A Magyar Zenei Tanács az elmúlt hónapokban közgyűlésén és plenáris üléseken
tekintette át és vitatta meg a zene helyzetét az országos hatáskörű közszolgálati
médiumokban. Figyelemmel kísérve a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Magyar
Rádió műsorait, meghallgatva az említett médiumok felelős vezetőit, munkatársait,
konzultálva a hazai zenei élet személyiségeivel, a tagszervezetek képviselőivel,
a Tanács az alábbi következtetéseket vonja le.
1. Már életbelépésekor sejteni lehetett, mára bizonyossá vált, hogy
a hatályos médiatörvény a közszolgálati médiumokat lehetetlen helyzet elé állítja.
Azzal ugyanis, hogy a működőképesség megőrzésének egyik szükséges forrását kényszerűen
a reklámtevékenységben jelöli ki, a nézettségi-hallgatottsági mutatókat teszi
meghatározóvá. Így a közszolgálati médiumok a kereskedelmi rádiók-televíziók
versenypályájára sodródnak, amiből egyenesen következik a közszolgálatiság sérelme,
a kulturális értékek mellőzése.
Szükséges tehát a médiatörvény olyan irányú módosítása (is), hogy szűnjék meg
a közszolgálati médiumok reklámpiaci kiszolgáltatottsága. (A civilizált országok
nagy részének gyakorlatához hasonlóan az állam - nem feltétlenül költségvetésből,
de mindenképpen stabil források odarendelésével - gondoskodjék a közszolgálati
médiumok kereskedelemtől független működéséről.)
2. A Magyar Televízió - mely működése során korábban oly sokat tett
a zenekultúráért - az utóbbi két évben végképp megszűnt a magyar zenei élet
tényezője lenni. Értékes saját készítésű zenei műsorai már alig vannak, a zenei
élet eseményeit nem közvetíti-dokumentálja, koncertközvetítés-koncertfelvétel
elvétve szerepel műsorán. Ez annak a pénzügyi és szervezeti romlásnak a következménye,
mely az MTV működését az utóbbi években jellemezte. Nem feledve a politikai
erők felelősségét e folyamatban, felmerül annak gyanúja is, hogy az intézmény
vezetői tudatosan törekedtek-törekednek a felhígult, populáris szórakoztatás
felé.
3. A Duna Televízió, küldetéséből adódóan, nem mindig elfogulatlanul
szelektál a zenei élet értékei között, a kivitelezésben pedig olykor látszik
a szegénység, ám mindenképpen elismerés illeti törekvését, hogy zenei műsorai
minőséget hordozzanak, választékuk széles, tartalmuk értékorientált legyen.
Sajnálatos, hogy adásai a magyar háztartásoknak csak csekély hányadában foghatóak.
4. A Magyar rádió, "legnagyobb koncerttermünk" az elmúlt két év során
egy jól átgondolt gazdálkodási stratégia eredményeként túljutott súlyos pénzügyi
válságán, így ismét joggal lehet rajta számon kérni a zene helyzetét és minőségét
műsoraiban. Méltányolandó, hogy - elsősorban a Bartók adón keresztül - a Magyar
rádió továbbra is igyekszik kivenni részét az értékes zene közvetítéséből, és
- ha visszafogott mértékben és a klasszikus komolyzenére szorítkozva, de - archiválásából
is. Ám belső strukturális okokból eredően a Kossuth és Petőfi adókon gyakran
koncepciótlan és szakszerűtlen módon jelenik meg a zene. Pedig alapelv kellene
hogy legyen a szakszerűség szempontjainak érvényesülése a Magyar Rádió minden
adóján a zenét illetően is. Az azóta eltelt idő tapasztalatai alapján időszerű
mérlegre tenni, hogy a Magyar rádió teljes zenei arculatáért korábban felelős
Zenei Főosztály 1996-ban történt megszüntetése a várt eredményt hozta-e. Megfontolandó,
hogy esetleges újjászervezése és pozícióba történő visszaállítása nem segítené-e
elő a Magyar Rádió zenei arculatának javítását, s így - közvetve - az intézmény
általános pozícióinak erősödését.
A magyar Zenei Tanács - mint a zenei területen működő szakmai szervezetek
országos szövetsége - bízik abban, hogy a közszolgálati médiumok ügyében és
működésében felelős döntéshozók mind a médiatörvény várható módosítása során,
mind az egyes érintett médiumok működtetése, belső struktúráinak kialakítása
során figyelembe veszik fenti megállapításait.
|