Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter, Tihanyi Péter
Füstbe ment ünnep
Vélemények az október 23-ai eseményekről

Tamás Gáspár Miklós

Semmi különös nem történt, csak visszaállt a magyar történelem, amelyben mindig is így ünnepeltek. Volt egy modernizáló, progresszív, városias, baloldali tábor, amelyik az első, sőt a második világháború előtt nem vett részt ezeken az ünnepeken. A szociáldemokrata párt soha nem ünnepelte meg a nemzeti ünnepeket, nem használta a trikolórt, nem énekelte a Himnuszt. Március 15. középosztálybeli diákünnep, augusztus 20. az arisztokrácia, a katonaság, az egyház ünnepe volt, május elseje pedig a szocialistáké. ’56-ot pedig nem lehetett ünnepelni. Ezek a csoportok egy évszázadon át soha nem álltak szóba egymással. Most megint így van. A rossz politika, a sok felesleges konfliktus visszalökte az országot a régi történelmi öntőformákba. Igaz, nem magunktól estünk ide vissza, ahol vagyunk. 1989-ben március 15-én még együtt vonultunk kormánypártiak, ellenzékiek. Kilencvenben már messze nem, olyannyira, hogy az akkor MDF-es Szilvásy György vezette tévékuratórium letiltotta a több százezres SZDSZ-tüntetést a képernyőről. Én voltam a szónok, jól emlékszem. Innentől kezdve a politikai erők közötti szimbolikus történeti és tradicionális ellentét annyira mély és súlyos lett, hogy itt tartunk, ahol tartunk. Ez nem látszatkonfliktus és látszatgyűlölet, hanem valóságos. Ha a politikai viszonyok kiegyensúlyozottabbak volnának, és a jobboldal nem volna ennyire agresszív, akkor még néha ünnepelni is tudnánk. Mint ahogy egy-két évig tudtunk is. Volt egy-két év, éppen az Orbán-kormány alatt, mikor hatalmon voltak, és nem voltak még ennyire frusztráltak, hisztérikusak. Most viszont annak, hogy a jobboldal március 15-éről, augusztus 20-áról, október 23-áról igyekszik teljesen kizárni a baloldalt, előbb-utóbb az lesz a következménye, hogy a baloldal ezt el fogja fogadni. Rendben, ha ezek az ünnepek a jobboldal ünnepei, akkor lesznek nekünk is saját ünnepeink és saját zászlaink. És egy-két év múlva, vagy még hamarabb a baloldal vörös zászlóval fog felvonulni. Ha október 23-án a jobboldal Horthy-szobrot avat, akkor menjenek oda ők az árpádsávos zászlóval, mi megyünk máshova vörös zászlóval.

Egyébként az elmúlt napokban úgy beszélt Orbán Viktor, mint az SZDSZ beszélt ’89-ben. Most olyan erősnek érzik magukat, hogy gesztusokat tesznek. Nem a szocialistáknak, hanem a liberális értelmiségnek. Szabadság, egyenlőség, testvériség, mondja Orbán Viktor. Ilyeneket nem mondott egy évtizede. Meg így a Nyugat, úgy a Nyugat, mintha most kéne az orosz bolsevizmus ellen harcolni. Tartalmilag persze ez nevetséges, de mégis gesztusértékű.
A kormány politikája meg közfelháborodást vált ki. Azért nem tudják kivinni a baloldalt az utcára, mert a baloldal nem szereti saját kormánya politikáját. Ezért olyan magányos ma Gyurcsány Ferenc. Ha azt hiszi, akárhova el tudja vezetni a baloldal tömegeit, téved. Valameddig igen, az orruknál fogva, de a végtelenségig nem. És ha Orbán Viktor nem lesz olyan fenyegető és ijesztő a baloldaliak számára, akkor még kevesebben fogják Gyurcsányt követni.