- Hosszabb szünet után újra komponál Dobos Kálmán. A gordonka-zongora-szonáta Bernadette lányod vonója alá készül.
- Tőle független az inspiráció. Vanami Takejosi, a születésnapi szerzői estemen fellépett japán barátom biztatott új darab írására, de még csak nem is ez a kompozíció gyökere, hanem hogy líraisága, az emberi hanghoz való hasonlósága folytán kedvenc hangszerem a cselló. Még zeneakadémiai növendék koromban hallottam egyszer Banda Ede koncertjét: tónusa azóta is bennem él. Korai gordonkaszonátámat neki ajánlottam, és ő sokáig repertoárján tartotta.
- A szonáta elnevezés formai kötöttségeket is takar.
- Igen. Nem tudom még, hogy a darab fő- vagy alcímeként, de ott áll majd a kompozíció élén: Hommage à Bartók. A művet szükségtelen lesz a "bartókosság" vádjával illetni: tudatosan írom a kompozíciót Bartók szellemében. Fiatalon hamarabb kedveltem meg Bartókot, mint a klasszikusokat. Az '50-es évek végén aztán eltávolodtam tőle: a Gaudeamus Alapítvány modern zenei hete a kor avantgarde irányzatainak követéséhez adott ösztönzést, Előbb a szeriális technika, majd az ellenőrzött aleatória vont bűvkörébe.
- Amikor ismét Bartókhoz fordulsz, a fiatalsághoz, a pályakezdéshez térsz vissza?
- Bartók mindig jelen volt zenei világomban, még az aleatória korszakában is - persze nem külsőségekben is felismerhetőn.
- Amikor zenéd Bartókra reflektál, a hangrendszer hasonlósága munkál benne, vagy a ritmus- és hangszínvilág közelsége meghatározó?
- A hangrendszer a lényeges. Az '50-es években Lendvai Ernő adta kezünkbe a Bartók-zene kulcsát: akkor sokat támadott könyveiből rengeteget tanultam.
- A nyitótétel szabályos szonátaforma?
- Nagy foltokban megvannak benne a kötelező alkotóelemek: expozíció (főtéma, melléktéma), kidolgozás, visszatérés, kóda. A második tételt az egyszerűség kedvéért összetett dalformának nevezném. A harmadik pedig rondó.
- Kisrondó vagy a szonátaelvvel keveredő nagy?
- Ezt még most írom, nem dőlt el, pontosan mivé alakul az anyag, amely egyelőre az A-B-A-ig van csak készen. A rondótémát variálom is.
- Vannak-e távolabbi terveid, a szonáta utánra?
- Igen, de azokról nem szólnék, mert tapasztalatom szerint ha "kibeszélődik" egy darab, akkor megfagy.
- Kérdezhetlek-e arról, hogyan születnek műveid? Hiszen nálad nem adottak a komponálás szokványos feltételei.
- Nyugodtan kérdezhetsz, de rögtön belekapaszkodnék a jelzőbe. Igenis szokványos módon komponálok, csak a rögzítés módja nem olyan. Ugyanúgy végigélem, átgondolom a darabot, zakatol bennem a zene, mint másban. A zeneszerzés technikája azonos a bárki más által alkalmazottal. Írtam zenekari darabot is, sőt aleatorikus anyagút is. Követni tudom magamban a folyamatot, de a szólamok kidolgozása persze nehezebb, mint egy látó számára, aki visszanézhet egyes részletekre, máshová helyezhet át leírt elemeket. Máté János orgonaművész volt segítségemre haláláig - ő már annyira ismerte a fordulataimat, technikai elgondolásaimat, hogy szinte kitalálta, mit kell leírnia. Egy éve az Ungvárról ideszármazott Boniszlavszki Tiborral dolgozom, aki hegedűs lévén nem rendelkezik olyan harmóniai áttekintéssel, amilyen Jancsinak volt. De nagy odaadással segít, és sokat fejlődik. A gordonka-zongora-szonáta lejegyzés szempontjából kevésbé bonyolult feladat. Mindig fontos számomra a zene áttörtsége, ami viszont nehezíti a leírást. Bennem egészében van jelen a zene: egységes folyamatként, akkor is, ha mondjuk két hang épp átkerül az egyik hangszerről a másikra. Azzal könnyíthetem például Tibor munkáját, hogy zongorán lejátszom a csellószólamot.
- Teljesen elkészül benned a darab, mielőtt a leírás munkája elkezdődnék?
-A folyamat van készen, de persze nem minden hang elejétől a végéig. Ha túl korán kezdem diktálni a darabot, általában elúszik, elveszti a vonzerejét, üressé válik. Bennem kell fölépülnie a formával együtt, s akkor el tudom mondani.
- Élnek benned vázlatszerű gondolatok esetleg évekig, amelyek azután vagy kibontakoznak, vagy nem?
- Nem. Olyan anyaggal tudok dolgozni, amely gyorsan megragadható. Hiszen nem tudok visszamenni a papíron, hogy lássam, hogyan is volt. Amint egy tételt megírok, már szinte el is felejtem.
- Szokott-e változtatásra ösztönözni - miként ez sokakkal előfordul - a megszólalás, például egy próba?
- Nem emlékszem ilyenre. Nem azért, mert tökéletesnek érzem, amit létrehoztam, hanem mert szinte minden elhangzáskor felvetődhet az emberben a változtatás igénye. A végletekig csiszolásnak nincs értelme. Az egyikből levonható tapasztalatnak a másik mű létrehozásakor kell szerepet játszania. Olyasmi fordult csak elő, mint a csellóra és ütőhangszerekre írt Concertinómnál, hogy a szólista, Banda Ede valamit a gordonkaszerűség kedvéért javasolt igazítani. A művész gyakorlati tanácsait mindig szívesen fogadom.