sipos Jenő
 

Nehéz helyzetben van napjainkban az, akit valaki méltatására, értékeinek, erényeinek számbavételére, mindezekre való emlékezésre kérnek, hiszen hol van olyan ember - legyen az művész, tanár, politikus, közéleti szereplő - aki mindig minden embertársának megelégedésére tudott volna tenni. Különösen a művészettel, művészekkel foglalkozókra vonatkozik mindez, hiszen ők azok, akik éppen érzékenységük miatt tartják sokszor egyedül üdvözítőnek saját módszerüket, saját véleményüket, melyet óriási hittel sugároznak környezetük felé.
Így volt ez a Tanár Úrral is. Ezért tudta elhitetni velem az órákon, hogy amit csinálok, jó, de legalábbis nem rossz. Legtöbb növendéke hitte, hogy kinyílnak majd előtte a kapuk. Ha eljött előadásainkra, éreztük, jobbak vagyunk, nehéz szerepekkel is könnyebben bánunk el.
Igen! Egy fiatal énekes palántát meg lehet tanítani a helyes légzésre, a hang rezonanciával való megtöltésére, a szakma kézzelfogható és nyilvánvaló fogásaira, bizonyos fajta "létezésre" a színpadon vagy pódiumon, amennyiben az illető tehetséges - de "művészetre" nem lehet megtanítani senkit. Az én generációm nagy része sajnos hit nélkül nevelkedett. A mai napig kísér pályámon a kétkedés. Meg tudom oldani ezt a feladatot? El tudom énekelni ezt a szerepet? Képes leszek mondani valamit a közönségnek? Ezek a kérdések abból az ifjúkori hitetlenségből fakadnak, melyeket a Tanár Úr segítségével sikerült kétkedéssé szelídítenem. Megtanított arra, hogy a kétkedés ösztönözzön munkára, s ha mi nem hisszük, hogy képesek vagyunk megbirkózni a feladattal, a közönség soha nem fog hinni nekünk.
Hosszan sorolhatnám növendékeit, mesélhetnék kedves, szomorú és vidám történeteket emlékezhetnék magnószalag-levelezéseinkre, mikor itt vagy ott tanított, s magnóra mondani levelet egyszerűbb volt, mint írni. Arról is, hogyan aludt el több száz kilométer vezetés után az autópályán nem kis riadalmat okozva ezzel nekem.
De nem teszem, mert a legfontosabb, mi rá emlékeztet, hogy megtanított hittel és az önmagunkba vetett hittel kiállni!
Isten Veled Jenő, aludj hűvös, pihentető álmot.