Vissza a tartalomjegyzékhez


Párizsból szeretettel

Nicolas és Clara elcsábította az izraeliek szívét - így kommentálta a Sarkozy-látogatást a France 24 tévécsatorna híradója. A mûsor idézett az izraeli újságokból, amelyek rajongással írtak „Clara királynõrõl”, akinek a népszerûsége már-már a néhai Diana hercegnõjével vetekszik. A francia elnöki házaspár népszerûsége nem véletlenül ugrott meg Izraelben, és zuhant ugyanakkor a mélypontra az arab világ jelentõs részében.

A látogatás nem nélkülözte az érzelmeket. Sarkozy már a megérkezés napján megalapozta a látogatás hangnemét: „Barátaim, büszkék lehetnek arra, amit az elmúlt 60 évben elértek. Nem ismerek egyetlen más nemzetet sem, amelyik ilyen eredményeket tudna felmutatni ilyen rövid idõ alatt” - mondta az elnök.
Miközben Európában sokan megkérdõjelezik Izrael demokratikus voltát, sõt létezésének a jogosságát is, Sarkozy - aki július elsejével átveszi az Európai Unió soros elnöki tisztét - hangsúlyozottan kiállt a zsidók államhoz való joga mellett. „Izrael állama a válasz arra az igazságtalanságra, amely oly hosszú idõn keresztül a zsidó nép sorsa volt. Ez az igazságtalanság kihívást jelent az univerzális lelkiismeret számára.”
Sarkozy a Bibliára hivatkozva kiállt amellett, hogy Izraelnek õsi jogai vannak a Szentföldön. „Monda azután az Úr Mózesnek: Menj fel az Abarim hegyére, és lásd meg a földet, amelyet Izráel fiainak adtam” - idézte Mózes negyedik könyvét a knesszetben elmondott beszédében. „A megrögzötten szekuláris Franciaország elnökétõl igazán nem hétköznapiak ezek a szavak, hogy a Tórából idézi Isten Izrael földjével kapcsolatos ígéretét” - írta kommentárjában a Jerusalem Post, amely közölte Sarkozy másik bibliai idézetét is. Az elnök ebben Ésaiás próféta szavait ismételte: „És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatszik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Házakat építenek és bennük lakoznak, és szõlõket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne … Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak.”
Sarkozy helyenként szenvedélyes beszédében hangsúlyozta, hogy Izrael nélkülözhetetlen hely a zsidóság számára. „A világon élõ zsidók erõteljes kötelékkel fûzõdnek hazájukhoz. Minden zsidó sorsa össze van kötve minden más zsidó ember sorsával. Az a tény, hogy a világban létezik egy ilyen virágzó zsidó állam, büszkeség és tisztelet forrása mindannyiuk számára. Mert Izraelben a judaizmust nem az antiszemitizmushoz való viszonya szerint értékelik, mivel ez az a hely a világon, ahol mindenki biztos lehet abban, hogy a zsidóknak sosem kell majd sárga csillagot viselni, ahol a zsidókat nem tiltják el a buszon való utazástól, a moziba vagy a színházba menéstõl, és sosem lesznek arra kötelezve, hogy csak zsidók által lakott negyedekben éljenek, zsidó étterembe és iskolába járjanak.”
A francia elnök szavait a parlament többsége vastapssal és hangos „bravo” kiáltásokkal fogadta, csupán néhány kommunista és arab képviselõ reagált visszafogottan Sarkozy beszédére. Igaz, amikor Benjamin Netanjahu ellenzéki vezetõ Sarkozy beszéde után felszólalásában párhuzamot vont a radikális iszlámizmus és a nácizmus között, akkor bekiabáltak, mondván „szégyellje magát” a Likud vezetõje. Sarkozy a parlamenti incidensre annyit reagált, hogy ez is jelzi, milyen erõs demokrácia Izrael. (Hetek-összeállítás)