|
Szegeden a klasszikus zenét kedvelők jelentős része operalátogató. Vaszy Viktor
nevelte fel a műsor hűséges közönségét; ő alakította ki az igényt az opera bőséges
kínálata iránt. Jelenleg évadonként két-három bemutatót tartanak, 1998/99-ben
hármat (Don Giovanni, Nabucco, Az ezred lánya); ezenkívül felújításokat is műsorra
tűznek, a régihez képest (részben) megváltoztatott szereposztással. Felújítják
a Toscát és a Pillangókisasszonyt, valamint tovább játsszák a Mefistofelét, A
varázsfuvolát és A sevillai borbélyt. Weninger Richárd, a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola Szegedi Konzervatóriumának igazgatója mégsem egészen elégedett: "Örülnék,
ha az operajátszás nagyobb szerepet és több támogatást kapna a városban, s növekedne
az operabemutatók és -előadások száma."
A Szegedi Nemzeti Színház 36 tagú zenekara ma már teljesen azonos a Pál
Tamás zeneigazgató vezette Salieri Kamarazenekarral, amely a szimfonikus
zenekar mellett, illetve azzal együtt látja el az operai feladatokat. A munkamegosztás
kérdésében nincs egyetértés. A kisebb apparátust igénylő műveket (például A sevillai
borbélyt, a Così fan tuttét, A varázsfuvolát), a színház zenekara maga
adja elő. Az utóbbi időben talán ezért nem használják ki teljesen a lehetőséget,
melynek értelmében a Szegedi Szimfonikus Zenekar szolgálatainak fele a
színház rendelkezésére áll. "Két éve elérték az önkormányzatnál, hogy a fennmaradó
szolgálatokat a zenekar a Szabadtéri Játékokon dolgozza le, holott addig az külön
pénzkereseti lehetőséget kínált a muzsikusoknak - panaszolja Acél Ervin, a
Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgató karmestere. - Ilyen súrlódások mindenütt
előfordulnak, ahol a színháznak nincs önálló nagyzenekara. Ebben a felemás helyzetben
azt szorgalmazom, hogy a zenekar valóban kizárólag a szimfonikus repertoárral
foglalkozzék, és persze szükség esetén kisegítsen a színházban."
Tizenkét bérleti koncertjére és három matinéjára a Filharmónia ingyen kapja meg
az önkormányzattól a színházat, ám ez sok szervezési és egyeztetési problémát
is okoz, hiszen a munkát össze kell hangolni a színház három tagozatával. "Az
elmúlt tíz évben mindig csütörtökönként tartottuk a Filharmónia-koncertet, de
most áttettük hétfőre, mert ez szabadnap a színházban - magyarázza Finta János,
a Filharmónia Kelet-Magyarország Kht. szegedi irodájának vezetője. - Csakhogy
ez is problematikus, mert a zenészeket mint közalkalmazottakat csak akkor lehet
rávenni a vasárnapi próbára, ha igazgatójuk egy hétköznapon kiadja a szabadnapjukat.
Ezt azonban aligha teheti meg, hiszen a muzsikusoknak keddtől péntekig operai
feladatokat kell ellátniuk, amelyek - bár a szimfonikus zenekar önálló egységként
működik - nagyrészt rájuk hárulnak." Mint látható, az álláspontok eltérnek azzal
kapcsolatban, hogy a szimfonikusok túl sokat vagy túl keveset játszanak-e az operában.
"Az operatagozat műsorának kialakításában voltaképp szabad kezem van - mondja
Pál Tamás. - Azt tartom hasznosnak, ha minél több, nálunk ismeretlen művet adunk
elő; ha olyan csemegéket játszunk, amelyeket mások kevésbé. Ám ha csak ilyen individuális
szempontokat veszek figyelembe, jégre vihetem a társulatot. Ma már igyekszem a
közönségigényeket kielégítő, józan műsor-tervet összeállítani, és meggondolni,
hogy az újdonságokat hogyan és mikor vezessem elő. Amikor két és fél éve ismét
- immár harmadszor - Szegedre kerültem, azt hittem, az itteni közönség a nyugatihoz
hasonlóan ovációval fogadja majd az úgynevezett koncertoperát, hiszen ennek bevezetésével
nem szegényíteni, hanem éppen ellenkezőleg: alig ismert vagy ritkán játszott műveket
bemutatva gazdagítani lehet a repertoárt. A próbálkozás azonban eleinte visszafelé
sült el: a közönség úgy érezte, becsapjuk - az ellenérzéseket azzal sikerült eloszlatni,
hogy ezeket az előadásokat kivittük a színházból, s így világossá tettük, hogy
nem lecsupaszított operaelőadásokról van szó. A Lombardokat tavalyelőtt
a Tisza Szálló koncerttermében adtuk elő, a Stiffeliót pedig tavaly a felsővárosi
katolikus templomban - óriási sikerrel."
A Tisza Szálló 4-500 fős befogadóképességű nagytermét gyakran veszik igénybe hangversenyek
céljára, a városnak ugyanis nincs igazi koncertterme. A konzervatóriumtól a Bálint
Sándor Művelődési Házig, a József Attila Tudományegyetem aulájától a Deák Gimnázium
díszterméig, a zsinagógától az egyéb templomokig sokféle helyszínen hallgathatunk
hangversenyeket, ám az igazi koncerttermet mindenki hiányolja. "A kamaraesteket
általában a 220 férőhelyes konzervatóriumban rendezzük - tájékoztat Finta János
-, de vannak összevont, tehát két bérlet számára közös előadások: ezekre általában
olyan produkciókat hozunk - például egy Messiást vagy egy János passiót,
Rost Andreát vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekart -, amelyek közönsége
nem férne el ott, így ezeket más helyszínen - a zsinagógában vagy valamelyik nagyobb
templomban - tartjuk, ahová 7-800 ember is befér. Azért nem a színházban, mert
ha azt a bérleten kívül igénybe szeretnénk venni, az több százezer forintba kerülne,
s ezt a jegybevételből képtelenség előteremteni."
A Filharmónia három koncertből álló kamarabérletei közül szabadon választhatnak
a nagyzenekari hangversenyekre bérleteket váltók. Bérletekről beszélhetünk,
hiszen az évtizedeken át egyetlen Vaszy-bérlet mellett a Filharmónia néhány éve
elindított még egy, Fricsay Ferencről elnevezett zenekari bérletet. Mindkét
sorozat hat-hat hangversenyt tartalmaz - ezekből öt alkalommal a Szegedi Szimfonikus
Zenekar játszik. "Ezt elsősorban anyagi okok indokolják. A Nemzeti Filharmonikusokkal
szerencsénk van: amikor elváltak a Filharmóniától, a minisztérium kötelezte őket,
hogy vidéken is adjanak nyolc koncertet szolgálatban, vagyis külön honorárium
nélkül - avat be a kulisszatitkokba Finta János. - Egy körülbelül 60 tagú, nem
különösebben híres külföldi zenekar karmesterrel, szólistával, szállással legalább
3 millió forintba kerülne, úgyhogy nagy merészség volna ebbe belevágni, mikor
az egész évre - az ifjúsági koncertekkel együtt 60 hangversenyre - összesen 5
millió forintot kapunk. Ráadásul ma már szinte mindegy, hogy keleti vagy nyugati
zenekarról van szó, a költség nagyjából azonos." A Filharmónia naptári évenként
5 millió forintot kap a minisztériumtól, ehhez csatlakozik, támogatásokból és
pályázati pénzekből még 3-4 millió, amihez a szimfonikus zenekar hozzátesz másik
4 milliót az előadások támogatására, pontosabban kipótolja a Filharmónia által
termelt hiányt. Éveken keresztül a várostól is kaptak körülbelül 1 millió forintos
támogatást, de az elmúlt két évben már semmit, illetve idén a matinébérletek támogatására
300 ezer forintot.
Az előző évadban rendeztek első ízben vasárnapi matinékoncerteket, amelyekre óriási
igény volt, elsősorban az idősebbek körében, akik este már nem tudnak vagy nem
mernek kimenni az utcára, illetve nincs pénzük a két "nagy bérlet" valamelyikére.
Itt viszont nagyon kedvezményesek a bérletárak: tavaly a három hangversenyért
750, nyugdíjasoktól és diákoktól 450 forintot kértek, és a különböző alapítványi
és szponzori támogatásoknak köszönhetően ezek az árak idén sem változtak. A második
"nagy bérlet" elindítása óta a filharmóniai bérletek mintegy 60 százaléka elkel,
a szólójegyek eladásával együtt pedig jelenleg mindkét bérlet látogatottsága körülbelül
75 százalékos. Az idei évad újdonsága a négy előadásból álló zongorabérlet, melynek
keretében január és május között Ránki Dezső, Karsai Márk, Mocsári Károly
és a szegedi Kerek Ferenc ad egy-egy szólóestet.
A városban és a megyében ifjúsági hangversenyeket is rendez a Filharmónia általános
és középiskolások számára. Szegeden könnyebb a helyzet: az Ifjúsági Ház koncerttermében
akár 700 tanuló is elfér. Vannak olyan gimnáziumok, amelyek az egész iskolát kirendelik
egy ilyen sorozatra, más középiskolákból 100-200-300 gyerek vesz bérletet. A három
műsort négy-négy előadásban, két egymást követő napon játsszák el, koncertenként
átlagosan 500-550 gyerek előtt. Általános iskolásoknak Szegeden nem, de négy Csongrád
megyei helységben - Bordányban, Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Üllésen -rendeznek
3-3 koncertből álló sorozatot.
A 75 tagú Szegedi Szimfonikus Zenekart 1991 óta az Erdélyből áttelepült Acél Ervin
vezeti. "Amikor idekerültem, mindenki azt mondta: Szegeden nincs igény a szimfonikus
zenére - idézi fel a kezdeteket az igazgató-karmester. - Megpróbáltam változtatni
ezen a helyzeten. A zenekar addig inkább opera-centrikus, illetve oratorikus repertoárja
jelentősen kibővült szimfonikus művekkel. Meghagytam az oratorikus pilléreket,
a halottak napi és a húsvéti koncerteket, emellett kialakítottam egy olyan repertoárt,
amelynek egy része vonzza, más része »neveli« a közönséget. Elsősorban romantikus
műveket, illetve sok francia zenét játszunk. Mozart és Haydn is legalább két koncerten
szerepel évente, de őket úgyis játsszák a városban működő kamarazenekarok, úgyhogy
nekünk inkább a nagyzenekari művekre érdemes koncentrálnunk. Nem múlik el évad
Bartók nélkül, és a Kortárs Zenei Napokon is részt veszünk. Ebben a szezonban
három bérletben összesen 16 felnőtt koncertet adunk Szegeden - ehhez csatlakoznak
az ifjúsági hangversenyek. Minden bérleti hangversenyünk telt házas. Sokat járunk
külföldre: Németországba, Olaszországba, Hollandiába (a Concertgebouw-ban is játszottunk),
Portugáliába (itt Agnes Baltsa énekesnőt kísértük), de távolabbi vidékeken is
megfordultunk: Tajvanon, Szingapúrban, Brazíliában. 1992 óta minden évben turnéztunk
Erdélyben, ami szívügyem, hiszen erdélyi vagyok."
Az Acél Ervin által említett kamarazenekarok fontos szerepet töltenek be a város
zenei életében. A Pál Tamás vezette Salieri Kamarazenekarról már esett szó. Mostani
formájában az együttes tíz éve működik. Főiskolásokból alakult, akik a konzervatóriumban
ízelítőt kaptak a historikus előadásmódból. Az alapítók közül legalább tízen ma
is tagjai a zenekarnak. Első fellépésként Cimarosa A párizsi festő című
operáját játszották el a Hilton Szálló Dominikánus Udvarában. Azóta rengeteg külföldi
meghívásnak tettek eleget, fesztiválokon léptek fel, lemezfelvételeket készítettek,
kísérték Rost Andrea budapesti koncertjeit is, ma pedig már a színházban
is játszanak. A Filharmónia szervezésében évente egy, legfeljebb két koncertet
adnak, de maguk is rendeznek hangversenyeket, hagyományosan a Deák Gimnázium dísztermében.
"Mivel elsősorban a fiatal közönségnek játszunk, ezekre nem kérünk belépődíjat,
ezért - de remélem, a színvonalnak köszönhetően is - mindig zsúfolt nézőtér előtt
lépünk fel" -mondja Pál Tamás.
A 16 tagú Weiner Kamarazenekar eredetileg - nem ezen a néven - egyetlen
alkalomra szerveződött -1979-ben, szintén főiskolásokból, Vántus Istvánnak
a budapesti Fészek Művészklubban rendezett szerzői estjére, amelyen két vonószenekari
darabját játszották el. E fellépés több külföldi meghívást eredményezett - a zenekar
együtt maradt. Lassan beépült a szegedi zenei életbe, a Filharmóniától is kapott
felkérést, s a kapcsolat azóta szilárd és mindkét fél számára kedvező együttműködéssé
alakult: a Filharmónia négy kamarabérletének mindegyikében játszik egyszer az
együttes, amely szerződésben vállalta, hogy neves szólistákat hoz ezekre a koncertekre,
s ennek költségeit is fedezi. Ebben az évadban például fellépett vagy fel fog
lépni velük Krausz Adrienne, Failoni Donatella, Zsigmondy Dénes, Szecsődy Ferenc
és Hadady László. Rendszeresen dolgoznak az Alliance Française-zel és az
Osztrák Kulturális Intézettel, amelyek szólistákat is küldenek nekik, és azok
honoráriumát is ők állják. "Az Alliance Française révén ismertük meg Isabelle
(Emichent, aki egy Mozart-zongoraversenyt játszott velünk - meséli Weninger
Richárd, a zenekar vezetője és alapító karmestere. - Ugyanabban a műsorban szerepelt
Weiner Leó Pasztorál, fantázia és fúga című darabja, amelyet meghallgatva
a francia művésznő beleszeretett Weiner zenéjébe, és ismét eljött, hogy eljátsszuk
Weiner Concertino zongorára és kamarazenekarra című művét. Az ő cége aztán
készített velünk egy Weiner-lemezt, amely várhatóan februárban jelenik meg. Közben
már dolgozik azon, hogy egy francia turnét szervezzen nekünk. Igazi profilunk
talán a klasszikus, a romantikus és a kortárs zene - folytatja. - Időnként barokk
zenét is játszunk, igyekezvén megközelíteni a historikus játékmód karakterét és
hitelességét, de persze nem régi hangszereken - az már másik szakma, amelybe nem
szeretnénk belekontárkodni. Ezzel a városban elsősorban a Musica Parlante Kamarazenekar
foglalkozik. A Salieri Kamarazenekarral inkább kiegészítjük egymást, mintsem rivalizálunk,
bár a nemes versengés mindnyájunknak használ. Mivel elég gyakran hall minket a
szegedi közönség, és a kamarazenekari irodalom sem olyan nagy, igyekszünk olyan
szólistákat találni, akikkel újat is nyújthatunk. Fischer Annie például
velünk adta utolsó zenekari koncertjét. De persze szívesen játszunk szegedi művészekkel
is, és a konzervatórium tehetséges növendékeinek is kínálunk fellépési lehetőséget,
elsősorban ifjúsági hangversenyeken."
A Musica Parlante Kamarazenekar körülbelül tíz éve alakult, és öt-hat éve működik
ezen a néven. A névválasztás nagyjából egybeesik Harnoncourt A beszédszerű
zene című könyvének magyarországi megjelenésével. Az együttes kizárólag főiskolás,
illetve egyetemista konzervatóriumi növendékekből áll. "Elsősorban 18. századi
zenét játszunk, de kirándulunk néha más területekre is - mondja Meszlényi László
konzervatóriumi tanár, az együttes vezetője. - Ha a másik két kamarazenekarral
minőség tekintetében nem tudunk is konkurálni, legalább úgy szeretnénk felvenni
velük a versenyt, hogy sok ritkán hallott, alig ismert művet tűzünk műsorra, és
ezeket historizáló felfogásban adjuk elő." Jelenleg az együttes 14 tagú.
Szegeden 1990 óta létezik az úgynevezett zenei kollégium, amelyet az akkori polgármester
hívott össze, de ma a kulturális ügyekkel foglalkozó alpolgármester munkáját segíti.
Ennek a tanácsadó testületnek tagja - Acél Ervin, Meszlényi László, Pál Tamás
és Weninger Richárd mellett - Gyüdi Sándor is, a Szegedi Nemzeti Színház
operatársulatának karigazgató-karmestere, a Vaszy Viktor Kórus és a Canticum
Kamarakórusvezető karnagya, a Városi Kórusegyesület és a zeneiskolai iskolaszék
elnöke. "Itt van alkalmunk megbeszélni a fontosabb zenei eseményeket - magyarázza
Gyüdi Sándor. - A Kamarazenekari Napok műsortervét illik jóváhagyatni velünk,
a Kortárs Zenei Napokba is elég nagy beleszólásunk van, az Egyházzenei Napok
szerzőinek és együtteseinek kiválasztása pedig voltaképpen a mi kompetenciánk."
A májusonként megrendezett Egyházzenei Napok célja az utóbbi fél évszázadban alig-alig
játszott darabok újbóli megismertetése, lehetőleg abban az akusztikai és szellemi
közegben, melynek figyelembe vételével íródtak, vagyis templomokban - akár szertartások
részeként is. "Az egyházzenei napok városi költségvetéséből az utóbbi három évben
minden alkalommal rendelünk egy-egy kórusművet valamelyik szegedi együttes számára.
- mondja Gyüdi Sándor. - Eddig Kocsár Miklós, Huszár Lajos és Farkas
Ferenc komponált felkérésünkre, jövőre Mohai Miklós ír a Tömörkény
István Gimnázium leánykarának."
A Kamarazenekari Napokat kétévente (legközelebb 1999-ben), október végén-november
elején rendezik meg: a városban működő kamarazenekarok és meghívott együttesek
vesznek részt rajta. Erre az alkalomra is rendel a város kompozíciókat, méghozzá
valamennyi szegedi zenekar számára.
November végére, december elejére időzítik a Kortárs Zenei Napokat - ez 1997 óta
a néhány éve elhunyt szegedi zeneszerző, Vántus István nevét viseli. Vántus fő
ösztönzője volt a sorozatnak, amelyben zenekari, kamara- és szólóestek egyaránt
helyet kapnak.
"Oratóriumra szakosodott énekkar Budapesten kívül csak Debrecenben és Szegeden
működik - tudjuk meg Gyüdi Sándortól. - Debrecenben a hivatásos Kodály Kórus,
Szegeden pedig a Vaszy Viktor Kórus, amelyről nehéz egyértelműen megállapítani,
hogy amatőr vagy professzionista. Az együttes a hivatásos zenei élet része: a
Filharmónia bérleti hangversenyein lép fel a Szegedi Szimfonikusokkal és annak
szólistáival, és az idők során munkamódszereiben is ehhez kellett igazodnia. Olyan
összeállítású együttes, amely szimfonikus zenekarhoz hasonlóan dolgozik, vagyis
hozzávetőleg ugyanannyi próbát kell tartania egy darabból. Tíz éve az együttest
körülbelül 110 taggal örököltem - folytatja Gyüdi Sándor -, nagyjából abban a
formában, amelyben Vaszy Viktor 1958-ban Szegedi Zenebarátok Kórusa néven
létrehozta. Rengeteg szólampróbát tartottak. Az akkor szokásos módon, stílustól
függetlenül állandó apparátus szólaltatta meg a műveket: egy Bach-kantátát ugyanúgy
teljes létszámban adtak elő, mint a János-passiót. Mi már más gondolkodásmódot
képviselünk. Az együttest többek között az előadói stílus változása is átformálta
- meg persze a pénz. A mai tagok már honoráriumot kapnak teljesítményükért - igaz,
nagyon keveset. Egyikük sem ebből él. Bármilyen hihetetlen, éves keretünk nominálértéke
1986 óta változatlan: a várostól egy naptári évre egymillió forintot kapunk. Ebből
kell finanszíroznunk 5-6 különböző koncertműsor 10-12 előadását. Az együttes hozzávetőleg
150 tagú: az adott koncertre a műsornak megfelelő létszámú és összetételű előadógárdát
válogatok. Egy Bach-kantátára 20, a Messiásra legfeljebb 32, egy Mozart-misére
vagy -Requiemre 40-50 énekest, a Verdi Requiemre 120-at vagy többet, a Carmina
Buranára mind a 150-et, s hozzá a gyerekkart. Az együttes külföldön Szegedi
Fesztiválkórus néven lép fel. Külföldi működésünkkel elégedettebb lehetek,
mint az itthonival, amely szinte kizárólag Szegedre korlátozódik."
A szegedi iskolai énekkarok között akad jó néhány, amely nemzetközi versenyeken,
fesztiválokon jelentős sikereket ér el. Ilyen Rozgonyi Éva két együttese,
a Bartók Béla Kórus és a Lauda Leánykar, a Tömörkény István Gimnázium
Dohány Gabriella vezette leánykara, az Erdős János irányításával
működő Ifjú Zenebarátok Kórusa vagy a Tanárképző Főiskola Kardos Pál
Nőikara. Az iskolai együttesek számára minden tavasszal megrendezik az Éneklő
Ifjúság sorozatot, amely általában 6-7 koncertből és egy gála-hangversenyből
áll - ez utóbbit mindig Szeged napjának (május 21.) előestéjén tartják.
Szegeden egy állami és kilenc magán-zeneiskola működik. A jelenlegi formájában
1952 óta működő állami zeneiskola - a konzervatóriumhoz hasonlóan - Liszt Ferenc
nevét viselte, de 1992-ben felvette a város nagy zenepedagógusa, Király-König
Péter zeneszerző nevét. Őt a városban jól ismerték: 1904 és 1934 között a
mai konzervatórium elődje, a Szegedi Zenede igazgatója volt. "A névváltoztatás
évében, 1992 őszén indítottunk egy bérletsorozatot - meséli Szélpál Szilveszter
igazgató -, azzal a céllal, hogy tanítványaink szüleikkel együtt látogassák
a hangversenyeket. Az első bérletben a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Canticum
Kamarakórus és a Szeged Táncegyüttes lépett fel - mindhárom igen nagy
sikerrel. Azokat szeretnénk megnyerni, akik többnyire nem koncertlátogatók, de
gyereküket zenére taníttatják, s az ő kedvéért hangversenyre is elmennek. Ha ott
jó zenéket és előadókat hallanak, elképzelhető, hogy megjön az étvágyuk, más koncertekre
is kíváncsivá válnak. Nem beszélve a gyerekekről, akiknek e koncertek életre szóló
élményt nyújthatnak. A bérletsorozat másik célja, hogy koncertlehetőségeket teremtsünk
a szegedi művészek, illetve a zeneiskola tanárai számára. Sikerült megnyernünk
olyan ismert művészeket is, mint Baranyai László zongoraművész, aki szólóestet
adott, vagy Gregor József, aki a Musica Parlante Kamarazenekarral lépett
fel."
Kiemelkedő a zeneiskolában zajló furulyaoktatás: az elmúlt tanévben rendezett
országos versenyen növendékeik számos első, második és harmadik díjat kaptak -
ők szerepeltek legeredményesebben. Ez a két tanárnak, Paragi Jenőnek és
a konzervatóriumban is tanító Lőrincz Lászlónak köszönhető. Ők ketten Furulya
ABC címmel írtak egy furulyaiskolát, amelyből országszerte sokan tanulnak.
A jelenleg négytagú Király Consort furulyaegyüttes szintén első díjas lett
az országos versenyen, tízévesekből álló tücsökzenekaruk pedig két éve saját kategóriájában
elnyerte az Országos Zenekari Fesztivál első díját. Működik egy fúvószenekaruk
is, amelynek egyik legfontosabb feladata a zeneiskola népszerűsítése városszerte.
Művelődési házakban, iskolákban adnak hangszerismertetéssel egybekötött koncerteket.
Van ütőegyüttesük is, amely szintén sokat szerepel a városban.
A konzervatóriumban egyesült, illetve összeolvadt a szakközépiskola és a főiskola.
Nyolcosztályos az előkészítő - ebből négy osztály általános iskolás, illetve zeneiskolás
korú, 10-14 éves gyerekeket, négy pedig középiskolás korúakat fogad magába. Ma
már a főiskola egymással párhuzamosan működő egyetemmel és főiskolával azonos:
ötéves képzésben (zeneakadémiai diplomának megfelelő) egyetemi diplomát, négy
év után főiskolai diplomát adnak ki. Régizene-oktatás főiskolai szinten Magyarországon
egyedül a szegedi konzervatóriumban folyik, és a tantervben nagy hangsúlyt kap
a kamarazene is. Ezt a növendékek is szívügyüknek tekintik. Talán nem véletlen,
hogy a kétévente megrendezett - legközelebb 1999 februárjában sorra kerülő - Szakközépiskolai
Kamarazenei Találkozónak is a szegedi konzervatórium ad otthont. A találkozón
a növendékek meghallgatják, megismerik egymást, emberi és szakmai kapcsolatok
köttetnek. A konzervatórium saját szimfonikus zenekara az utóbbi időben Németországban
és Dániában is vendégszerepelt, van két énekkaruk is - egy főként szakközépiskolásokból
álló női- és egy jórészt főiskolásokból verbuvált vegyeskar -, valamint egy kamarakórusuk
és egy ütőegyüttesük.
"Úgy érzem, a szegedi zenei élet nagy lehetőségeket rejt magában, s ezek jó részét
valóra is váltja - summázza véleményét Gyüdi Sándor. - Az értékek közvetítése
azonban olykor kívánnivalót hagy maga után. Amit lehet, máshol is meg kellene
mutatnunk, egy-egy figyelemre méltó szegedi zenei esemény pedig országos visszhangot
érdemelne."
|
