Piros Péter
Az SZDSZ maga a rejtély
Fodor Gábor a darálóban

Káosz. Így jellemezhetõ leginkább, hogy mi zajlik az SZDSZ-ben. Egyik nap a párt egyik szárnya jelentette ki, hogy Kókának azonnal távoznia kell a frakció élérõl, másik nap maga Kóka jelentette be, hogy mindenki õt támogatja a liberális frakcióban. Fodor erõtlennek, az SZDSZ kétfejûnek tûnik. De lehet, hogy Fodor a taktikus, és nagy meglepetésre készül.

Fotó: Vörös Szilárd

Parlamentjáró körútra indult Fodor Gábor. Tizennégy éve nem találkozott pártközi tárgyalások keretében a Fidesz a liberális párttal, múlt szombaton azonban Orbán Viktor és Fodor Gábor közös asztalhoz ült egy másfél órás beszélgetés erejéig. A találkozóról - melyet Fodor kezdeményezett - a felek úgy nyilatkoztak, hogy az ország helyzetét ugyan hasonlóképpen látják, de a megoldást másként képzelik el. Orbán elõrehozott választásokban gondolkodik, míg Fodor Gábor ezt csak akkor tartja elképzelhetõnek, ha a jelenlegi kormány nem tudna elõállni egy számukra elfogadható cselekvési tervvel, és az emiatt létrehozandó szakértõi kormány is kudarcot vallana.
Politikai körökben egyértelmûen úgy vélik, hogy Orbán Viktor lépésével gesztust tett Fodornak, és lehetõséget teremtett, hogy az SZDSZ kijöjjön a korábbi, Kóka által kialakított karanténból. Kókával ugyanis a jobboldal már hónapok óta nem áll szóba.
A keddi, Gyurcsány Ferenccel folytatott beszélgetés ugyancsak zárt ajtók mögött zajlott. Ezt a tárgyalást mindkét baloldali pártban érdekes események elõzték meg. Kezdetben úgy volt, hogy Gyurcsány mellett Lendvai Ildikó és Kiss Péter vesz részt a találkozón, de aztán az MSZP elnökségi ülésén elõször Juhász Ferenc elnökhelyettes utalt arra, hogy õ is el akar menni, majd arról határoztak, hogy Szekeres Imre, a másik elnökhelyettes is részt vesz az egyeztetésen. Tehát a teljes szocialista „nehéztüzérség” felvonult tárgyalni Fodorral, aki egyébként leginkább egyedül szeretett volna lenni, gyorsan kellett még „tárgyalókat“ találni. Váratlanul aztán Kóka János frakcióvezetõ is feltûnt a tanácskozáson, ahol - legalábbis szocialista forrásaink szerint - egyértelmûen egymással ellentétes módon beszéltek. Láthatóan nem egy malomban õröltek.
Ezzel gyakorlatilag megerõsítették Gyurcsány Ferencnek éppen az elõzõ nap a szocialista elnökségben elmondott, az SZDSZ-szel kapcsolatos kételyeit. Úgy tudjuk, a miniszterelnök hosszasan beszélt arról, hogy számára nem világosak a liberálisok belsõ viszonyai. A szocialisták között ugyanis meglehetõsen elterjedt az a vélekedés, hogy Fodor Gábor több évtizedes ellenzéki léte miatt nem tud integráló személlyé válni, ezért bizonytalan vele a szövetségkötés.
Mások szerint éppen az ilyen belsõ „dezinformációs” csaták mutathatják azt, hogy a miniszterelnök tart Fodor Gábortól, jelenleg ugyanis õ az egyetlen politikus, aki elindíthat egy olyan folyamatot, amely Gyurcsány Ferenc leváltásához vezethet. E „gondolatkör” szerint a miniszterelnök és Kóka János között tartós együttmûködés zajlik, s a kisebbségi kormányzás azért elõnyös a miniszterelnök számára, mert az elõrehozott választások veszélye miatt az MSZP elégedetleneit kordában tudja tartani.
A nyilvánosság elõtt azért sokkal óvatosabban fogalmaz mindenki. A ked­di találkozót követõen a miniszterelnök szerint abban egyetértés van a felek között, hogy a jelenlegi kormánynak kell tovább folytatnia a munkát, az SZDSZ elnöke viszont azt szögezte le, hogy megvárják a kormány által készített cselekvési tervet, és annak ismeretében döntik el, hogy támogatják-e egykori szövetségesüket. Mint kiderült, a kétórás tárgyalást újabbak követik majd a nyár folyamán: elsõ körben a stratégiai irányvonalakról, majd ezek törvényi megvalósításairól tárgyalnak újra. A liberálisok elnöke a sajtótájékoztató közben saját pártját többször is „felelõs ellenzéki pártként” határozta meg, a miniszterelnök pedig elmondta: a tárgyalásnak nem volt témája a koalíció újrakötése.
A két találkozó után óhatatlanul is felmerül a kérdés: a médiaszereplésen kívül mi értelme volt Fodor Gábor körútjának? „Ez a találkozósorozat arról szólt, hogyan tegye nagyon látványossá Fodor Gábor a saját pártelnökségének indulását” - mondta el a Heteknek Gyulai Attila, a Political Capital igazgatóhelyettese, aki szerint tartalmi szempontból tulajdonképpen semmiben nem egyeztek meg egyik tárgyaláson sem. Giro-Szász András, a Századvég ügyvezetõ igazgatója pedig arról beszélt lapunknak, hogy az SZDSZ az elnökválasztás és a tárgyalások révén most akkora lehetõség elõtt áll, mint az elmúlt egy évtizedben soha. „Ennyire még sohasem kerültek az érdeklõdés középpontjába, és ha ezt ki tudják használni, van esélyük újabb voksokat szerezni” - latolgatta a politológus.
Ha van is esélye az SZDSZ-nek, nagy kérdés, hogy képes lesz-e elhárítani a feltámadásának jelenlegi akadályait. A néhány hete lezajlott elnökválasztás egyértelmûvé tette, hogy a párt vezetéséért folytatott harcban két szavazat híján alulmaradt, jelenleg frakcióvezetõként funkcionáló Kóka még mindig meghatározó erõt képvisel a párton belül. Giro-Szász András véleménye szerint az új elnöknek haladéktalanul „meg kell szüntetnie a kétpólusú létet, ennek pedig ára van: Kóka János kirakása a frakció vezetéséből”. „A frakció tagjainak középtávú érdeke nem az, hogy a párt kettészakadva kisgazdásodjon, ezért a korábbi Kóka-párti politikusok szépen kisomfordálnak a korábbi elnök mögül” - mondta lapunknak a politológus, akivel Gyulai Attila is egyetért: „látványos kiegyezésre, a feladatok megosztására van szükség a párton belül, vagyis az átmeneti idõszak lezárására, mert ameddig ez nem történik meg, a belsõ harcokra megy el az erõ, és a nyilvánosság is csak erre figyel.” Az mindenesetre tény, hogy az eddig Kókát támogató Magyar Bálint már ügyvivõként sem indult a tisztújításon (ti. más ajánlatot kapott: az Európai Innovációs és Technoló­giai Intézet Igazgatótanácsába hívták meg). Gusztos Péter, korábbi „kókista”, most a legnagyobb mellszélességgel állt be Fodor mögé, és a szintén Kókát favorizáló Demszky Gábor az ATV Egyenes beszéd címû mûsorában mondta el a hét elején: eljött az idõ Kóka távozására, vagy feláll önként, vagy pedig „lesz erõ a felállítására”.
Az új elnök - akinek megválasztását a SZDSZ vidéki szervezeteiben örömujjongással fogadták - most a rendszerváltást túlélõ, szókimondó, megalkudni nem akaró, és ezekkel együtt cselekedni képes pártvezetõ képét sugározza. Talán eme erõdemonstráció is meghúzódik a találkozások indítékai mögött. Az MDF-es Pettkó András olvasatában Fodor azért húzta csõbe Orbánt, mert pont arról nem volt hajlandó tárgyalni, ami miatt a Fidesz-elnök rámozdult a lehetõségre. Mindeközben az SZDSZ szerepét igencsak „fölverte” baloldalon az a látszat, hogy Fodor kezelni tudja egykori barátját.
Liberális forrásunk szerint sem volt e mostani találkozóknak semmi más célja, mint hogy Fodor „békéltetõ szerepben” tûnjön fel a közvélemény elõtt. Sõt, egyes vélemények szerint már akkora támogatottságot érez maga mögött, hogy a keddi tárgyalások valójában „Gyurcsány fejérõl”, tehát a miniszterelnökségérõl szóltak. Ezt támasztja alá részben Giro-Szász véleménye is, aki szerint „a liberálisoknak Gyurcsánnyal való együttmûködése semmilyen módon nem hozna újabb szavazatokat, hiszen már három éve folyik ez az együttmûködés, és eddig semmilyen támogatottságot nem kovácsolt a pártnak”. A politológus szerint Gyurcsány Ferenc neve mára negatív „brand” lett, és ezt az átlagválasztó szemében inkább hírhedt, mint híres jelzõvel lehetne illetni.
A Political Capital elemzõje szerint az SZDSZ megszüntette azt a bizonytalanságot, ami a pártot már régóta jellemezte: „azzal, hogy Fodor kijelentette, semmilyen utat nem tud elképzelni, amely visszavezetne a koalícióba, tulajdonképpen megerõsítette Gyurcsány Ferenc helyzetét a szocialista párton belül” - mondta Gyulai, hiszen szerinte így azok a hangok elhallgatnak majd, akik Gyurcsány leváltásával akarták a koalíciót újrakötni. Giro-Szász András ugyanakkor azt mondja, a megbeszélések utáni kommentároknak vajmi kevés közük van ahhoz, hogy valójában mi is hangzott el. Ami viszont a közeljövõt illeti: a Századvég elemzõje több lehetséges forgatókönyvet is el tud képzelni, melyek mindegyike „attól függ, hogy a szocialisták milyen áldozatokkal hajlandóak elérni a szabad demokraták külsõ vagy belsõ támogatását. Ez viszont nem politikai ráció alapján fog eldõlni, hanem személyes érdekek mentén” - mondta Giro-Szász.