Vissza a tartalomjegyzékhez

Takács Kinga
Nyitás az utcára
Átalakulóban a hajléktalanellátás

Közeledik a tél. Szokás szerint ez az az időszak, amikor a hajléktalanellátás szóba kerül - nyáron inkább a helyzet előidézése zajlik kilakoltatások formájában. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium idén az elavult ellátórendszer teljes átalakítására készül: a túlélés segítése helyett a visszailleszkedés támogatása lesz a fő cél.

A szakemberek szerint eddig csak „tűzoltásra” volt lehetőség: megkeresték a hajléktalan embereket, és minimális ellátásban részesítették. A cél a túlélés volt, hiszen az utcán hat-hét évnél többet nemigen lehet kibírni, pedig egyes becslések szerint akár harmincezren is élhetnek a közterületeken. A hajléktalanellátás jelenlegi rendszerébe nehéz bekerülni, így sokan látószögön kívül, teljesen kirekesztődve élnek, például erdők mélyén. Aki pedig bekerül az ellátórendszerbe, az többnyire ott is ragad a hajléktalanszállón - így vagy úgy, de véglegessé válik a társadalmon kívüli állapot.
A társadalmi vitára bocsátott tervezet alapvető változtatásokat tartalmaz (a vitaanyag letölthető a honlapról). Cél az intézményrendszer rugalmasabbá tétele, a személyre szabottabb ellátás. A hajléktalanellátás 50 százalékát a civil szervezetek biztosítják. A kormányzati és nonprofit munkát összehangoló program egyes elemei modellszinten már működőképesek. „A költséghatékonyság mellett az emberi méltóságot is figyelembe véve lehetőséget kell adni a kitörésre és a munkaerőpiacra való visszatérésre, mindezt az önkormányzatok hathatós közreműködésével” - hangzott el nemrég a szaktárca által szervezett szakmai háttérmegbeszélésen.
Vecsei Miklós, a szociális tárca hajléktalanügyi miniszteri megbízottja kifejtette: az ellátórendszer átalakítását főként uniós forrásokból finanszírozzák, így közel 5 milliárd forint áll rendelkezésre. A program középpontjában a foglalkoztatás áll, a munkaerőpiacra való visszatérés segítése. A rendelkezésre álló összegből közel 3500 személynek biztosítanának külső férőhelyet, és 500 lakás bérlésére nyílna lehetőség. Ennek egy részét - közel 100 albérletet - még idén télen szeretnék elindítani.
Nagyobb hangsúlyt fektetnek a prevencióra, vagyis a lakásnélkülivé válás megelőzésére. Ma már minimum félmillióra tehető hazánkban azoknak a száma, akik hat hónapot meghaladó közüzemi vagy lakbértartozásuk miatt elvileg bármikor kitehetők az otthonukból. Lakbértámogatás, szolgáltatások szerinti ellátások, valamint a jelenlegi szociális és lakásfenntartási támogatások (normatív, helyi, lakbér, gázár) összehangolása egyaránt szerepel a tervezetben.
A már hajléktalanná vált emberek ellátása többlépcsős lenne. Elsőként a hajléktalanszállón élő, de kis támogatással újra egzisztenciához juttatható embereket célozzák meg. Ők többnyire munkaképesek vagy munkahellyel is rendelkeznek. Számukra a személyre szabott lakbértámogatás - ami jóval olcsóbb a szállóbeli normatívánál - nyújthat segítséget a lakhatáshoz.
A kikerültek helyére az utcán élőket emelnék be a differenciált szolgáltatást nyújtó ellátórendszerbe, amely lakhatást, képzést, egészségügyi ellátást biztosít. A „Nyitás az utcára” programrészt a „pozitív zéró tolerancia” jegyében tervezik kivitelezni, melynek lényege, hogy a köz- és magánterületekről eltávolítva mindenképp el kell helyezni valahol a hajléktalan embereket.