Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Ügynökország
A politika megfúrhatja a Kenedi-bizottságot

Példátlan egyetértés mutatkozik az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának szocialista, illetve ellenzéki tagjai között az állambiztonsági iratok ellenőrzését végző Kenedi-bizottság igencsak szkeptikus megítélésében. A grémium egyebek között azt hivatott vizsgálni, hogy maradtak-e még olyan dokumentumok az utódszolgálatoknál, amelyeket elvileg kutathatóvá kellett volna tenni. A honatyák többsége szerint a témával nem érdemes foglalkozni.


A földszinten a Béláról nem tudok semmit, ötven évre titkosította a nőügyeit.

A Kenedi János vezette, történészekből és levéltárosokból álló bizottságot a júliusi koalíciós megállapodás értelmében egy kormányrendelettel hívták életre, azzal a céllal, hogy könynyítse az egykori titkosszolgálati iratok kutathatóságát, valamint segítse a közszereplő fogalmának újradefiniálását. (Csak közszereplők esetében lehet nyilvános, hogy az illető hálózati személy volt, ám a fogalom meghatározása nem egyértelmű.) Az MSZP és az SZDSZ között már a kezdetektől vita alakult ki a grémium egyik lényegi feladatát, az állambiztonsági iratok felmérését illetően. A szabaddemokraták nyomására a kormányrendelet végül is felhatalmazta Kenediéket, vizsgálják meg, hogy az „ügynöktörvény” alapján lezajlott átadás-átvétel során milyen iratok kerültek a szolgálatoktól és a Belügyminisztériumtól az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába (ÁBTL), illetve milyen dokumentumok maradtak a „cégnél”. A jelenlegi őrzési helyek mellett a kutatók az iratok minősítésébe is beletekinthetnek.
Ugyanakkor amíg - legalábbis információnk szerint - az utódszolgálatoknál nem gördítenek akadályt a szakértők munkája elé, az ÁBTL-ban az átadási jegyzékek tanulmányozását is megtagadták tőlük. Nem könnyítette a munkát a Nemzetbiztonsági Bizottság sem. A Fidesz, az MDF és az MSZP képviselői egyetértettek abban, hogy meg kell határozni a grémium jogkörét, ezért az adatvédelmi ombudsmanhoz fordultak az értelmezésért.
A Nemzetbiztonsági Bizottság részéről tapasztalható „bizalmatlanság” kapcsán Tóth Károly, a testület szocialista alelnöke lapunknak kijelentette: éppenséggel a Kenedi-bizottság munkáját igyekeznek segíteni azzal, hogy értelmezik, mire jogosult. „Tevékenységüket nemcsak a kormányrendelet, hanem a nemzetbiztonsági törvény is szabályozza, és a személyes adatok védelme szintén kérdéseket vet fel” - érvelt Tóth, megjegyezve, hogy bár minden kérdésben ilyen egyetértés lenne a kormánypártok és ellenzék között.
Bár korábban maga Gálszécsy András, az Antall-kormány volt titokminisztere, az iratátadást felügyelő bizottság vezetője is úgy nyilatkozott, hogy vannak még olyan dokumentumok a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, amelyeknek a levéltárban lenne a helyük, a szocialista politikus szerint ez elképzelhetetlen. „Meggyőződésünk, hogy minden olyan akta átkerült, amelyet a jogszabályok lehetővé tesznek. Meglehet persze, hogy vannak olyan iratok, amelyeket a kutatók szívesebben látnának a levéltárban, ám az átadásnál minden olyan esetben, amikor ilyen kérdés felmerült, a Legfelsőbb Bírósághoz lehetett fordulni” - hangsúlyozta.
Tóth szerint nem a kutatható dokumentumok hiányossága, sokkal inkább a feldolgozás akadályai jelentenek problémát. Vagyis: pénzre és több munkatársra lenne szüskég, hogy a dokumentumokat számítógépes adatbázisban rögzítsék, illetve a történészek munkáját segítő kutatási részleget hozzanak létre. Ezenkívül - hangsúlyozta Tóth - a közszereplő fogalmának újradefiniálására is szükség lenne. „Egyébként a történészbizottság bennünket nem keresett meg, semmilyen problémát nem jeleztek, így minden bizonnyal jól haladnak a munkával, és a határidőre el is készülnek” - jegyezte meg a Nemzetbiztonsági Bizottság szocialista alelnöke.
Csak részben van hasonló véleményen Boross Péter, az Antall-kormány egykori titokminisztere is. Szerinte is kérdés, mi a teendő, ha személyes adatok, illetve nemzetközi szerződések vagy ezekről szóló jelentések kerülnek a bizottsághoz. Ugyanakkor kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy minden irat átkerült a levéltárba, amelynek ott lenne a helye. „Ezt kijelenteni nagy könnyelműség, tekintve, hogy több ezer dokumentumról van szó. Kérdés ugyanakkor, hogy kell-e folyamatosan újabb és újabb dokumentumokat keresni, hiszen a már meglévő adatok is elégségesek a kutatásokhoz” - mondta Boross, aki szerint ezek célja nem a személyek, hanem a rendszer működési mechanizmusának megismerése kell legyen.
Egészen másként értékeli a helyzetet Gulyás József, a Nemzetbiztonsági Bizottság SZDSZ-es tagja. Szerinte a posztkommunista országok közül Magyarországnak van a legnagyobb tartozása az információs kárpótlás terén - nemcsak az áldozatok, hanem az azóta felnőtt generáció felé is. A honatya utalt Medgyessy Péter kémbotránya után magalakult, tekintélyes jogászokból álló Sólyom-bizottság megállapítására, amely szerint a rendszerváltás előtti Magyarország nem volt jogállam, ezért az akkor keletkezett titkosszolgálati iratok megismerését nem lehet korlátozni. „Úgy gondolom, sokkal bátrabban lehetne biztosítani a rendszerváltás előtti titkosszolgálati iratokhoz való hozzáférést. Szégyen ránk nézve, hogy Szlovákiában például az ottani történeti levéltár honlapján bárki rákereshet az egykori tartótisztek, ügynökök, illetve megfigyeltek neveire, majd az ügyben keletkezett iratokat minden további nélkül kikérheti” - mondta egy külföldi példát említve Gulyás. Utalt arra is, hogy a témában levéltári kutatásokat végző történészek - tapasztalataikra alapozva - rendre megkérdőjelezik, hogy az iratok „teljes körűen” átkerültek az utódszolgálatoktól a történeti levéltárba. A Nemzetbiztonsági Bizottságban felmerült aggályokkal kapcsolatban hangsúlyozta: a kormányrendelet tartalmazta azokat az alapvető jogosítványokat, amelyek alapján az átadás-átvétel utólag ellenőrizhető. Elfogadhatatlan, hogy a törvény végrehajtásának ellenőrzésére hivatott bizottság munkáját éppen az illetékes parlamenti bizottság tagjai akarják megtorpedózni. Persze - a szabaddemokrata képviselő szerint - a pártállami rendszer szolgálati érdekeit védők mindig is ebben a bizottságban találtak leginkább szövetségesekre. „A Kenedi-bizottság nem válik adatkezelővé, az ezzel kapcsolatos problémafelvetés teljesen értelmetlen. A nemzetbiztonsági érdekre való hivatkozásnál pedig felvetődik a kérdés: az ‘50-es, ‘60-as, vagy akár a ‘80-as években keletkezett iratok nyilvánosságra hozatala miért is veszélyeztetné a Magyar Köztársaság érdekeit” - fogalmazott Gulyás, aki szerint kivételek bizonyára vannak, ám ezek az iratok töredékét teszik ki. A szabaddemokrata honatya szerint a március 31-ig szóló megbízással rendelkező grémium munkájának sikerével kapcsolatban nem a jogi felvetések, hanem a politikai akarat lesz a döntő.