|
Teljességre-törekvő koncertsorozatra vállalkozott a Klembala Géza által
vezetett Cantus Corvinus énekegyüttes: Monteverdi egyházi és más vokális
műveit adják elő (a színpadi művek kivételével). A példa nélküli ciklus négy
hangversenyéből kettő már lezajlott - nagy sikerrel. Elsőként október végén
a Corvin-teremben Monteverdi legszebb madrigáljai csendültek fel a 4., 5., 6.
és 7. kötetből, majd december közepén a Mátyás-templomban a Selva morale
e spirituale című gyűjtemény, amely több tucat, egytől nyolc szólamig terjedő
apparátusú, moralizáló és liturgikus, kisebb-nagyobb egyházi művet tartalmaz.
(Mindkét hangversenyen a Szabó Zsolt vezette Musica Profana együttes
működött közre.)
A Cantus Corvinus énekegyüttes (Károly Edit, Jónás Krisztina - szoprán,
Puskás Eszter, Tóth Renáta, Gavodi Zoltán - alt, Kutik Rezső, Viszló
István - tenor, Cser Péter, Szakács Csaba - basszus, valamint Klembala
Géza karnagy, művészeti vezető) 1988-ban alakult, és kezdettől fogva a régi
kórusmuzsika, a reneszánsz és a barokk a cappella, illetve hangszerkíséretes
vokális zene elkötelezett tolmácsolója. Ars poeticája a régi korok zenéjének
éneklési és előadási szempontból korhű, a mai közönség számára mégis élő megszólaltatása.
Az együttes az utóbbi hat évben nemcsak itthon, hanem külföldön - Németországban,
Dániában, Olaszországban és Ausztriában - is szép sikereket ért el.
Monteverdi madrigáljai közül a hazai amatőr vagy iskolai énekkarok is műsorukon
tartanak néhányat, ám ez csak töredéke az életműnek, a szerző madrigáltermésének
mintegy tíz százaléka. Ahogy Klembala Géza emlékezik, a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolán Párkai István volt az, aki kórusával ritkábban hallható, kevésbé
ismert Monteverdi-madrigálokat is elénekeltetett. A Camus Corvinos későbbi vezetője
akkor szeretett bele ezekbe a művekbe, és azóta várt az alkalomra, hogy olyan
együttese legyen, amely méltó művészi előadásban tudja megszólaltatni ezt a
zenét. Ugyanis sok darab nem csak zeneileg, kifejezésben, hanem technikailag
is jelentős feladat a kórus számára.
Monteverdi nyolc kötetében közel kétszáz madrigál található - mára a Cantus
Corvinus ezek zömét előadta. A kötetek szemléletesen mutatják a 16. és 17. század
fordulóján végbement zenei stílusváltozást az egyszerű formájú, jól átlátható,
strófás szerkezetű népszerű daraboktól a bonyolult, átkomponált, esetleg ciklikus
művekig, a tiszta harmóniáktól a disszonanciák meghökkentő alkalmazásáig. Klembala
Géza szerint Monteverdi madrigáljai - zenekari hasonlattal élve - a Haydn divertimentói
és Richard Strauss szimfonikus költeményei közötti skálán helyezkednek el. De
ami a leglényegesebb: már az egész barokk stílus műfajkészletét tartalmazzák,
legalább csírájában. Nincs a Monteverdit követő kétszáz évben olyan zenei műfaj,
amelynek előzményét vagy legalább kísérletszerű megoldását ne találhatnánk meg
Monteverdi művészetében. Talán éppen ebben rejlik a szerző zsenialitása, és
persze dallamaiban, melyekben viszont az itáliai lélek és hang mély ismerete
mutatkozik meg. E dallamokat - véli Klembala Géza - később Verdi, Puccini és
kortársaik találják meg újra. De talán ők is másképpen komponáltak volna, ha
a 16-17. század fordulóján nem él és alkot Claudio Monteverdi.
A költészet és a zene Monteverdi énekes művészetében, és különösen a 8., a Madrigali
guerrieri et amorosi című madrigálkötetben olyan kifejező egységbe kerül,
hogy az előadónak és a hallgatónak valóban Verdi és Puccini dallamai jutnak
eszébe, mintha a madrigálok e későbbi, romantikus operaszerzők közvetlen tanítómesterei
volnának. Nem véletlen, hogy a 8. kötet anyaga hallható önállóan a Cantus Corvinus
négy koncertből álló sorozatának következő hangversenyén, február 27-én a Corvin
teremben. A 8. kötet már ciklusnak tekinthető: Monteverdi egy témára fűzte fel
madrigáljait, amelyek a szerelem és a harc párhuzamáról szólnak mély érzelemmel.
A sorozat utolsó hangversenyén - május 30-án a Mátyás-templomban - a Vespro
della beata Vergine című műve csendül fel a Musica Profana és a Sonatores
Pannoniae rézfúvós együttes közreműködésével. A Vespro az első nagy egyházi
oratóriumnak tekinthető e műfaj történetében, amelyből minden későbbi zeneszerző-nemzedék
gazdagon meríthet. A mű egy teljes zsolozsma zenei anyaga, s a Cantus Corvinus
énekegyüttes azt szeretné, ha nem csupán koncertszerűen, hanem valódi zsolozsma
keretében hangozna el. A Vespro mintha Monteverdi személyes vallomása lenne
hitéről, s egyben büszke bizonyítéka világító tehetségének.
(A riport 1998 novemberében készült.)
|
