Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Megtáltosodtak
Mitől támad fel a rendőrség?

Vajon minek köszönhető a magyar rendőrség evolúciós ugrása, hiszen egy évvel ezelőtti önmagához képest látványos fejlődésen ment keresztül az állomány? Ha anyagi és erkölcsi megbecsülésük még várat is magára, eszközeik és technikáik legalább megközelítették az európai színvonalat. Szakértők szerint azonban a rendszerváltás óta hiányzik a fegyveres testülettel kapcsolatos fundamentális kérdések tisztázása.

Abban, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 51. évfordulója során rendezett ünnepi események incidensek nélkül értek véget, a rendőrségnek komoly szerepe volt. Fellépésük még a korábban farkast kiáltó jobboldalt is meggyőzte.
A parlament nemzetbiztonsági bizottságának KDNP-s elnöke részben az ellenzék érdemének tulajdonítja, hogy idén nem voltak komolyabb atrocitások, és megkockáztatja, hogy a tavalyi események kapcsán nagyon sokan az általánosítás hibájába estek: szőröstül-bőröstül brutális erőszakszervezetnek állították be a rendőrséget, mely a hatalmon lévők játékszere. Simicskó István úgy véli, nem az ellenzék ellenkampánya, hanem a politikai hatalom vélt vagy valós elvárásai vezettek odáig, hogy a szervezet megítélése sokat romlott az utóbbi időben. Az államnak szerinte legalább annyira vissza kell húzódnia, hogy a civil kontrollnak maradjon hely az ellenőrzésben, és nem szabad aktuálpolitikai céloknak alárendelve hozzányúlni a vonatkozó jogszabályokhoz.


Simicskó István

Pedig hozzányúlnak, mert Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti államtitkár a napokban jelentette be, hogy a kormány benyújtja a rendőrségi törvény módosítására vonatkozó javaslatát az Országgyűlésnek. A törvényjavaslat foglalkozik a rendőrök személyazonosságának pontosabb meghatározhatóságával, szabályozza a hang- és képrögzítést a közterületeken, a térfigyelő kamerák elhelyezését, és a hozzá kapcsolódó tájékoztatási kötelezettséget is. Szó lesz továbbá a törvényjavaslatban a védett személyek biztonsági területének meghatározásáról, ami várhatóan 50 négyzetméteres területet fog jelenteni, és meghatározzák, hogy bizonyos tüntetések esetében a rendőrségnek mikor és hányszor kell felszólítania megfelelő cselekvésre a megjelenteket. Érdekes elem, hogy az intézkedő rendőr által alkalmazható kényszerítő eszközöket a jövőben miniszteri rendeleti szinten határoznák meg. Az igazoltatásnál ezentúl minden olyan okmányt el kell fogadnia a rendőrnek, amely lehetővé teszi a személyazonosítást, és rögzítik az elkérhető engedélyek körét. Ittas vezetés esetén januártól a közlekedésieknek mérlegelés nélkül kell majd elvenniük a gépkocsi kulcsait a sofőrtől.
„Ha a rendőrségi törvényt szakszerűen betartják és betartatják, akkor a hatályos jogszabályok alkalmasak arra, hogy a közrendet és a közbiztonságot garantálják az országban” - mondta el lapunknak a parlament rendészeti bizottságának fideszes elnöke. Lázár János szerint ezért semmi sem indokol egy sürgős törvénymódosítást, ám ha a héten kezdődő ötpárti egyeztetéseken hallanak ésszerű javaslatokat a kormány részéről, akkor készek az együttműködésre. Elsősorban azonban szerinte is a politikától kéne eltávolítani a szervezetet, melyre amúgy ő lát törekvést mind a kormány, mind a főkapitányok részéről. Úgy véli, nemcsak morális, hanem anyagi válságban is van a rendőrség és míg az egyik szemünk nevet a technikai fejlesztések láttán, a másik sírni kénytelen, ha mondjuk a posztos rendőrök filléres fizetéseit nézzük.
Ami a mostanában randalírozó vandálokat illeti, Bencze József országos rendőrfőkapitánynak további javaslatai is lennének a jogalkotó felé. Egy tévéinterjúban úgy fogalmazott, hogy: „nem kell beletörődni, hogy egy maroknyi csapat rendszeresen »játszótérnek« tekinti a fővárost”, ezért „a szólásszabadság, a gyülekezés alapjogát maximálisan tiszteletben tartva hatékonyabban kellene fellépni ellenük”. Hogy eddig miért nem tették, arra Bencze a jogszabályi lehetőségek szűkös voltát említette válaszul. „Aki a közterületeken rendezett rendezvények kapcsán követ el ilyen súlyú szabálysértést, azokkal szemben is lehetőség kell, hogy legyen a kitiltás mellékbüntetésként történő kiszabására.” - érvel a főkapitány.
Demszky Gábor „felterjesztési jogával élve” négy pontból álló kártérítési tervet kezdeményez az „önkényes zavarkeltőkkel” szemben. A főpolgármester szerint a politikai provokációk árát ne a budapesti adófizetők, hanem a tényleges károkozók fizessék meg. A főváros első embere először is azt szeretné elérni, hogy a ténylegesen kirótt szabálysértési bírság álljon arányban az okozott károkkal, majd arra buzdítja a budapestieket, hogy polgári jogi úton is szerezzenek érvényt az igazuknak. Ő maga jó példával járva elöl már vizsgálja annak lehetőségét, hogy az elmaradt idegenforgalmiadó-bevételek miatt pert indít a hatóságok által felelősként megnevezett személyek ellen.


Juhász Gábor

A drámaian gyors „dizájnváltást” látva merül fel a kérdés, hogy vajon a rájuk költött adóforintokból mennyi jut a rendőrök béremelésére. Tavaly a Kossuth téren nagy feltűnést keltett a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének demonstrációja, ahol jól érthetően artikulálták az általuk képviseltek igényeit, ám elnökük állítása szerint az elmúlt egy évben semmilyen előrelépés nem történt. Kónya Péter úgy tudja, hogy a konvergenciaprogram által megszabott keretekre hivatkozva passzív irányukba a kormány, és bár a többi rendvédelmi szervnél egyenesen katasztrofális a helyzet, úgy tűnik, további tragédiákra van szükség ahhoz, hogy felébredjen az ország vezetése. „Évek óta jeleztük, hogy a tűzoltók mekkora kockázatot vállalnak a középkori eszközeikkel, mégsem reagált senki, amíg be nem következett a műegyetemi tragédia” - mondja az elnök és jelzi, hogy a rendőrséggel is csak a tavaly őszi események után kezdtek el foglalkozni magasabb szinteken.
„Amióta az eszemet tudom, a rendőr mindig panaszkodik, hogy nem becsülik meg, több pénz kell, satöbbi. De én mindig azt szoktam mondani a leendő tiszteknek, hogy az állam pontosan annyi pénzt ad a rendőröknek, amennyire fontos neki a rend és a biztonság. Ha nem ad többet, és nektek ennyiért nem éri meg a hivatás, akkor rossz pályát választottatok” - meséli lapunknak Németh Zsolt főiskolai tanár, a Rendőrtiszti Főiskola egyik tanszékvezetője, aki a rendőrség átfogó reformját is a pénztelenségre vezeti vissza. Mint mondja, még az a rendészeti stratégia sem született meg, melyre kormányhatározat kötelezi a jogalkotót. Pedig abban tisztázhatnánk olyan, a rendszerváltás óta elodázott kérdéseket, mint hogy hol van a rendőrség helye a társadalomban, mire használjuk, ki irányítsa, hogyan viszonyuljon a politikához, milyen kontroll alatt legyen, és mennyire legyen nyitott. A szakember úgy érzi, azért nem a valódi és fundamentális kérdésekről van szó a közéletben, mert a politikának akkor is a társadalom aktuális félelmeire kell választ adnia, ha azok nem a valós tényeken alapulnak. A rendőrség megreformálása pedig olyan átfogó politikai kérdés, amely megrengetheti a hatalmon lévőt, és a hatalomra készülőt egyaránt.