|
2001. Éppen húsz éve, hogy januárban Párizsban, februárban pedig Londonban bemutattuk
a Truszovát. Ott ünnepeltük Gyuri születésnapját is. Annyi idős volt, mint
én most. Éppen hússzal több, mint én. Igazából a Truszova nyitotta ki a
világ fülét a zenéjére.
Valamikor 1980 őszén ismeretlenül felhívott telefonon - éppen nem voltam otthon,
anyósommal beszélt -, szeretné megmutatni a legújabb, szoprán hangra írt művét,
mert Mihály András szerint el tudnám énekelni. Akkor már ismertük Kurtág nevét,
ott tapsoltunk férjemmel együtt a Zeneakadémián, az Új Zenei Stúdió tisztelgő
koncertjén is, úgyhogy boldog voltam a megtiszteltetéstől. A megbeszélt időben
felmentem hozzájuk, Kurtág leült a zongorához, s zongorakivonat nem lévén, partitúrából
énekelte, játszotta a mintegy negyven perces, kamaraegyüttessel kísért orosz nyelvű
dalciklust, olyan hihetetlenül tökéletes előadásban, hogy abban a pillanatban
elhatároztam, eléneklem, megtanulom, ha belehalok is. Kurtág előadásában a zene
annyira magától értődően természetesnek hangzott, olyan drámai, olyan sírnivalóan
lírai, olyan gyönyörűséges volt, hogy nem is észleltem a nehézségeket. Otthon
aztán kiderült, hogy nem elég a lelkesedés, az akarat, egyszerűen egy szót sem
értettem a kottából. Először is a szöveg - pedig érettségiztem oroszból. Aztán
a jelek a kottában, meg a hangközök, az extrém dinamika. Az egész, mint egy áthatolhatatlan
kásahegy. Úgyhogy félre is tettem egy időre, amúgy is rengeteg egyéb kötelezettségem
volt. Kurtág várt-várt türelmesen, aztán hallani akarta, hol tartok. A legelső
hangnál rájött, hogy sehol. S ekkor kezdődött számomra az alázat iskolája. Átadtam
a hangom, mint egy fadarabot, hogy faragjon belőle hangszert a zenéjéhez. Soha
ilyen csodálatos mesterem nem volt még. Márta, a felesége szerint Gyuri nem zenét
csinál, ő maga a zene, belőle árad. Ezt éreztem én is, s a hitét, hogy tökéletességre
késztet, s mindezt mondhatatlan türelemmel, tudással és szeretettel, hogy többre
tart képesnek, mint amit valaha is reméltem magamról. Egyfajta beavatási szertartás
részesévé váltam.
Ezt köszönöm most, s hogy azóta minden Kurtág-hang hozzám szól, nemcsak a nekem
írottak, s hogy mint Madách Évája, "értem a dalt, hála Istenemnek!"
|
