A zene segít, mert mindenre képes - tartják a muzsikával foglalkozók. Ők sokszor
átélik, hogy a zene gondjaink közepette vigaszt nyújt valamennyiünknek. De vannak
társaink, akiknek még ennél is többet jelenthet a muzsika: a mindennapok szépségét,
az életbe vetett hitet, s így magát az életet adhatja vissza. Ők a főszereplői
annak a kezdeményezésnek, amely az ÁHZ Kobayashi Ken-Ichiro Baráti Kör Alapítvány
létrehozóinak nevéhez fűződik. Szilárdné Nagy Magdolna és Vargha
Katalin ugyanis 1997 októberében úgy döntött, hogy a Kobayashi Alapítvány
a jövőben kiterjeszti tevékenységét, és támogatni kívánja a testi és értelmi képességeikben
akadályozott fiatalokat. Elhatározásukat befolyásolta, hogy az alapítvány az utóbbi
években szoros kapcsolatot épített ki sérült gyerekeket nevelő intézetekkel, köztük
is elsősorban a IV. kerületi Venetianer utcai és a VII. kerületi Dohány utcai
speciális Általános Iskolával. Így született meg az úgynevezett Életház-program,
illetve ennek keretén belül a Harmónia Életotthon(ok) létesítésének terve,
ahol művészek, művésztanárok és zenepedagógusok sérült, értelmi képességeikben
akadályozott, tizennyolc éven felüli hozzátartozói találhatnak majd hétvégi, napközbeni
vagy végleges lakóhelyre.
Vargha Katalin énekművész, zenepedagógus és férje, Varga István, a Nemzeti
Filharmonikusok klarinétosa, akik a kezdeményezés élére álltak, úgy tudják, hogy
az Életház-program, ha úgy sikerül megvalósítaniuk, ahogyan azt megálmodták, egyedülálló
Európában, de talán az egész világon. Úgy vélik, a fogyatékos fiatalok akkor kerülnek
a legnehezebb helyzetbe, amikor elérik a felnőtt kort, s a speciális iskola, a
megszokott közösség védőszárnyai alól a nagybetűs életbe kerülnek. Közülük legtöbben
ekkor roppannak össze lelkileg. Még nagyobb gondot okoz, hogy idővel elveszítik
szüleiket, akik addig támogatták, gondozták őket. Ezeket a problémákat oldaná
meg az Életház-program - ha egyelőre csak néhány fiatal esetében is. Vargha Katalin
és Varga István első lépésként csupán egy otthont kíván létrehozni (eredeti álmaik
szerint az ezredfordulóra, de ez már lehetetlen, ezért inkább úgy fogalmaznak:
öt éven belül), amelyben tizenöt fiatal kaphatna végleges apartmant, később akár
határainkon túl is bővítenék az életházak számát, és jelentős hálózatot szeretnének
kiépíteni. Egy-egy életház célja kettős lenne: egyrészt koncerttermet és szállodai
elhelyezést biztosítana azoknak a vidékről vagy külföldről érkező vendégművészeknek,
akik fellépésükkel támogatják a programot, másrészt falai között komplex, zeneközpontú
terápiás foglalkozásokkal szakemberek segítenék az értelmi képességeikben akadályozott,
önellátásra képtelen lakók habilitációját, illetve rehabilitációját. A Harmónia
Életotthonba jelentkezők (már most tizenketten vannak) körülbelül másfél millió
forintért válthatnák meg az életük végéig otthonukként szolgáló apartmant. Az
alapítók az intézmény létrehozásával kapcsolatos szakkoordinátori feladatokat
Bajtala Istvánné gyógy- és pszichopedagógusra bízták. Az ő feladata a ház
életének, a zene-, tánc- és bábterápiás, személyiségfejlesztő foglalkozások tematikájának
kidolgozása is. Az életotthonban természetesen munkát is végeznének, elsősorban
népi mesterségek bevezetésével. Szövés, fonás, kézimunkázás, kötés, illetve gyógy-
és fűszernövény-termesztés, virágkertészet, sportolási lehetőség várná a fiatalokat.
A Lakók számára igényes szakorvosi és ápolási feltételeket biztosítanának. Bajtala
Istvánnén kívül elvi-erkölcsi támogatásáról biztosította az Életház- programot
két zeneterápiával foglalkozó neves pedagógus, Urbán Károlyné és Kokas
Klára is. A kezdeményezők most jótékonysági hangversenyeket szerveznek és
támogatást várnak a művészvilágtól, a társadalmi szervezetektől és a hivataloktól
(a számlaszám: 11706016-20792248).
"Szeretettel üdvözlöm és támogatom az Életház létrehozását. Kívánom, hogy az
alapítók legyenek szikrák, akik lángot lobbantanak a sötétségben, s létrehozzák
a fényt, amely beragyogja az Életház lakóinak életét." 1998 februárjában Kobayashi
Ken-Ichiro e szavakkal és Haydn A teremtés című oratóriumának néhány ide illő
sorával adta tudtára Vargha Katalinnak és Varga Istvánnak, hogy nevét adja a kezdeményezéshez.
A Nemzeti Filharmonikusok örökös tiszteletbeli elnökét jeles személyiségek, muzsikusok
sora követte. A Jandó Jenő-Takács Tamara művészházaspár volt az első: úgy
állt az ügy mellé, hogy nemcsak lélekben, adománnyal is támogatta a programot.
Feltűntek szponzorok is, például a Nemzeti Filharmonikusok, Kovács Géza
igazgatóval az élen, és a Matáv. Az Életház programhoz Vargha Katalin és
Varga István jelentős támogatást remél a Kézenfogva Alapítványtól, amelyhez pályázatot
nyújtottak be. Szintén segítséget - kétszázezer forintot - kaptak a Soros Alapítványtól,
hogy részt vehessenek az alapítvány Összehangolódunk című terápiás programjában,
amely azt segítené elő, hogy a Harmónia Életotthon leendő lakói már a ház működése
előtt alaposabban megismerjék egymást.
Az első hívó szóra segített Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója
is. Felajánlotta az Életház-program kezdeményezőinek: ha jótékonysági koncertet
szerveznek, szívesen vállal fellépést az alapítvány javára - a zenekarral együtt.
Kocsis szerint ugyan kicsi, de lelkes közönség volt jelen az első Életház-koncerten.
A zongoraművész súlyt helyez arra, hogy minden nemes kezdeményezést támogasson:
az Életház-programot is ilyennek tartja. Mint elárulta, maga is hisz a zene gyógyító
erejében - különben talán nem is zongorázna -, és felmérhetetlen kincsnek tartja,
hogy a képességeikben akadályozottak egy-egy zenemű hallatán ugyanazt a csodát
érzik, élik át, mint a többi ember. Így jött létre az a három hangversenyből álló
sorozat (Göncz Árpádné védnöksége alatt), amely 1998. október 13-án bizonyította:
a jó ügy érdekében sokan lépnek szívesen pódiumra. A Zuglói Szent István Zeneházban
a Harmónia Életotthonért lépett fel többek között Bajtala Emese hárfa-,
Kovács Imre fuvola-, Line Ildikó hegedű-, Farkas Rózsa és Szakály
Ágnes cimbalomművész, Straub Dezső színművész, Mericske Zoltán ütőegyüttese,
a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével, Jandó Jenő
közreműködésével, végül a Benkó Dixieland Band. Az estnek nyolcvanezer
forint bevétele volt. Varga István érdekességként említi, hogy tudomása szerint
még sohasem fordult elő, hogy egy koncerten együtt szerepeltek volna a MÁV,
a Matáv és a Szent István Király Szimfonikus Zenekar, a Budapesti
Fesztiválzenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, az Operaház és
a Rádiózenekar művészei. (A koncertről a Magyar Televízió is felvételt
készített, a zenekari rész már látható volt az MTV 1-en, a továbbiakat márciusban-áprilisban
vetítik le.) Azóta már rendeztek egy újabb jótékonysági estet is: január 20-án
a Duna Palotában a Fritz József Róbert vezette Pannon Jazz Group
lépett fel, március 28-án a Szondi utcai Szent Család templomban pedig ismét a
Nemzeti Filharmonikusok, valamint a Nemzeti Énekkar, Buzás Aida
és Takács Tamara produkciója hallható, Drahos Béla vezényletével.
Jelenleg az Életház-program kezdeményezői a koncertek szervezése mellett keresik
a fővárosban azt az épületet, használaton kívüli ingatlant (iskolát, bölcsődét,
laktanyát, esetleg munkásszállót), amely átalakítás után megfelelő helyet adhatna
a Harmónia Életotthonnak. Nem szeretnének nagyon eltávolodni Budapest központjától,
ezért főként a kertvárosokban: Újpesten, Rákospalotán, Zuglóban, Sashalmon, Mátyásföldön,
Kispesten, Újpalotán és Budafokon keresgélnek, abban reménykedve, hogy valamelyik
önkormányzattól örökös bérleményként megkapják majd a kiszemelt épületet. Vargha
Katalin és Varga István elszántak. Azt is feladatuknak érzik, hogy kezdeményezésükkel
felnyissák az illetékesek, az önkormányzatok és az állam szemét: többet kell fordítani
a képességeikben akadályozott fiatalok támogatására. A mikéntre pedig - az Életház-programmal
- a lehető legjobb példát szeretnék felmutatni.
|