- Miért választottad Emily Dickinsont dalciklusod alapanyagául?
- Károlyi Amy forditásgyűjteményében találkoztam verseivel, azután angol eredetiben is olvasni kezdtem, mert nagyon megragadott. Költői világával teljesen azonosulni tudok, versei által sikerül kifejeznem érzéseimet. Túl vagyok egy ötéves betegségen, amelynek során keveset dolgozhattam, ám annál több időm volt gondolkodni. Felépülvén az újrakezdés igénye ébredt bennem. Pályámat korszakolván négy szakaszt különböztetek meg: a mesterek nyomán, útkeresést (benne újító próbálkozásokat), egy Strum und Drang-periódust, ekkor kerültem legközelebb az avantgárdhoz - jóllehet, azt is igyekeztem szélesebb közönség elé vinni -, most pedig a betegség utáni leszűrődés folyamatát élem, visszatérést az egyszerűséghez. Ennek egyik megnyilvánulási formája a dal. Kicsit megrendszabályozom a folttechnikát, az aleatóriát, visszatérek a ritmushoz.
- Hogy láttál munkához?
- Elolvastam a kötetben Dickinson mintegy 1750 versét. Először négysorosai foglalkoztattak, de azok nem álltak össze ciklussá. Ekkor "kirakósátékba", másképp fogalmazva "aranymosásba" kezdtem, így szűrődött le a válogatás anyaga százra, majd kirajzolódni látszott egy húsz versnyi ciklus. Amikor elértem a tizet, már éreztem a versek közti kohéziót, dramaturgiai láncot. Végül nyolcra csökkentettem a költemények számát, amelyeket kétszer négyre osztottam. Az első rész mélyről indul, majd felszárnyal, s vergődő hang, egy víziós tétel után még mélyebbre zuhan. A másodikban mindez feloldódik, megtisztul, s ha nem is happy endhez, de megvigasztalódáshoz, a derű egyensúlyi állapotához érkezik. - Angolul zenésíted meg a verseket?
- Igen. Az is vezérelt, hogy nálunk oly sokan tűznek műsorra külföldi műveket, ennek révén a külföldiek is énekeljenek magyar szerzőtől. De még valami tartozik a Dickinson-ciklus hátteréhez. Weöres Sándor és Károlyi Amy fedezte fel a Három veréb hat szemmel kötetben írónő nagymamám húgát, Karay Ilonát, aki költőnek indult, de 14 évesen öngyilkos lett. Károlyi Amy szerint dickinsoni kőltővé válhatott volna. Dickinsonon kívül József Attilát és Georg Traklt érzem magamhoz közelebb a költészetben.
- Karay Ilonától még nem zenésítettél meg semmit?
- Kevés vers van a birtokunkban, ezek nagyon hosszúak, de ha időm megengedi, legalább egyet meg akarok zenésíteni közülük.
-Dickinson-ciklust zongora kiséri?
-Igen, de lehet, hogy később (esetleg néhány fúvóssal is kiegészített) vonószenekarra hangszerelem a kiséretet. Azt akarom felmutatni - talán önmagamnak is -, hogy vigaszt kell lelnünk a világ bajaira. Olyan technikát keresek, amely egyértelműen mai és a sajátom, mégis utat találhat a szélesebb hallgatósághoz.
-Milyen ez a mai technika?Hiszen napjainkban együtt él a közelmúlt merész újító hajlama és a távolabbi múlt eufóniájának vágya. Számodra mi a mai?
- Amikor elődeink elfordultak a klasszikus hangzásigénytől, egyenes irányú távolodást idéztek elő. Mindenki újat akart teremteni, akárcsak a fogyasztói társadalomban a gyártók. Holott a régieknél ez természetes volt, minthogy a stílus az ember. Pazarló gazdálkodás folyt a zene eszközeivel. A szerző sem tudott kiforrni, mert már mást csinált, mire valami beérett nála, mire pedig a közönség beérte volna, ő már máshol járt. Olyan volt ez, mintha egy nyelv törvényeit szüntelen változtatnák, s így aki megtanulta, rögtön kezdhetné a tanulást előlröl. Avantgárd korszakomban kialakítottam egy hangsort, amelyet toronynak hívok. Három oktávot fog át. Ha egy oktávba préselem, olyan kromatikus skálát kapok, amelyből hiányzik a tritonusz és a vezérhang. Képezhető belőle hat dúr és hat moll akkord, a torony alja mintegy tonikaként funkcionál, a közepe dominánsként, a teteje pedig szubdomináns érzetet kelt. Az ember ősi élménye a dallam, akusztikusan pedig a hármashangzat és a felhangrendszer. Ezekhez kell visszatérni, vigyázva, hogy ne ismételjünk korábbi korszakokat. Hangrendszeremből három hangsor adódik természetesen: a mixolíd, az eol és a fríg. A mixolid kilenc hangig van benne (utána kilép a rendszerből), az eol nyolc hangig, a fríg hétig. Ezeket gyökskáláknak nevezem, mert például a mixolíd három dúr gyökből (dó-re-mi képletből) áll. Rendszerteremtés, emberközeliség és mégis újszerűség: ez a negyedik, letisztulási alkotóperiódusom feladata, ha lesz hozzá erőm. Folytatás és első nagyobb mű a Dickinson-ciklus, amelynek még nincs címe.
- A letisztulás jegyében visszafogott eszközökkel dolgozol, vagy expresszív a zene?
- Az expresszivitás elsődleges, melyet az elvek tartanak kordában. Kerülöm a romantikát, benne a kromatikát, a funkciós elvet, különösen a végződésekben. Szabad áramlású zenét törekszem írni, vonz az ismétléseken is alapuló ritmikusság. Kedvelem a misztikus színeket.
- Női dalok ezek? Milyen hangfaj énekli?
- Egyértelműen szoprán. Ha férfiként írom is a művet, rokonságot érzek a költőnővel.