- Milyen elképzelésekkel vette át Lantos Istvántól a rektori széket?
- Mivel tanszékvezetőként és az egyetemi tanács tagjaként régóta részt veszek a főiskola munkájának irányításában, már a rektori tisztség elvállalásakor tisztában voltam vele: a Zeneakadémián egyelőre nem lehet arra számítani, hogy az ember megvalósítsa legszebb álmait. A problémák, melyek a kilencvenes években az egész hazai felsőoktatásban jelentkeztek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát is jelentősen érintették, és nagy hatással voltak az intézmény működésére. Ahogy pályázatomban leírtam, és az egyetemi tanács előtt annak idején elmondtam, "minimálprogram" megvalósítását tűztem célul magam elé: azt, hogy ezekben a valamennyiünk számára nehéz években a főiskola talpon maradjon, és elkezdődjék egy lassú építkezés, fejlődés - olyan, amilyent a körülmények lehetővé tesznek.
- Milyen "téglákból" folyik e lassú építkezés?
- Már 1997-ben, amikor átvettem a rektori széket, folyamatban volt, illetve megkezdődött néhány program megvalósítása, például az úgynevezett mesterképzés beindítása, ami a PhD, azaz a doktori képzés megfelelője a gyakorlati művészeti tárgyakban. 1997-ben a doktori képzés még csak a zenetudományi szakon kezdődött meg, akkor készítettük el az úgynevezett DLA-programokat is (Doctor of Liberal Arts), amely az összes hangszeres, énekes és az egyházzenei szakon tanulók számára lehetővé teszi e fokozat elnyerését. Akkor adtuk be akkreditációra a DLA-programtervezetet, elbírálása több évet vett igénybe a külföldi szakembereket is felvonultató akkreditáló bizottságban.
- Jelenleg hány hallgató vesz részt a doktori képzésben?
- Körülbelül húsz, legtöbbjük a zenetudományi szakon. A PhD-képzést irányító testület munkáját Somfai László zenetörténész, a DLA-programot Sári József zeneszerző vezeti, de távollétében egy időre Jeney Zoltán, a zeneszerzés szak tanszékvezető tanára vette át a feladatot. E testületek döntenek arról, hogy ki az, aki részt vehet a doktori képzésben.
- Milyen programokat indítottak még el?
- Akkreditáció előtt áll a továbbképzési programunk. Igény mutatkozik arra, hogy a Zeneakadémia is vállaljon szerepet a zenetanárok kötelező továbbképzésének lebonyolításában. Erre is minden tanszék kidolgozta már a maga programját, kitűnő terveket adtak be a kollégák. Problematikusnak tartom azonban, hogy azok a tanárok, akik e többletfeladatokat ellátják majd - tudvalevőleg csekély honoráriumért -, egyébként is nagy óraszámban tanítanak, nehezen terhelhetők tovább. Pedig továbbképzés nélkül a felsőoktatásban súlyos zavarok keletkezhetnek, hiszen néhány év múlva csak olyanok taníthatnak majd, akik bizonyos szakmai feltételeknek megfelelnek, nevezetesen PhD vagy DLA fokozattal rendelkeznek.
- Két éve a főiskolát meglegyintette a totális gazdasági csőd szele, csak a kormányzat ötvenmilliós gyorssegélye mentette meg az intézményt. Mára valóban javult valamelyest a helyzet?
- Hangsúlyozni szeretném, hogy a főiskola akkor sem volt szakmai válságban, amikor a legsúlyosabb gazdasági problémákkal küzdött. Ezt a két területet szigorúan külön kell választani. Azért is mondom ezt, mert annak idején, amikor a médiumok sokat foglalkoztak a Zeneakadémia helyzetével, némelyek megragadták az alkalmat, hogy a Zeneakadémiát megpróbálják szakmailag lejáratni. Összemosták a dolgokat, és a gazdasági válság következményeképpen szakmai válságról, az oktatás színvonalának csökkenéséről susogtak. Nos, ez sem akkor, sem most nem állta, nem állja meg a helyét - ezt diákjaink zenei versenygyőzelmeinek sora, díjak sokasága cáfolja. Fiataljaink, ha kilépnek a nemzetközi porondra, mindig kiváló eredményt érnek el a világ többi tehetséges muzsikusa között - növendékeink szinte valamennyi szakon komoly elismeréseket képesek felmutatni. De háziversenyeink színvonala is magas: mindig öröm hallani növendékeinket a Weiner-, a Zathureczky-, a Popper-, vagy a zongoratanszak által szervezett Földes Andor-versenyen, és népszerű a zeneszerzői verseny is. A Zeneakadémia a legnehezebb időszakban is megőrizte nemzetközi rangját, tekintélyét. Ezt egyébként a főiskola iránti nemzetközi érdeklődés is bizonyítja: egyrészt egyre több külföldi diák jelentkezik hozzánk, másrészt erősödnek a különböző szakmai kapcsolatok a rangos külföldi társintézményekkel. Járt nálunk például egy pekingi pedagóguscsoport, Kínában ugyanis magyar zeneoktatási tapasztalatokon alapuló iskolát kívánnak létrehozni, de Kolozsváron is szeretnének a főiskolának "fiókintézményt" nyitni. Az osztrákokkal, a bécsi zeneakadémiával évek óta kiváló a kapcsolatunk, ezt tanáraink közös semmeringi kurzusa bizonyítja minden nyáron. Gazdasági bajaink - úgy látszik - valóban enyhülőben vannak, és ebben fontos szerepet játszik egyrészt új gazdasági igazgatónk, másrészt az, hogy újabban a minisztériumokkal való kapcsolatunk sokkal harmonikusabb, mint a korábbi években volt.
- A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Zeneakadémiát, legalábbis az épületét és tevékenységének egy részét"kiemelt nemzeti intézménynek" nyilvánította. Mit jelent ez a gyakorlatban?
- A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola természetesen az Oktatási Minisztérium fennhatósága alatt maradt, hiszen felsőoktatási intézményről van szó, ám ellátunk olyan feladatokat, amelyek a kulturális örökség ápolását, megőrzését jelentik. Ilyen nemzetközi hírű könyvtárunk, vagy a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont működtetése, illetve magának a Zeneakadémia hangversenytermeinek a folyamatos karbantartása. A kulturális tárca úgy döntött, hogy e feladatokat leveszi az intézmény válláról, és ezért 1999-ben további harmincmillió forintot helyezett kilátásba a számunkra. Ez óriási segítség.
- Persze csak akkor, ha a másik oldalon sem csökken a pénz. Az Oktatási Minisztérium ezzel párhuzamosan szinten tartja a támogatását.
- Igen, bár a fejkvótából származó bevétel a hallgatók számának csökkenésével visszaesett.
- Mennyivel csökkent a hallgatói létszám?
- Pár évvel ezelőtt száztíz-százhúsz tehetséges fiatalt vehettünk fel az első évfolyamba, ma ez a szám legfeljebb kilencven.
- Mennyi segítséget nyújt az intézmény számára a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Köre, mely évekkel ezelőtt a főiskola megsegítésére jött létre a volt svéd nagykövet felesége, Birthe Lundvik kezdeményezésére?
- Nagyon sokat köszönhetünk a körnek. Tagjai jótékonysági koncerteket szerveztek, megmozgatták a Zeneakadémia érdekében a közvéleményt, sokat segítettek a hangszervásárlásokban, és abban, hogy neves külföldi művészek tarthassanak nálunk mesterkurzusokat. Járt nálunk Varga Tibor, Peter Damm, Eric Ericsson és Sebők György - hogy csak néhány nevet említsek.
- A Baráti Kör vállalta, hogy segítséget nyújt a főiskolának a nagytermi székek jelképes "eladásában ". Ötvenezer forintért kínáltak egy széket. Mennyire volt sikeres ez az akció.
- Sajnos nem annyira, amennyire szerettük volna...
- Van-e elég pénzük a főiskolai hangszerek karbantartására, új hangszerek vásárlására?
- Ez folyamatosan problémát okoz. Nagyon kevés az erre fordítható pénzünk. Szerencsére akadt néhány magánszemély és cég, aki, illetve amely a segítségünkre sietett. Solti György három zongorát ajánlott fel a főiskolának. Ezekből - a mester halála után - feleségétől két hangszert már megkaptunk. Az Erste Bank pedig hatmillió forintot adott a nagytermi orgona felújítására.
- Az épület helyreállítása évek óta folyik. A homlokzat megszépült, de úgy tudom, sok más rész is restaurálásra szorul.
- Valóban így van, de szerencsére ehhez is kapunk anyagi segítséget, ennek egy része már el is jutott hozzánk. Hamarosan restaurálják a Róth Miksa-féle üvegablakokat, a Zsolnay Porcelángyár újragyártja az épületen található kerámiáit, a Városligeti fasori kollégiumunkban pedig megvalósulhat a tetőszerkezet pótlása.
- A hírek szerint a Zeneakadémia bérbe adta a Strém Bt. koncertszervező cégnek a pénztárat, valamint a porta melletti falfelületet, ahová a hangversenyek plakátjait, hirdetéseit szokták kitenni a különböző irodák. Miért nem közvetlenül a főiskola hasznosítja a falat és a pénztárat?
- Egyszerű: az így befolyt pénz több, mint amennyit mi magunk a falfelület és a pénztár hasznosításából nyertünk.
- A Zeneakadémián régóta nincs főtitkár. A posztra kiírtak ugyan egy pályázatot, ám az nem hozott eredményt. Korábban volt két jelölt, akiket kipróbáltak, de végül egyikük sem kapott főtitkári megbízást. Az elmúlt hetek eredménye, hogy új, minden eddiginél esélyesebb jelöltet találtak a posztra: Kedves Tamás gordonkaművészt, a debreceni konzervatórium tanszékvezető főiskolai tanárát, aki több mint húszéves vezetői gyakorlattal rendelkezik, hiszen előbb a szegedi tagozat, majd a debreceni konzervatórium igazgatója volt. A Zeneakadémia május 1-jei hatállyal egyelőre csak megbízási szerződést kötött vele különböző konkrét feladatokra. Melyek ezek a feladatok és mikorra várható Kedves Tamás főtitkári kinevezése?
- A főtitkári munkakört szeretnénk az erre legalkalmasabb személlyel betölteni. E munkatársunk kiválasztása rendkívül felelősségteljes döntést igényel, mivel kinevezése határozatlan időre szól, ellentétben a rektor és a tanszékvezetők határozott idejű megbízatásával. Lehet, hogy elvárásaink túlzottak, de a közigazgatásban való jártasság mellett azt is megkívánjuk a jelöltektől, hogy szeressék a zenét. Ezért esett választásunk Kedves Tamásra; akinek egyelőre az a feladata, hogy segédkezzék az új DLA-programok őszi elindításakor, és vegyen részt az alsó fokú tanártovábbképzési programjaink akkreditációs munkáiban, illetve szervezésében. Számítunk rá, mint a kérdés egyik ismert szakértőjére, a kreditrendszer kidolgozásában is. A főtitkári posztra kiírt pályázatot ettől függetlenül hamarosan meghirdetjük.
- Sokan úgy tartják, a Zeneakadémián túl sok a diák- és túl sok a tanár is... Sok professzorhoz sok növendék kell, ami a színvonal romlásához vezethet.
- Mint mondtam, kilencven hallgatónál többet semmiképp sem vehetünk fel, csak akkor, ha vállaljuk, hogy az oktatást saját erőből oldjuk meg, normatív támogatás nélkül. Nem vagyunk ebben a helyzetben. A hallgatói létszámot egyébként sem tartom magasnak. Itt minden helyért óriási harc folyik a diákok és a tanszékvezetők között. Mondok egy példát. Tavaly fuvola szakra - igen népszerű, ráadásul fontos zenekari hangszerről van szó - csupán két fiatalt vehettünk föl. De zongora szakra is csak nyolc diákot. Hegedű szakra tíz-tizenegyet. A keret feleakkora, mint tíz-tizenöt éve volt. Tehát szigorú válogatás folyik a jelentkezők között - ám ez egyben garancia arra is, hogy a színvonal ne csökkenjen.
- És a tanárok száma miként változik? Hol tart a kényszerű leépítés?
- Körülbelül kétszáz tanárunk van, beleértve ebbe fiatal óradíjasainkat is, akik csupán két-három órát tanítanak egy héten. Nem is tudnak többet vállalni, hiszen építik karrierjüket, sokat koncerteznek. Eltökélt szándékom, hogy azokat az idősebb kollégákat, akik ha el is érik-érték a nyugdíjkorhatárt, de művészi, pedagógiai tekintélyük, tapasztalatuk nélkülözhetetlen a főiskolán; akik komoly oktatói hagyományok folytatói, megtartsam a Zeneakadémia, a hallgatók számára, ha másképp nem, óradíjas szerződéssel. Olyan tradíciók letéteményesei ők, amelyeket senki más nem adhat tovább a növendékeknek.
- Ennek ellentmond az az elképesztő rendelet a felsőoktatásban, hogy bizonyos életkor fölött a professzorok nem maradhatnak státusban. Ez a Zeneakadémiát különösen érzékenyen érinti.
- Ezt a rendeletet valóban nagyon nehezményezzük, de szerencsére e professzorok is tovább oktathatnak óradíjasként.
- Évek óta tart a tanárok habilitációja, ha úgy tetszik "vizsgáztatása". Ez korábban sok professzorból felháborodást váltott ki, mondván, megalázó, tekintélyüket csorbító rendelkezésről van szó. Hol tart ma ez a folyamat?
- Valóban vegyes érzelmekkel fogadta a tanári kar a kötelező habilitáció hírét. Ám amikor kiderült, hogy az eljárás lebonyolítása igen humánus formában történik, professzoraink ódzkodása szinte teljesen megszűnt. Röviden minden habilitáló megfogalmazta írásban a pedagógiai elképzeléseit, majd adott egy kis hangversenyt és nyilvános tanítási órát tartott magyarul, valamint egy idegen nyelven.
- Aki nem vagy sikertelenül habilitál, egy idő után nem taníthat tovább. Mindenki "átment a vizsgán"?
- Úgy tudom, igen - hiszen már pusztán ahhoz, hogy valaki habilitálhasson, komoly feltételeknek kell megfelelnie, például állami művészeti díjat, egyetemi fokozatot kell felmutatnia.
- Vagyis azért lesznek olyanok, akik habilitáció híján fejezik be a Zeneakadémián tanári pályafutásukat?
- Bizonyosan.
- Mikor jár le a határidő?
- Tudomásom szerint 2000-ben. De ez nem jelenti azt, hogy csökkenni fog a tanári kar létszáma, hiszen jönnek a fiatalok, és valamennyiünk örömére egyre nagyobb szerephez jutnak.
- Van-e remény arra, hogy az oktatói bérek növekedjenek, vagy legalább ne legyenek oly megalázóan alacsonyak?
- A bérek általában nagyon alacsonyak, nálunk szinte alacsonyabbak, mint az önkormányzati zeneiskolákban. Az átlagbér bruttó ötvenezer forint körül mozog. Most némi emelésre nyílik lehetőség, és januárig visszamenőleg bevezetik a tanársegédek, illetve az adjunktusok bérpótlékát, ami talán nyújt majd valami többletet. A kormány által tervezett húsz százalékos pedagógus béremelés nálunk pillanatnyilag tíz százaléknál tart.
- A külföldi hallgatók fizetnek a tanulmányaikért. De működik-e valamilyen kontroll a tekintetben, hogy kit fogad el a főiskola. Hiszen az ínséges időkben jól jön minden dollár...
- Bizonyos színvonal alatt nem fogadjuk el a külföldiek jelentkezését. Ha valaki nem üti meg a mércét, átirányítjuk más intézménybe. Japánban - Szapporóban és Gifuban - maguk a japánok szervezik meg iskolánk "kihelyezett" felvételi vizsgáit, és tanáraink a helyszínen tartott mesterkurzusok alapján választhatják ki azokat a japán művészjelölteket, akik aztán főiskolánkra jöhetnek tanulni. De most folynak a tárgyalások izraeli kollégáinkkal is ugyanerről. A főiskola iránti külföldi érdeklődés a DLA-program teljes bevezetésével tovább fog nőni.
- Mekkora a külföldi hallgatók aránya?
- A több mint hatszázból körülbelül száz-százhúsz a külföldi növendék.
- A felsőoktatás rendszerét alaposan befolyásoló integrációs folyamat jelentősen érintette a Zeneakadémiát is, hiszen leváltak az intézményről a vidéki tagozatok, és önállósodtak - pontosabban beolvadtak a helyi főiskolákba, egyetemekbe. Hiányoznak ezek, vagy inkább örül a főiskola, hogy megszabadult tőlük?
- Vidéki tagozatainktól elsősorban anyagi okok miatt kellett megválnunk. Nem örülünk ennek, de nem akadt más megoldás: a helyzet tarthatatlanná vált. Az a normatív támogatás, amelyet a Zeneakadémia a tagozatok diákjai után kapott, nem fedezte azokat a kiadásokat, amelyeket a tagozatok működésére kellett fordítani. Örülünk viszont annak, hogy a kulturális tárca nem erőltette a művészeti főiskolák összevonását. A MERSZ-ben (a Művészeti Egyetemek Rektori Székében) sokat törtük a fejünket azon, milyen szakmai előnyei lehetnének az integrációnak, de nem találtunk olyat, amely miatt a jelenlegi, jól működő rendszert meg kellett volna változtatni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnánk az együttműködésünket a többi művészeti főiskolával még szorosabbra fűzni, például a tanárok habilitációihoz szükséges nyelvi vizsgákat a jövőben remélhetőleg közösen szervezzük meg, és természetesen számos "áthallgatási" lehetőséget biztosítunk a diákok számára.
- A vidéki tagozatok közül több kifejezetten akarta a Budapesttől való elszakadást. Szakmai szempontból egy kicsit sem került hátrányba a Zeneakadémia?
- Néhány egykori tagozatunk - például a győri - valóban az elválást szorgalmazta, és kiderült: az új helyzetben, beolvadva a helyi nagy felsőoktatási intézménybe, lényegesen jobb gazdasági pozícióba került. A debreceni, a miskolci és a szegedi tagozat a helyi egyetemekkel egyelőre csak szövetségi formában működik, s csak két év múlva kapcsolódik az universitashoz. A pécsi tagozat pillanatnyilag még hozzánk tartozik, de csak a tanév végéig, utána integrálódik a Janus Pannonius Tudományegyetembe. Hosszú távon csak két "fiókintézménye" marad a Zeneakadémiának: a Semmelweis utcai tanárképző és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola.
- A Bartók konzervatóriummal is nagy vitája volt a Zeneakadémiának a tébétartozások miatt. Mára szent a béke a két intézmény között?
- Valóban voltak köztünk nézeteltérések, de mára tisztáztuk őket. Ehhez hozzájárult, hogy a szakiskolák normatív támogatását idén jelentősen megemelték, a művészeti gyakorlóiskolák a korábbi fejkvóta kétszeresét kapják meg, és ez közvetve a Zeneakadémiának is óriási terhet vesz le a válláról.
- Indultak-indulnak-e mostanában új szakok?
- Nem mertünk új szakokat indítani - egyelőre örülünk, hogy megvan a pénzünk azokra, amelyek működnek.
- A rádiós és televíziós zenei rendező és hangmérnök szak, amelyre sokak szerint nagy szükség volna, évek óta szünetel. Mikor éledhet újra?
- Örömmel mondhatom, hogy ezt a szakot az 1999/2000-es tanévre már meghirdettük, és tudomásom szerint eddig heten jelentkeztek.
- A hírek szerint állandó nehézséget okoz, hogy a karmesterek és a zeneszerzők diplomakoncertjeihez, az operaszakosok vizsgáihoz a főiskola gyakran nem tud termet, zenekart biztosítani. Hiszen drága dologról van szó. fűteni, világítani kell, és elesik az intézmény a nagyterem bérbeadásából származó aznapi bevételtől.
- Ez elsősorban a végzős operaénekeseknek okoz gondot. Idén legalább sikerült kisebb kamaraegyütteseket szervezni a karmesterszakosok bevonásával, de változatlanul probléma, hogy a vizsgák a kisteremben zajlanak. Mindannyian emlékszünk azokra a régi szép időkre, amikor diákjaink az Erkel Színházban nagyzenekari kísérettel, a "mélyvízben" vizsgázhattak. Erre ma még nincs lehetőség, de folynak róla a tárgyalások az Operaházzal. Karmestereink év végi vizsgája viszont mindig zenekarral történik, és ehhez megkapják a nagytermet.
- Ha már a nagyteremnél tartank, mennyiért lehet ma bérbe venni? És mennyire a diákoké?
- Kétségtelen, hogy növendékeink elsősorban a kistermet és a Régi Zeneakadémia hangversenytermét használják, de ez érthető, hiszen a nagyterem, a budapesti koncertélet legfontosabb és "legforgalmasabb" pódiuma, 2002-ig foglalt. De az a diák, aki a nagyteremben szeretne diplomázni, és saját erejéből össze tud toborozni egy zenekart, megkapja a pódiumot, legfeljebb nem este, hanem délután. A koncertrendezők számára a nagyterem esti bérleti díja jelenleg háromszázezer forint.
- Ki dönt arról, hogy kinek adják bérbe a termet?
- A rektor írja alá a szerződést.
- Sok vád éri a főiskolát, hogy nincs megfelelő zenekari oktatás. Bár elvileg kötelező a zenekari foglalkozás, a diákok inkább pénzt keresnek, hakniznak mindenfelé, hiányoznak a próbákról.
- Ezen a téren valóban van javítanivalónk. Szeretnénk változatosabbá, vonzóbbá tenni a zenekari gyakorlatot, ugyanakkor jobban odafigyelünk a tanulmányi fegyelemre is.