Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Összeomlik-e az MSZP?
Az időben ébredés öröme

Nem történhet meg az a katasztrófa az MSZP-vel, ami a lengyel baloldallal, hogy a kormányzásba és a korrupciós ügyekbe belerokkant - állította lapunknak Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője. A politikus optimizmusát azzal támasztotta alá, hogy szerinte a szocialista párt időben ébredt, a köztisztasági csomaggal a kormánykoalíció kezelni tudja a helyzetet.

Lengyelországban a baloldal „összecsuklott”, miután az általuk vezényelt megszorító csomag kellős közepén korrupciós ügyek derültek ki a párt némely politikusáról. A Zuschlag-ügy miatt hasonló helyzetbe került az MSZP?
- Két óriási különbség van. Először is, Magyarországon egy kiskunhalasi ügy gyanújáról van szó, ami az országos politika szintjét nem éri el - sem nagyságrendjében, sem személyekben. Másrészt, egy párt sorsát ilyenkor az dönti el, hogy miként reagál. A lengyel baloldal nem volt képes rendet tenni sem az országban, sem a saját portáján. Mi rendet teszünk.


Tehetnénk azt is, amit ilyenkor politikusok szoktak tenni, mutogathatnánk a Fideszre. Te azt mondod: Zuschlag, én azt mondom: Kaya Ibrahim, te azt mondod: Tocsik, én azt mondom: Fidesz-MDF székház-ügy, Happy End, bányák, szőlők és így tovább.
A valódi megoldás azonban a tényleges probléma kezelése. Két elnökségi tanácskozás és a többfelvonásos frakcióülések után azt az utat választottuk, hogy megpróbáljuk mind a közéletet érintő gyanúkat, mind az úgynevezett hétköznapi, hivatali korrupció gyakorlatát jogszabályi eszközökkel gyengíteni és lehetetlenné tenni.
Egyébként Önnek összeállt, hogy miről szól a Zuschlag-ügy?
- Nem jobban, mint amit a sajtóban olvasni róla. Ráadásul azt látom, hogy több kérdés is összekeveredett, például a bűnügyiek a politikai természetűekkel. Politikai jellegű kérdés, hogy a politikai, önkormányzati és igazgatási elit hitele miként biztosítható, ez szerepel a miniszterelnök hét pontjában, és az elnökségi ülésen megszületett elszánást valóra váltó intézkedés-csomagban is. Ugyancsak politikai természetű dilemma az ifjúsági és civilszervezetek világa, hiszen látható, hogy egyes szervezetek kőkemény és leplezetlen politikai tevékenységet folytatnak. Egyértelmű: szét kell választani a politikai célból alakult civil szervezeteket az igazi civilektől.
Engedek a kísértésnek, és a túloldalra is mutogatok: a választások idején a Magyar Vizslát egy civil szervezet adta ki, miközben köztudottan a Fidesznek kampányoltak. Az ilyen ügyek árnyékot vetnek a közéletre. Miként a (nem tudom, mennyire hiteles) pletykákban Zuschlag-Szíjjártó paktumként emlegetett megállapodás híre is, melynek köszönhetően állítólag az ifjúsági szervezetek civil vagy álcivil szférája minden politikai oldalon támogatást kaphatott. Szíjjártó Péternek, a Fidelitas elnökének a nevét most nem azért mondtam, mert azt akarnám sugallni, hogy jogsértést követett el volna el, hanem, hogy bemutassam: van elrendezni valónk a jogilag látszólag rendben lévő, de politikai tisztázást annál inkább igénylő területeken is.
A Zuschlag-ügyben már bűnügyi, jogi kérdésekkel van dolga az arra illetékeseknek, hiszen fölmerült fiktív számlák kiállításának és fiktív szervezetek létrehozásának a gyanúja is. Hogy ez a gyanú milyen mértékben alapos, nem tudom. Ennek kiderítése az igazságszolgáltatás dolga, a politikai tisztánlátás megteremtése és a megelőzésre jobban alkalmas szabályozás meg a politikáé.
Nem tart attól, hogy „feljebb” kerül a gyanú? Szóval a történet egészen biztosan megáll a halasi szinten?
- Akiket eddig behívtak tanúnak az állami vagy volt állami vezető körből, azok - laikus és nem jogásznyelven fogalmazok - a károsultak és nem a kártevők pozíciójából tanúskodtak. Nem gondolom, hogy ez a két szerep összecserélhető. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs az államnak teendője, hiszen alaposan át kell nézni az ellenőrzési mechanizmusokat. Bár megjegyzem, az ellenőrzési rendszer működését jelzi, hogy az eljárás megkezdődött. És az igazságszolgáltatás pártatlanságát bizonyítja, hogy egy kormánypárti politikus ellen.
Állítólag Zuschlag az elmúlt időszakban politikusokat hívogatott fel telefonon, hogy segítsenek neki. Azt akarta, hogy intézzék el neki az eljárás megszüntetését. Önnél három hete járt. Erre kérte?
- Nem. Ilyen kérdést végig sem hallgattam volna. Ráadásul súlyosan téved az, aki úgy gondolja, hogy szocialista politikusok képesek és hajlandók befolyásolni az igazságszolgáltatást. A mi politikai kultúránkban másfajta magatartás volt követendő: a miniszterelnök maga szólított fel mindenkit, aki állami hivatalban dolgozott, vagy bármi okból rálátása volt az inkriminált ügyekre, hogy menjen el tanúskodni. Mint a mellékelt ábra mutatja: zajlik a nyomozás.
Zuschlag egy tévészereplésem után jelentkezett be nálam, melyben éppen az ő ügyéről kérdeztek az újságírók. Elmondta a maga történetét, miszerint ártatlan, szerinte az ügyet feltupírozták. Akkor is, most is úgy gondolom, hogy egy büntetőügyben az ítéletet nem nekünk, hanem az igazságszolgáltatásnak kell meghoznia. Tartózkodom az elítélő vagy felmentő állásfoglalástól.
Az MSZP-ben többször téma volt a kiskunhalasi pártszervezet „vattatagokkal” való feltöltése, és az is, hogy a régi szocialisták folyamatosan jelezték a központba: ezzel a Zuschlag gyerekkel baj van. Van belső ellenőrzésük?
- Az elnökség egy évvel ezelőtt éppen ilyen indíttatásból teljes tagrevíziót rendelt el Kiskunhalason, mert egyes jelzések szerint Zuschlag János fiktív beléptetéssel szerezte meg a vezetést. Minden tagot megkerestek, a csoport több, mint 90 százaléka megerősítette tagságát.Kedden az azóta tapasztalt, a párt összes normájának, értékének és érdekének ellentmondó jelenségek hírére az elnökség kezdeményezte a halasi pártszervezet feloszlatását, és ujjászervezést tartott szükségesnek.
Az ügybe szinte a párt teljes fiatal politikusi gárdája - Ujhelyi István, Mesterházy Attila és Arató Gergely - is belekeveredett, vagy belekeverték őket. Mekkora csapás az MSZP-nek, hogy szinte egy generációja keveredett gyanúba?
- Az említett fiatalemberek tanúk és nem gyanúsítottak. Természetes, hogy őket is meghallgatta az ügyészség, lévén, hogy ifjúsági területen dolgoztak. Megint nem akarok a viszontvád eszközével élni, de például Lengyel Zoltán ügyében a legnagyobb butaság lenne azt mondani, hogy a fideszes középkorúak mind agresszívek, és különös pózokban fényképeztetik magukat. Az általánosítás mindig csalóka.
A magyar politikai viták természetrajza szerint nem meglepő, hogy politikai riválisaink boldogan tapicskolnak a sárban, és minden szocialistát potenciális bűnözőnek kiáltanak ki.
Neheztelni legfeljebb azért neheztelek, mert számos esetben szándékosan keveri össze a tényeket a Fidesz. Halason nem uniós pénzek elsíbolásának a vádja merült fel. Félreértés ne essék, attól még a tolvajok bűne nem kisebb. Csak abban már van politikai machináció, hogy úgy tesznek, mintha itt uniós milliárdokról lenne szó, beigazolva Orbán Viktor nyilván forgatókönyvszerűen tett kijelentését: „Lopják az uniós pénzeket!” Kérdem, hol? A részben fideszes vezetésű önkormányzatokban, a vállalkozásokban, a gazdáknál, ahová - hál’ istennek - a támogatások jutnak? Ugyan már!
A Fidesz igazi válasza akkor derül ki, mikor a konkrét jogszabályokat, a párt vagy a civil finanszírozást vagy akár a politikusi illetmények dolgát beterjesztjük a parlament elé. Az lesz a valódi színvallás pillanata.
A kritikusaik szerint az MSZP viselkedése hasonlít arra a drogellenes koncerteken fellépő rockzenészre, aki titokban kokaint használ. Szóval visszaszerezhető a párt hitelessége?
- És ugye, nem szoktuk az egész zenei életet gyanúba keverni, mert van egy zenész, aki kokaint használ? Ahogy mondtam: az általánosítás mindig csalóka. A Zuschlag-ügyben sem szabad így tenni. A „hitelesség” miatt nem aggódom. A rendet, biztonságot célzó terveinkről szóló közvélemény-kutatások szerint a többség támogatja, hogy rendet teremtsünk. Ami még jobb, azt is mondja, hogy ez a kormány hajtsa végre. A politikai hitel éppen hogy eredménye lehet egy sikerrel végigvitt, őszinte szándékú intézkedéssornak. Egy politikát végső soron csak a tettei hitelesíthetnek.
A miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy kitiltaná a mutyizó országgyűlési képviselőket a minisztériumokból. Nem háborodtak fel ezen a képviselőik?
- Egy olyan országban, ahol egyéni választókerületi rendszer működik, a képviselőknek nem lehetősége, hanem kötelessége jó értelemben „lobbizni” választókerületük közös érdekéért. Az érdekképviselet azonban nem keverhető össze a mutyival. A képviselőnek kötelessége nyilvánosan vállalható módon és nyilvánosan vállalható közcélokért az államigazgatási szerveknél is eljárni az általa képviseltek érdekében. De tilos magánérdekből, titokban „mutyiznia”. A mieink tisztában vannak a különbséggel.
Közhelyszerű: első két évben lehet „reformozni”, utána már készülődés zajlik a választásokra. Közeledik a kormányzás félideje, most melyik szakaszban vannak?
- Két feladatra koncentrálunk. A már megindult reformok úgynevezett „konszolidálására”, vagyis a változások hozta új viszonyok stabil rendjének kialakítására, és néhány szükséges új változás elindítására. Például az egészségügyben már látható, hogy a potyautasok kiszűrése által több lett az egészségpénztár bevétele, ebből jutott az új kórházstruktúra működőképessé tételére. A többletbevételekből 25 milliárdot tudtunk az elindított reform „finomhangolására”, az új struktúra javítására fordítani. Emellett a biztosítási reformmal folytatni kell a változtatások sorát is, hogy az újjászervezett ellátórendszerben érdekeivel törődő, valódi biztosítási pénztári partnert kapjon az állampolgár. Az egészségügyön túl legjelentősebb reform, amibe megfelelő vita után bele kell vágnunk, az a nyugdíjreform, ha azt akarjuk, hogy a nyugdíjak 10-15 év múlva is értékállóak legyenek. A korhatáremelés kérdésében úgy kell jó előre dönteni, hogy az első komoly változás csak a 2015-ös évben nyugdíjba vonulókat érje.
Az SZDSZ folyamatosan revolverezi önöket, hogy elfáradtak, és lanyhul a reformlendület. A konszolidáció akár így is értelmezhető.
- A konszolidáció nem a reform ellentéte, hanem a reform egyik szakasza. Ha valaki új vágányra akarja terelni a közlekedést, előbb persze fölszedi a régieket, de utána az új irányba gondosan lefekteti a síneket, majd elkészíti az új, működőképes menet-rendet. Én ezt hívom a reform konszolidációs szakaszának. Nem a régi vágányok visszaépítését jelenti, épp ellenkezőleg: az újak beüzemelését.
A vágányok felszedését senki sem szokta a közlekedés sikersztorijának nevezni. Az MSZP csak abból profitálhat, ha folytatja a munkát, ha kialakítja az új, korszerűbb és jobb-fajta „közlekedési rendet” a társadalomban. Ez az, amire azt szoktuk mondani MSZP-s körökben, hogy nincs más hátra, csak előre. Ha valaki itt visszafordul, akkor az országgal is rosszat tesz, de saját politikai sírját is megássa, hisz ezzel értelmetlennek tünteti fel az ország sokféleképpen meghozott egyéves áldozatvállalását.
Tölgyessy Péter el tudja képzelni, hogy a költségvetés elfogadását követően az MSZP elgondolkodik azon, hogy megváljon a miniszterelnöktől. Van ennek realitása?
- Elég butaság volna félúton a reformok szimbólumát jelentő személytől megválni. A lengyel baloldal sem a reformokba bukott bele, hanem abba, hogy nem tudta a következetes és hiteles párt képét sugallni, többek között az erkölcsi botrányok miatt. Az MSZP időben ébredt.