Muzsika 1999. március, 42. évfolyam, 3. szám, 3. oldal
Devich Márton:
Muzsikával a Harmónia Életotthonért
Értelmi képességeikben akadályozott fiatalokat is támogat az ÁHZ Kobayashi Baráti Kör Alapítvány
 

A zene segít, mert mindenre képes - tartják a muzsikával foglalkozók. Ők sokszor átélik, hogy a zene gondjaink közepette vigaszt nyújt valamennyiünknek. De vannak társaink, akiknek még ennél is többet jelenthet a muzsika: a mindennapok szépségét, az életbe vetett hitet, s így magát az életet adhatja vissza. Ők a főszereplői annak a kezdeményezésnek, amely az ÁHZ Kobayashi Ken-Ichiro Baráti Kör Alapítvány létrehozóinak nevéhez fűződik. Szilárdné Nagy Magdolna és Vargha Katalin ugyanis 1997 októberében úgy döntött, hogy a Kobayashi Alapítvány a jövőben kiterjeszti tevékenységét, és támogatni kívánja a testi és értelmi képességeikben akadályozott fiatalokat. Elhatározásukat befolyásolta, hogy az alapítvány az utóbbi években szoros kapcsolatot épített ki sérült gyerekeket nevelő intézetekkel, köztük is elsősorban a IV. kerületi Venetianer utcai és a VII. kerületi Dohány utcai speciális Általános Iskolával. Így született meg az úgynevezett Életház-program, illetve ennek keretén belül a Harmónia Életotthon(ok) létesítésének terve, ahol művészek, művésztanárok és zenepedagógusok sérült, értelmi képességeikben akadályozott, tizennyolc éven felüli hozzátartozói találhatnak majd hétvégi, napközbeni vagy végleges lakóhelyre.
Vargha Katalin énekművész, zenepedagógus és férje, Varga István, a Nemzeti Filharmonikusok klarinétosa, akik a kezdeményezés élére álltak, úgy tudják, hogy az Életház-program, ha úgy sikerül megvalósítaniuk, ahogyan azt megálmodták, egyedülálló Európában, de talán az egész világon. Úgy vélik, a fogyatékos fiatalok akkor kerülnek a legnehezebb helyzetbe, amikor elérik a felnőtt kort, s a speciális iskola, a megszokott közösség védőszárnyai alól a nagybetűs életbe kerülnek. Közülük legtöbben ekkor roppannak össze lelkileg. Még nagyobb gondot okoz, hogy idővel elveszítik szüleiket, akik addig támogatták, gondozták őket. Ezeket a problémákat oldaná meg az Életház-program - ha egyelőre csak néhány fiatal esetében is. Vargha Katalin és Varga István első lépésként csupán egy otthont kíván létrehozni (eredeti álmaik szerint az ezredfordulóra, de ez már lehetetlen, ezért inkább úgy fogalmaznak: öt éven belül), amelyben tizenöt fiatal kaphatna végleges apartmant, később akár határainkon túl is bővítenék az életházak számát, és jelentős hálózatot szeretnének kiépíteni. Egy-egy életház célja kettős lenne: egyrészt koncerttermet és szállodai elhelyezést biztosítana azoknak a vidékről vagy külföldről érkező vendégművészeknek, akik fellépésükkel támogatják a programot, másrészt falai között komplex, zeneközpontú terápiás foglalkozásokkal szakemberek segítenék az értelmi képességeikben akadályozott, önellátásra képtelen lakók habilitációját, illetve rehabilitációját. A Harmónia Életotthonba jelentkezők (már most tizenketten vannak) körülbelül másfél millió forintért válthatnák meg az életük végéig otthonukként szolgáló apartmant. Az alapítók az intézmény létrehozásával kapcsolatos szakkoordinátori feladatokat Bajtala Istvánné gyógy- és pszichopedagógusra bízták. Az ő feladata a ház életének, a zene-, tánc- és bábterápiás, személyiségfejlesztő foglalkozások tematikájának kidolgozása is. Az életotthonban természetesen munkát is végeznének, elsősorban népi mesterségek bevezetésével. Szövés, fonás, kézimunkázás, kötés, illetve gyógy- és fűszernövény-termesztés, virágkertészet, sportolási lehetőség várná a fiatalokat. A Lakók számára igényes szakorvosi és ápolási feltételeket biztosítanának. Bajtala Istvánnén kívül elvi-erkölcsi támogatásáról biztosította az Életház- programot két zeneterápiával foglalkozó neves pedagógus, Urbán Károlyné és Kokas Klára is. A kezdeményezők most jótékonysági hangversenyeket szerveznek és támogatást várnak a művészvilágtól, a társadalmi szervezetektől és a hivataloktól (a számlaszám: 11706016-20792248).
"Szeretettel üdvözlöm és támogatom az Életház létrehozását. Kívánom, hogy az alapítók legyenek szikrák, akik lángot lobbantanak a sötétségben, s létrehozzák a fényt, amely beragyogja az Életház lakóinak életét." 1998 februárjában Kobayashi Ken-Ichiro e szavakkal és Haydn A teremtés című oratóriumának néhány ide illő sorával adta tudtára Vargha Katalinnak és Varga Istvánnak, hogy nevét adja a kezdeményezéshez. A Nemzeti Filharmonikusok örökös tiszteletbeli elnökét jeles személyiségek, muzsikusok sora követte. A Jandó Jenő-Takács Tamara művészházaspár volt az első: úgy állt az ügy mellé, hogy nemcsak lélekben, adománnyal is támogatta a programot. Feltűntek szponzorok is, például a Nemzeti Filharmonikusok, Kovács Géza igazgatóval az élen, és a Matáv. Az Életház programhoz Vargha Katalin és Varga István jelentős támogatást remél a Kézenfogva Alapítványtól, amelyhez pályázatot nyújtottak be. Szintén segítséget - kétszázezer forintot - kaptak a Soros Alapítványtól, hogy részt vehessenek az alapítvány Összehangolódunk című terápiás programjában, amely azt segítené elő, hogy a Harmónia Életotthon leendő lakói már a ház működése előtt alaposabban megismerjék egymást.
Az első hívó szóra segített Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója is. Felajánlotta az Életház-program kezdeményezőinek: ha jótékonysági koncertet szerveznek, szívesen vállal fellépést az alapítvány javára - a zenekarral együtt. Kocsis szerint ugyan kicsi, de lelkes közönség volt jelen az első Életház-koncerten. A zongoraművész súlyt helyez arra, hogy minden nemes kezdeményezést támogasson: az Életház-programot is ilyennek tartja. Mint elárulta, maga is hisz a zene gyógyító erejében - különben talán nem is zongorázna -, és felmérhetetlen kincsnek tartja, hogy a képességeikben akadályozottak egy-egy zenemű hallatán ugyanazt a csodát érzik, élik át, mint a többi ember. Így jött létre az a három hangversenyből álló sorozat (Göncz Árpádné védnöksége alatt), amely 1998. október 13-án bizonyította: a jó ügy érdekében sokan lépnek szívesen pódiumra. A Zuglói Szent István Zeneházban a Harmónia Életotthonért lépett fel többek között Bajtala Emese hárfa-, Kovács Imre fuvola-, Line Ildikó hegedű-, Farkas Rózsa és Szakály Ágnes cimbalomművész, Straub Dezső színművész, Mericske Zoltán ütőegyüttese, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével, Jandó Jenő közreműködésével, végül a Benkó Dixieland Band. Az estnek nyolcvanezer forint bevétele volt. Varga István érdekességként említi, hogy tudomása szerint még sohasem fordult elő, hogy egy koncerten együtt szerepeltek volna a MÁV, a Matáv és a Szent István Király Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Fesztiválzenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, az Operaház és a Rádiózenekar művészei. (A koncertről a Magyar Televízió is felvételt készített, a zenekari rész már látható volt az MTV 1-en, a továbbiakat márciusban-áprilisban vetítik le.) Azóta már rendeztek egy újabb jótékonysági estet is: január 20-án a Duna Palotában a Fritz József Róbert vezette Pannon Jazz Group lépett fel, március 28-án a Szondi utcai Szent Család templomban pedig ismét a Nemzeti Filharmonikusok, valamint a Nemzeti Énekkar, Buzás Aida és Takács Tamara produkciója hallható, Drahos Béla vezényletével.
Jelenleg az Életház-program kezdeményezői a koncertek szervezése mellett keresik a fővárosban azt az épületet, használaton kívüli ingatlant (iskolát, bölcsődét, laktanyát, esetleg munkásszállót), amely átalakítás után megfelelő helyet adhatna a Harmónia Életotthonnak. Nem szeretnének nagyon eltávolodni Budapest központjától, ezért főként a kertvárosokban: Újpesten, Rákospalotán, Zuglóban, Sashalmon, Mátyásföldön, Kispesten, Újpalotán és Budafokon keresgélnek, abban reménykedve, hogy valamelyik önkormányzattól örökös bérleményként megkapják majd a kiszemelt épületet. Vargha Katalin és Varga István elszántak. Azt is feladatuknak érzik, hogy kezdeményezésükkel felnyissák az illetékesek, az önkormányzatok és az állam szemét: többet kell fordítani a képességeikben akadályozott fiatalok támogatására. A mikéntre pedig - az Életház-programmal - a lehető legjobb példát szeretnék felmutatni.


Vargha Katalin


Varga István


Kobayashi Ken-Ichiro


Kocsis Zoltán


Jandó Jenő
Felvégi Andrea felvételei