Mester Ivett
Számonkérhető bírákat

Hatalmas baklövések, érthetetlenül elhúzódó perek, politikai befolyásolhatóság, bebetonozott bírósági vezetõk, senkinek nem felelõs ügyészség: tömören talán így lehetne összefoglalni az igazságszolgáltatással szemben az utóbbi idõkben megfogalmazott vádakat. Ha más nem, a móri ügy mindenképpen mementója lehet a bírói szervezetben rejlõ zavaroknak. Hack Péter büntetõjogász napokban megjelent, A büntetõhatalom függetlensége és számonkérhetõsége címû munkája szintén a téma aktualitását támasztja alá. 

Fotó: S. L.

Az évszázad bûnügyeként számon tartott móri ügy kapcsán mindenki számára világossá vált, hogy egy hibás ítéletet hozó bíró nem feltétlenül részesül elmarasztalásban, sõt, még elõléptetésre is van kilátása. A hibázó fél részérõl elmarad a tanulságok levonása, a felelõsség felvállalása és bármiféle sajnálkozás nyilvános kifejezése. Bár a móri eset - többek szerint - csak a jéghegy csúcsa volt, a közhangulatot így is felkorbácsolta. Szomorú tény, hogy a Szonda Ipsos által néhány éve készített felmérés alapján az emberek 40 százaléka szerint megvásárolhatóak a bírói ítéletek. A szakmabeliek szerint „a kéz kezet mos” elve mûködik az igazságszolgáltatás egységei között.
Bárd Károly, a CEU rektorhelyettese és az ELTE tanára az ünnepélyes könyvbemutatón elmondta: Hack Péter könyve érthetõ és olvasóbarát. Egyedülálló a témaválasztása, hiszen magát a problémát teszi tárgyává, hidat épít a tudomány és azok közé a szervezetek közé, akik egy élhetõbb társadalmat kívánnak, és úgy gondolják, hogy az igazságszolgáltatás van az emberekért, és nem fordítva.
A szerzõ azért tartja fontosnak a témát, mert „az állam a büntetõhatalom gyakorlása során avatkozik be a legradikálisabban az egyén életébe. A büntetõügyekben embereket lehet megfosztani szabadságuktól, vagyonuktól, becsületüktõl”. Ezen túl pedig nemcsak a közvetlenül érintett személyekre, hanem az egész társadalomra beláthatatlan következményei lehetnek az esetleges - és megtörtént - hibáknak, mert a jog uralmát, az állam fellépésének morális alapjait ássák alá. Hack Péter szerint arra van égetõ szükség, hogy a büntetõhatalom gyakorlása valóban igazságszolgáltatást jelentsen, és megvalósuljon a büntetõhatalmat gyakorló szervezetek mûködésének nyitottsága és az általuk folytatott eljárások átláthatósága - ami rövid távon kellemetlen helyzeteket okozhat, hosszú távon azonban mindenképpen megtérül ezeknek a szervezeteknek.
Hack állítja: elegendõ érv van arra, hogy az 1950-es évek óta változatlan struktúrában mûködõ ügyészi szervezet végre változtatások tárgyává váljon. Valószínûleg sok, már bíróságot megjárt olvasó egyetért majd a könyv azon állításával, hogy „a hatóságokat terhelõ kötelezettségeket legalább annyira komolyan kellene venni, mint az eljárás alá vont személyeket terhelõket”. Ugyanis ez tenné a büntetõ hatalom gyakorlását is képessé arra, hogy a folyamatosan változó körülményekhez gyors és rugalmas módon alkalmazkodjon. Ebben a szemléletmódban pedig könnyebben helyre lehetne állítani azt a közbizalmat, amely nélkülözhetetlen a büntetõhatalom mûködéséhez.