Hazafi Zsolt
Nem tudom, miől magabiztos Gyurcsány
Interjú Fodor Gáborral, az új arculatát kereső SZDSZ elnökével

Az SZDSZ nem eladó, és nem lehet megfélemlíteni - mondja Fodor Gábor a miniszterelnök sorsát eldöntő költségvetési törvényekről szóló szavazás kapcsán. A liberálisok elnöke szerint skandalum, hogy titkosszolgálati módszerekkel bele lehet avatkozni egy párt belügyeibe - a történtekre parlamenti vizsgálóbizottságnak kell magyarázatot találnia.

Fotó: Somorjai László

Önálló, konfliktusvállaló és a saját útját járó SZDSZ-t szeretne, amihez erős legitimáció kell, de a szavazásokat nézve éppenhogy többsége van a pártjában. Az elnöki versenyben mindössze két szavazattal nyert, szövetségese, Szent-Iványi István egy szavazattal lett az országos tanács elnöke, míg a frakcióban sem egyértelmű a „híveinek” a többsége. Így hogyan képes az elnöki programját megvalósítani?
- Nem látok semmilyen legitimációs problémát, mert a lényeges döntések megszülettek, és az SZDSZ-nek sikerült egy új politikai irányt megjeleníteni. Nem tekintem lényegi kérdésnek, hogy hány szavazattal születtek a döntések, de tudomásul veszem, hogy rendkívül kiélezett a politikai helyzet. Senki sem tudja, hogy a jelenlegi hihetetlenül bonyolult szituációban mi a helyes és jó megoldás, ezért érthetően többen többféle módon gondolkodunk a teendőkről. Ezt elnökként figyelembe kell vennem.
Természetesen jobban örülnék annak, ha az SZDSZ egységesebb lenne, de aki ismeri a párt belső életét, az tudja, hogy a megosztottság és a „hogyan tovább a szocialistákkal” dilemma már évek óta jellemzője a pártunknak.
Az SZDSZ tábora 30 százalékról szűkült le 5-6 százaléknyi szavazóra, de ők már az elmúlt évtizedben az MSZP-SZDSZ „közösködésen” szocializálódtak. Mennyiben lehet új politikát kezdeni, ha a saját táborának a foglya a párt?
- Az SZDSZ-nek az az útja, amelyet az elmúlt évtizedekben járt be, már tovább nem járható. Kimerültünk, változtatások nélkül nincsenek tartalékaink, fordulat nélkül már nem tudjuk az ötszázalékos küszöböt átugrani. Most egy olyan lehetőség kapujában van az SZDSZ, amit ki kell használnia: megpróbálunk olyan újszerű politikai pályára állni, amelyben megőrizzük a liberális értékeket, de új szavazókat is igyekszünk megszólítani.
Értelemszerűen vannak és lesznek a politikai életben hitviták, de látnunk kell, hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akiknek ebből elegük van. A megújult SZDSZ-nek őket kell elérni, akik nem akarnak egyik vagy a másik, a jobboldali vagy a baloldali „rémkép” ellen viaskodni.
Az SZDSZ elitjében többen egzisztenciálisan is függnek a közös kormányzástól, hiszen felügyelőbizottságokban, különféle projektekben és közös üzletekben már évek óta együtt tevékenykednek. Engedi-e ez a közeg, hogy új fejezetet nyisson?
- Ez a probléma az elmúlt egy-két hónapban gyűrűzött be a helyi szintekre és a liberális értelmiségi körökbe, hiszen az év közepén a koalícióból való kilépést csak a legfelsőbb szinten érzékelte az SZDSZ. Tudom, hogy ez a helyzet pánikot okozhat némelyeknek, de úgy vélem, az SZDSZ-nek nincs más esélye, mint hogy a szakítás lehetőségét arra használja fel, hogy önálló erővé váljon. Történelmi pillanat ez, noha tisztában vagyok azzal, hogy nagy a félelem az SZDSZ-tagságban is a jövőtől - ugyanezt látom egyébként a szocialistáknál. Azt is tudom, hogy vannak néhányan olyanok, akik szerint az SZDSZ küldetése csupán az, hogy nehéz helyzetben mindig kisegítse az MSZP-t.
Szerintem a legfontosabb feladatunk, hogy a Kossuth, Jászi és Bibó által megjelenített liberalizmust képviseljük. Megértve mindenkinek a problémáját, nekünk az ország és az SZDSZ érdekét kell néznünk, ami viszont azt jelenti, hogy a Fidesz és az MSZP mellett szükségképpen kellenek még önálló erők, hogy ne szűküljenek le a választási lehetőségek. Ehhez erős és népszerű liberális pártra van szükség.
Milyen esélyei vannak azonban, ha a csapatának több tagja a rivális csapattól is kap gázsit?
- Az SZDSZ-nek világos elvi politizálást kell folytatnia, és nem szabad napi pragmatikus alkukban feloldódnia. Kompromisszumainkból erősödni kell, hogy nem személyes érdekeltség áll mögötte, nem is pusztán a pártérdek, hanem a hazáért érzett felelősség.
Hónapok óta zajlik „egy húzd meg, ereszd meg” küzdelem az MSZP és az SZDSZ között. Ha így megy tovább, akkor a magyar baloldal a magát szétverő lengyel testvérpártok sorsára juthat? Az SZDSZ kieshet a parlamentből, az MSZP pedig megszűnhet váltópárt lenni, valahogy úgy, ahogy az MDF-fel történt?
- A veszély reális. Az eredmény azonban nem csak a szabad demokratáktól függ. A fordulat érdekében a szocialista pártnak sürgősen meg kellene oldani a belső problémáit. Egyszóval: vissza kell nyernie az MSZP-nek a hitelességét. A törzsszavazóik esetében ez nem lesz nehéz, mert ők elkötelezettek irányukba, de a társadalom többsége számára sokat vesztettek a hitelükből a szocialisták. Őket csak egy másfajta kormányzati teljesítménnyel lehet megnyerni.
Most burkoltan lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferencet?
- Az SZDSZ-nek a szocialistákkal és a miniszterelnökkel kapcsolatban már korábban ki kellett alakítania az álláspontját, hiszen Gyurcsány Ferenc váratlanul és egyoldalúan egy szocialista kongresszuson a liberálisokra rontott. A korábbi együttműködésünkhöz képest szokatlan módon a nyílt színen rúgta ki egy miniszterünket, és a közös kormányprogramot végrehajtó SZDSZ-t reformblablázással vádolta meg. Világossá tette, hogy nem akarja a közös kormányzás folytatását. Nem tehettünk mást, ki kellett lépni a koalícióból. Becsületbeli ügy volt.
A döntés hirtelensége és átgondolatlansága értelemszerűen zavart okozott nálunk is, amit bizonyít, hogy volt, amiben támogattuk a kisebbségi kormányt, és volt, amiben nem. Idővel feldolgoztuk a helyzetet, és ellenzéki válaszokat próbáltunk adni a helyzetre, például cselekvési tervet kértünk a kormánytól.
Azt is világossá tettük, hogy számunkra nem elfogadható a miniszterelnök Megegyezés című programja, és úgy látom, hogy az említett esszé alapján benyújtott adótörvények sem lesznek számunkra ebben a formában elfogadhatóak. Mi világos nyelven beszélünk. A MSZP belső ügyeit viszont nem nekünk, és nem nekem kell megoldanom.
Javaslatot tettünk a politikai válság megoldására a szakértői jellegű kormánnyal. Egy ilyen formációt a szocialistákkal együtt is készek lettünk volna támogatni. A közös megoldást még nem találtuk meg, bár javaslatainkat sokan támogatták, sokan vitatták.
A miniszterelnök az atv.hu online interjújában arra a kérdésre, hogy „Igazat ad Fodor Gábornak, hogy hitelességi problémája van a kormánynak?”, azt válaszolta: „Csak nem értem. Amikor kormánytag volt, akkor nem volt ilyen gondja, sőt, nem akart kilépni a koalícióból.”
- Rosszul emlékszik a miniszterelnök, mivel én voltam az egyetlen, aki a kormány hitelességi válságáról beszéltem abban az időszakban is. A koalícióból való kilépés idején is világos volt az álláspontom, és most is azt képviselem: az együttműködés felbontása meggondolatlan döntés volt, és abban a miniszterelnök és az SZDSZ felelőssége is egyaránt tetten érhető. Ezek után nem maradhattunk a koalícióban, ezért ma még inkább nincs más választásunk, mint az önálló és erős SZDSZ megteremtésére.
Mi az Ön által folyamatosan emlegetett hitelességi probléma?
- A miniszterelnök elvesztette a társadalom többségének a támogatottságát. Ezt nemcsak én mondom, hanem a közvélemény-kutatások feketén-fehéren mutatják. Már az őszödi beszéd előtt elkezdődött a bizalomvesztés, mivel teljesen mások voltak az ígéretek, mint a teljesítés. Ezt a dilemmát mind a miniszterelnöknek, mind a szocialista pártnak el kell rendeznie ahhoz, hogy a jövőről reálisan tudjanak gondolkodni. Az igazán lényeges probléma az, hogy ez a hitelvesztettség bénítja a kormány és a miniszterelnök cselekvőképességét. Ez a kormány nem képes meghozni azokat az intézkedéseket, melyek szükségesek az ország számára. Az emberek ettől a kormánytól - legyenek azok bár a legnagyszerűbb ötletek - nem fogadják el ezeket.
Személy szerint tehetséges politikusnak tartom a miniszterelnököt, jó a kettőnk kapcsolata. Ez egyáltalán nem személyi, hanem politikai kérdés. Gyurcsány Ferencnek és az MSZP vezetőinek kell eldönteniük, hogy figyelembe veszik-e az emberek véleményét, vagy sem.
Miért, az SZDSZ nem vesztett a hitelességéből?
- A felelősségben osztoznunk kell, például a költségvetési hiány megugrása a mi hibánk is volt. Több területen is tévedtünk.
Miként szerezhető vissza az emberek bizalma és támogatása?
- Egyszerűen: új és elérhető politikai célok meghatározásával, amelyek végrehajtásához új és hiteles személyek kellenek.
Azt szokta mondogatni, hogy a Gyurcsány-kormányba nincs visszamenetele az SZDSZ-nek. Milyen kormányba van?
- Nehezen tudom elképzelni, hogy miként állhatna össze egy új, szocialista-szabaddemokrata kormány. Könnyebbnek tűnik számomra egy szakértői jellegű kormány életre hívása. Egy hiteles miniszterelnöknek nagyobb ereje lenne meglépni az ország számára szükséges intézkedéseket. Egy ilyen politikának stabil támogatást tudna nyújtani az SZDSZ.
Pár héten belül dönteniük kell a költségvetési törvényekről, különben előrehozott választások lehetnek, azzal a várható eredménnyel, hogy Orbán Viktor lesz az új miniszterelnök. A költségvetési törvények mentén az MSZP és az SZDSZ újra „összebútorozhat”, és helyreállíthatják hitelességüket?
- Ezek a szavazások konkrét feladatot jelentenek a kormányzó pártnak. A bizalom és együttműködés helyreállíthatják más ügy, ahhoz elfogadható program és vízió kell.
Nem úgy tűnik, hogy a parlamenti képviselőket és bármely politikust most elsősorban távlati víziók érdekelnék, hanem jóval inkább az foglalkoztatja őket, hogy Fodor Gábornak van-e súlya, képes-e egységet teremteni a liberális frakcióban és „szállítani” az igeneket vagy a nemeket.
- Az SZDSZ ilyen kérdésekben mindig egységesen szavazott. Ez a hagyományunk, miképpen az is, hogy demokratikus, tehát vitatkozós párt vagyunk. Nehezen, hosszasan hozzuk meg a közös elhatározásainkat, de ahhoz tartjuk magunkat. Biztos vagyok abban, hogy egységesen szavazunk majd.
A miniszterelnök magabiztosan beszél arról, hogy szerinte sikerül megszavazni a jövő évi költségvetést. Valamit csak tud, hogy bátran meri ezt állítani?
- Nem tudom, hogy mitől magabiztos. Nem rendelkezem azokkal az információkkal, amelyekre alapozhatja az optimizmusát, azt sem tudom, hogy kik szavaznak majd biztosan a kormánya által benyújtott költségvetésre. Abban biztos vagyok, az SZDSZ nem fogja eladni magát, és nem is lehet megfélemlíteni. Elképesztőnek tartom a legújabb titkosszolgálati botrányt, amellyel az MDF belső ügyeibe, egy jelentős pártvitába avatkoztak be úgy valakik, hogy egy titokban rögzített felvételt adtak oda Dávid Ibolyának. Ilyen eszközökkel nálunk nem lehet eredményt elérni: sem zsarolással, sem „bevásárlással”. Mi a saját értékrendünk alapján fogjuk eldönteni, hogy miként szavazunk az adó- és költségvetési törvényekre.
Most azt állítja, hogy a miniszterelnök és köre felhasználhatja a titkosszolgálatokat politikai céljaira?
- Csak azt állítom, hogy jelenleg zavaros és érthetetlen a megfigyelési ügy.
Az SZDSZ hagyománya volt, hogy a titkosszolgálati anyagok nyilvánosságra hozatalát szorgalmazta, még olyan esetekben is, amikor a nyilvánosságra hozatal a törvényesség mezsgyéjén volt. (Például a Duna-gate ügy során erkölcsileg támogatta Lovas Zoltán újságírót, aki „törvénytelenül” lefilmezte az állambiztonsági iratok bezúzását.) Jelenleg az SZDSZ az eljárás jogi aggályait hangoztatva fékezi a folyamatokat, tehát a korábbi önmagának mond ellent?
- A rendszerváltáskor fekete-fehér volt a képlet, a jelenlegi ügyben azonban könnyen észrevehető a manipulációs szándék. Az SZDSZ nem fékezni akarja az ügyet, hanem azt elkerülni, hogy teljesen kontrollálatlanul, láthatóan politikai szándékból, féloldalasan történjék az utóbbi évek egyik legsúlyosabb politikai botrányának a feltárása. Az eddig nyilvánosságra került anyagok csak a kérdések sorát gyarapítják. Miként lehet egy titkos felvétellel egy párt belső életébe beleszólni? Kik állnak az akció mögött? Valóban létezik-e árnyék-titkosszolgálat, és azt ki mozgathatja? Kik és milyen adatainkat szerezték meg? Törvényesen vagy törvénytelenül járt-e el a titkosszolgálati miniszter? Erre a választ egy korrektül működő parlamenti vizsgálóbizottság adhatja meg.
Az elmúlt évtizedek tapasztalata, hogy amikor a hivatalos útra terelnek államtitkokat sértő ügyeket, akkor annak az a vége, hogy évtizedekre titkosítják az adatokat, és így a jelenkornak esélye sincs az igazság megértésére. Nem jobb, hogy egy - vegyük az optimista verziót - „igazságszerető” NBH-s felpakolja az anyagokat a YouTube-ra, mint ha minden botrányt stikliben elrendeznek?
- Egyformán rossz opció „a stikliben való elrendezés”, mint a titkosszolgálati anyagokkal való visszaélés és a közélet durva manipulálása. Az SZDSZ mindig a nyilvánosság pártján állt, hiszen évtizedek óta szorgalmazzuk az állambiztonsági adatok nyilvánosságra hozatalát.
A vizsgálóbizottságnak, ha létrejön, az emberek szeme előtt kell végeznie a munkáját, jelentését a parlamentnek kell elfogadnia. Sőt, akár több jelentés is készülhet, ha nem alakul ki konszenzus a grémiumban. A megfigyelési ügy korrekt megoldása ezért éppen az, amit az SZDSZ javasol: egy vizsgálóbizottság adjon választ arra a súlyos skandalumra, amelyre fény derült. A nyilvánosság kontrollja kell, s így nem lehet maszatolni, sem manipulálni a történteket. Ez a közérdek.