Hechs László
Francia fordulat
Sarkozy védelmet ígér Izraelnek, cserébe Jeruzsálem felosztását kéri
Fordulatként értékelték Izraelben Nicolas Sarkozy látogatását. Ilyen barátságos szavakat nem mondott még francia elnök De Gaulle emlékezetes szakítása óta. Sarkozy - aki néhány nap múlva átveszi az Európai Unió soros elnöki tisztét - nem vonja kétségbe Izrael létezéshez való jogát, és elfogadhatatlannak tartja Irán atomhatalommá válását is. Ugyanakkor a francia elnök Izrael biztonságát egy életképes palesztin állam megalakításához és Jeruzsálem felosztásához kötötte.
A Sarkozy-látogatás több szempontból is figyelemre méltó. A knesszetben utoljára Francois Mitterrand mondott beszédet, még 1982-ben. Azóta a francia elnökök csak azért érkeztek Jeruzsálembe, hogy bírálják a zsidó államot, és elõremozdítsák a palesztin állam ügyét. Legutóbb Jacques Chirac járt Izraelben, aki nem rejtette véka alá a zsidó állammal szembeni arroganciáját és ellenséges érzületét. Nicolas Sarkozy most nemcsak azt hangsúlyozta, hogy megkérdõjelezhetetlen tény Izrael létezéshez és biztonsághoz való joga. Az elnök hangsúlyozta a zsidó államhoz fûzõdõ mély barátságát is. Felesége, Carla Bruni mellett hat kabinetminiszter is helyet kapott a küldöttségben. Ez is jelezte, hogy az elnöki vizit meghaladta a protokolláris szintet.
A látogatás súlyát növelte az is, hogy Sarkozy néhány napon belül átveszi az Európai Unió soros elnökségét. Az izraeli lapok felhívták a figyelmet arra, hogy az utóbbi idõben csökkent az Izraellel szembeni elutasítás, a francia elnök mellett elsõsorban Angela Merkel német kancellár, Gordon Brown brit és Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, továbbá néhány közép-kelet-európai állam (Lengyelország, Csehország és Magyarország) fellépésének köszönhetõen. Az unió és Izrael között egyre szorosabbak a kapcsolatok, és Sarkozy azt szeretné, ha a zsidó állam vezetõ szerepet játszana a mediterrán térségbeli államok általa szorgalmazott együttmûködésében.
Sarkozy az izraeli parlamentben elmondott beszédében leszögezte, hogy Irán atomhatalommá válása elfogadhatatlan, és az EU soros elnökeként mindent elkövet, hogy ennek útjába álljon. „Az iráni válság a világ központi válsága. Izrael a perzsa fundamentalizmus elsõdleges célpontja, Amennyiben Ahmadinezsád tömegpusztító fegyverhez jut, a világ egyetlenegy országa sem lehet többé biztonságban.” Ez az állásfoglalás fontos, és egybecseng a Bush elnök európai búcsúlátogatásán kialakított konszenzussal, amelynek eredménye volt többek között az iráni bankok Európában elhelyezett betéteinek befagyasztása is. A látogatással egy idõben váratlanul Izraelbe érkezett az amerikai egyesített erõk vezérkari fõnöke, Michael Mullen is, míg a háttérben az izraeli légierõ legmodernebb gépei az iráni atomlétesítmények elleni támadás elemeit gyakorolta.
Francia köztársasági elnök az izraeli parlamentben még ilyen barátságos szavakat nem mondott, mint Sarkozy, aki ráadásul - francia elnöknél szokatlan módon - nem a francia világi irodalomból, hanem a Tórából idézett, hogy Izrael létjogosultságát az Örökkévaló ígéretével alapozza meg (lásd keretes írásunkat).
A beszéd másik fele már inkább hasonlított a francia külpolitika megszokott, Izraelt bíráló alapvetõ elveihez. Sarkozy szerint Izrael biztonsága a szabad és független palesztin állam megalakulásától függ, amely békében él majd a zsidó állam mellett. Izraelnek azonnal le kell állítania a zsidó települések építését, megoldást kell találnia a palesztin menekültek problémáira, hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a palesztin állam megalakulhasson többé-kevésbé az 1967-es háborút követõen kialakított fegyverszüneti vonalak mentén, és bele kell egyeznie, hogy Jeruzsálem a két nép megosztott fõvárosa legyen. Ezek a mondatok segíthetnek az arab országokban állomásozó francia nagyköveteknek, hogy enyhítsék a beszéd elsõ fele által gerjesztett arab elégedetlenséget.
A beszédnek ezt a részét akár Chirac is mondhatta volna. Sarkozy szavait most már a szélsõbaloldali Meretz-Jahad és az arab parlamenti képviselõk is hangos ovációval fogadták. Nem úgy a jobboldali pártok, akiknek természetesen nem tetszett, hogy a francia elnök a zsidó települések építését a béke akadályának nevezte, és arra szólította fel Izraelt: járuljon hozzá Jeruzsálemnek, a zsidó nép egységes és oszthatatlan fõvárosának felosztásához. Ráadásul maga Sarkozy sem biztos e terv megvalósításának eredményességében, ám optimista és franciás könnyedséggel azt ajánlja Izraelnek: nyisson új fejezetet a két nép történetében, és vállalja annak kockázatát.
