Az Interart Fesztiválközpont március 23. és 31. között rendezte meg a Művészeti
Ösztöndíjasok Fesztiválját. Az eseménysorozaton olyan fiatal művészek léptek föl,
akik 1998-ban Derkovits Gyula képzőművészeti, Kozma Lajos kézműves-iparművészeti,
Kállai Ernő művészetkritikusi, Pécsi József fotóművészeti, Moholy-Nagy László
ipari-formatervezői, Móricz Zsigmond irodalmi, Örkény István drámaírói, illetve
Fülöp Viktor táncművészeti ösztöndíjban részesültek. Az ösztöndíjakkal kiemelkedő
képességű pályakezdő művészeket támogatnak, hogy a fiatalok minden idejüket tehetségük
kibontásának szentelhessék. A rendezvénysorozaton mutatkoztak be a Fischer Annie
zenei előadóművészeti és a Kodály Zoltán zeneszerzői-zenetudósi-zenekritikusi
ösztöndíjasok is. Habár a zenei eseményeken nem vett részt mindegyik művész (nem
ismerkedhetett meg a közönség például Megyesi Schwartz Lúcia és Szántó Andrea
énekművésszel, valamint Pápai Szilvia oboa- és Soltész Ágnes hegedűművésszel),
mindegyik alkalom lehetőséget nyújtott arra, hogy megközelítően pontos képet alakítsunk
ki a fiatal muzsikusnemzedékről.
Március 24-én a Fészek Művészklubban tartották a Fischer Annie-ösztöndíjasok első
estjét. A szubrett alkatú González Mónika énekművész Adam La petite chanteuse
és Abt Sage mir, Vogel im grünen Wald című dalát, továbbá Auber Manon Lescaut-fából
Manon áriáját adta elő; énektechnikai hiányosságait egyelőre a vitathatatlan színészi
kvalitásokkal pótolja. Németh Éva gordonkaművész nem különösebben zengő-éneklő
hangon, ám mindig tiszta intonációval szólaltatta meg Schumann Adagio és Allegróját,
valamint Bartók I. rapszódiáját. Meláth Andrea énekművész Schubert (Ganymed,
Rastlose Liebe), Liszt (Freudvoll und leidvoll, Der du von dem Himmel bist) és
Schumann (Liebeslied, Singet nichts in Trauertönen) dalaival lépett fel. Nagy
kultúrájú előadása - amelyben nem a zenei gesztusok, hanem a szöveg gondos megformálása
kerül előtérbe - a professzionalizmus érzetével ajándékoz meg; ehhez társul kellemes,
barnásan sötét árnyalatú hangja. Dr Kovács István énekművész két operarészlettel
szerepelt (Mozart: Figaro házassága - Se vuol ballare, Bellim: Az alvajáró - Rodolfo
áriája): szép baritonhangja és könnyed, természetes hangképzése Schubert Erlkönigjének
előadásában már azzal biztatott, hogy Kovács Istvánból igazi dalénekes válhat.
A hangversenyen Hegedűs Gönczy Katalin, Mali Emese és Virág Emese kísért zongorán.
Március 30-án délután a Kodály Emlékmúzeumban mutatkoztak be a Kodály-ösztöndíjasok.
A zenetörténészek (Farkas Zoltán, Gombos László, Halász Péter, Kaczmarczyk
Adrienne, Papp Ágnes, Szacsvai Kim Katalin és e sorok írója) Földes Imrével beszélgettek
munkájukról, eredményeikről, lehetőségeikről és elképzeléseikről. A négy ösztöndíjas
zeneszerző egy-egy megszólaltatott kompozícióval gazdagította a róla kialakított
képet. Elek Szilvia Lamento egy távoli madár emlékére című darabját Papp
Sándor brácsaművész a szerző közreműködésével mutatta be. A romantikus ívű, borús
hangvételű zeneműben nem a modern zenei nyelv, hanem a harmónia, a tonalitás utáni
vágyakozás dominál. Gulya Róbert Burleszkje, amelyet a komponista zongorakíséretével
Szentpáli Roland szólaltatott meg tubán, a két hangszerre jellemző effektusokra
épül, amelyek játékos-humoros, könnyeden szórakoztató karaktert hivatottak adni
a műnek. Legánÿ Dénes O virum ineffabilem című dalát Lenkené Szabó Ida énekelte,
a kíséretet a szerző játszotta. A dal modális allúzióival, a kortól, világtól
való elfordulásával Kodály Zoltán és Bárdos Lajos hagyományát követi. Tallér
Zsófia tíz évvel ezelőtt írt Három zongorarabja, amelyet Gács Anikó előadásában
hallhattunk, különféle hangulatképekre épülő, formás kompozíció.
Március 31-én újból a Fészek Művészklubban léptek pódiumra a Fischer Annie-ösztöndíjasok.
Farkas Rózsa cimbalomművész játékát - Bach d-moll Sarabande-jában és Giguejében,
valamint Debussy Kertek esőben című kompozíciójában - komolyság, elmélyültség,
koncentráltság, érett zeneiség és természetes, sohasem hivalkodó virtuozitás jellemezte.
Hollós Máté Toccata lyricájában azt is megmutatta, milyen otthonosan mozog a kortárs
zene világában. Somogyi Péter hegedűművész Bach Chaconne-jának megszólaltatásakor
zárkózott, befelé forduló személyiségnek tűnt, s talán ezért hatott játéka kifelé
kevésbé meggyőzően. Berki Sándor kürtművész - Szabó Teréz közreműködésével
- Eugene Bozzától az En Foret című darabot játszotta: a nem különösebben nemes
matériájú mű kevés lehetőséget adott a művésznek, hogy valóban elénk tárhassa
tudását; talán csak pianói, érzékeny szordínós hangjai világítottak rá alapos
technikai felkészültségére. Ittzés Gergely fuvolaművész már műsorösszeállításával
is igazolta sokoldalúságát: Gábor József zongorakíséretével C. Ph. E. Bach D-dúr
szonátáját, továbbá a nálunk többnyire csak Szabolcsi Bence lipcsei zeneszerzéstanáraként
ismert Sigfrid Karg-Elert Sinfonische Canzonéját szólaltatta meg. Körök című saját
művében virtuóz technikájú, ötletes fuvolásnak bizonyult, és kiderült róla, hogy
anyanyelvi szinten beszéli a kortárs zenei nyelvet. Lendvay József hegedűművész
játéka fesztelen és közvetlen: Bach C-dúr Largója talán még nem teljesen a sajátja,
de Paganini Nel cor piú-variációinak virtuóz megszólaltatásával elbűvölte a közönséget.
A fesztiválon adták át az 1999. évi ösztöndíjakat is. Kodály-ösztöndíjban részesült
Bíró Dániel, Elek Szilvia, Gulya Róbert, Kecskés Balázs, Lászlóffy Zsolt,
Papp Ágnes, Pavlovits Dávid, Pethő Csilla, Tallér Zsófia, Tamás
Katalin és e sorok írója. Fischer Annie-ösztöndíjasok az énekes kategóriában:
González Mónika, Jónás Krisztina, Dr. Kovács István, Megyesi Schwartz Lúcia,
Sinka Krisztina, Udvarhelyi Boglárka, Várhelyi Éva; a hangszeresek közül
Farkas Rózsa, Ittzés Gergely, Lendvay József, Réti Balázs zongoraművész,
Vajda Gergely klarinétművész, valamit az ütőhangszeres Abmiram-duó, tagjai
B. Nagy Tünde és Kőhegyi András.
|