Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente, Brüsszel
Az EU nem elég jó a briteknek
Lesöpri Blairt az utód

Tony Blairnek 10 év alatt sem sikerült megszerettetni a britekkel az Európai Uniót és az eurót. Blair utódja, Gordon Brown brit miniszterelnök várhatóan feleleveníti Margaret Thatcher „haszonelvű” politikáját, és az unióban csak azt támogatja, ami Nagy-Britanniának előnyös. Blair német és francia „kollegájával” egyetemben úgy vélte, irányíthatatlan a 27 tagországra bővült unió, egyszemélyű vezetésű EU-modellje azonban idő előtt elhalt.

Miért szkeptikusak a britek az Európai Unióval és annak hivatalos fizetőeszközével, az euróval szemben? Erre a kérdésre kereste a választ Sir Stephen Wall, egykori brit uniós nagykövet, a brit miniszterelnök főtanácsadója az Európai Politikai Központ egy brüsszeli rendezvényén. Wall elmondta, hogy Tony Blair elődei leginkább az uniós tagságból fakadó előnyöket keresték, de nem támogatták igazán az integrációs folyamatot. Blair szakított elődei politikájával, és hitt az integrációban, vagyis hogy Európa egyetlen szuperállammá egyesül, de elképzelhetetlennek tartotta, hogy ez a jelenlegi struktúra keretein belül megvalósulhat. Az iraki háborút követően részt vett egy háromoldalú tárgyaláson Gerhard Schröder német kancellárral és Jacques Chirac francia elnökkel, ahol kifejtették, hogy a 27 tagállamra bővülő EU a jelenlegi struktúrában kormányozhatatlanná válik. A felek egyetértettek abban, hogy a három legnagyobb tagállamnak kell kezébe vennie az irányítást. Ebből az elvi állásfoglalásból végül semmi nem realizálódott a három résztvevő egymás közötti nézetkülönbségei miatt, valamint a többi tagország, élen a spanyolok és olaszok, - nem meglepően - megvétózták az őket kirekesztő elképzelést.
Blair mindent elkövetett azért is, hogy megszerettesse a britekkel az eurót. Az euró öt évvel ezelőtti indulásakor számtalan szkeptikus vélemény fogalmazódott meg az eurózóna működésével kapcsolatban. A britek ekkor látványosan leszavazták az eurózónához történő csatlakozást, és a mai napig nem bánták meg, hogy ragaszkodtak a fonthoz. Pedig az euró a kezdeti nehézségek után bizonyított, és mára stabil, nemzetközi fizetőeszközzé vált. 2006-ban az euró a világ tartalékvalutái között az erős második helyen állt a dollár mögött. Ez az induláskor még nem látszott, többen a csúfos kudarcot prognosztizálták, és az európai közös valutát a szárnyaló amerikai gazdaság miatt erős dollárral szemben versenyképtelennek tartották. De ki emlékszik már arra, hogy az euróárfolyam sokáig a dolláré alatt volt, és az Európai Központi Bank állandó stresszben volt, hogy életben tartsa az újszülött fizetőeszközt? Mára az euró árfolyama tartósan erősebb a dollárénál. A britek mégis jól jártak a fonttal, így megmaradt a londoni tőzsde kivételezett szerepe a térségben, valamint a gazdaság stabilitása miatt az eurózónán kívül is jól teljesített a brit gazdaság. Ugyanez sajnos nem mondható el a kelet-európai tagállamokról, így hazánkról sem, mivel az államadóssággal terhelt és importfüggő tagállamok folyamatosan veszítenek, amíg az eurózónán kívül vannak. A britek eurószkepticizmusa jóval mélyebben gyökerezik egy-két gazdasági indoknál. Wall elmondta, hogy Nagy-Britannia akkor lett az európai integráció tagja, miután elveszítette gyarmatait és ezzel világbirodalmi státuszát, amit a brit társadalom a mai napig nem dolgozott fel teljesen. Nyilvánvaló történelmi ok a második világháborúban betöltött ellentétes szerepkör a kontinens országai és a szigetország között, ami a britek idősebb generációjában még mindig elevenen él.


Gordon Brown

Tony Blair volt az első olyan miniszterelnök, aki tudatosan próbálta a britekkel megszerettetni az EU-t, és az euró elvetése után is demonstrálni akarta azokat az előnyöket, amelyek a britek számára az EU-tagságból fakadnak. Blair ez irányú törekvései hiábavalónak tűnnek, mivel a brit közvélemény hozzáállása a tíz év elteltével sem változott látványosan. Ráadásul utódja, Gordon Brown (képünkön) konzervatívabb uniós politikát fog folytatni, amiben sokkal inkább kiszolgálja a brit közvéleményt és az erősen eurószkeptikus brit médiát. Brown jelmondata, hogy semmit nem tesz az integrációban, ami nem áll Nagy-Britannia érdekében. Ütközőpont lehet a Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök által már előre jelzett tárgyalási igény az új közös agrárpolitikáról (CAP), mivel Brown nem kíván tárgyalni a britek számára folyósított visszatérítésekről. Wall elmondta azt is, hogy a brit társadalomban az iraki háború miatt kiábrándulás tapasztalható a „régi szövetséges”, az Egyesült Államok felé, ez azonban még nem hozza őket közelebb Európához. A briteket igazából csak az győzné meg, ha azt tapasztalnák, hogy az EU az ő javukra működik.