Vissza a tartalomjegyzékhez

Pécsi Tibor
Lemajmolt Levente-mozgalom
Riasztó történelmi párhuzamok

A Magyar Gárda szimbolikájában, alapító nyilatkozatában és az avatás liturgiájában is a Levente-mozgalom köszön vissza.

Az első világháború elvesztését követő trianoni béke eredményeként megcsonkult Magyarországnak nemcsak lakosságának és területének elvesztésével kellett szembenéznie, hanem a békeszerződés által előírt megszorításokkal is. Ezek közé tartozott a hadsereg létszámának és fegyverzetének radikális korlátozása.
Mivel a Tanácsköztársaság bukását követően nem kevés ideig állomásoztak más nemzetiségű csapatok az ország területén, az 1920-as években a radikális jobboldalon szükségét érezték egy paramilitáris szervezet létrehozásának, amely az alacsony létszámú hadsereg utánpótlását biztosítja. Valami hasonlót vizionált Vona Gábor Jobbik-vezető is, mikor egy romániai hadgyakorlatra hivatkozva nyilvánosságra hozta a Magyar Gárda tervét.
A 20. század elején fontos, de hivatalosan nem deklarált cél volt a Levente-mozgalom megalapításával, hogy a győztesek tilalma ellenére érvényben tartsák az általános hadkötelezettséget. A szerveződés vallásos és nemzeti szellemű nevelésben kívánta részesíteni a tagokat, amellett hogy nagy hangsúlyt helyeztek a testnevelésre. Hétvégenként a leventéket leszerelt tényleges vagy tartalékos tisztek vezetésével nem csupán sportfoglalkozásokon, hanem menetgyakorlatokon vettek részt, és persze a fegyverhasználatot is gyakorolták.
Leventekötelesnek minősült minden 12-21 év közötti fiú, aki rendszeresen nem vett részt testnevelést nyújtó iskolai képzésben, vagy nem vonult be katonai szolgálatra. Ezt a kilenc évet a következőképpen oszthatjuk fel a képzés szempontjából: az alapfok 12-16 éves kor között a vitéz katona képét kívánta rögzíteni a fiatalokban. Ennek megfelelően a sport és az erkölcsi, nemzeti nevelés állt előtérben.
Egy volt levente így emlékezik erre: „Elmúltunk 12 évesek, és az iskolában minden kedden csak négy órát tanultunk, a másik négy óra leventefoglalkozás volt. Nevelő célzatú könyvekből hallgattunk részleteket, lelkesítő dolgokat. Meg a trianoni eseményekről, az elszakított országrészekről tartottak nekünk előadásokat.” 16 éves kortól kezdődött a katonai képzés, elsősorban az alaki és az alapfokú harci képzés, majd 19 éves korukban már harcászati gyakorlatokban is részt vettek. Képezték őket tűzoltásra, mentésre, diverzánsok elfogására, őrségadásra és menetgyakorlatokra. Ha valaki figyelmesen elolvassa a Magyar Gárda alapító nyilatkozatát, mindezeket a célokat megtalálja benne.
A húszas évek végén némi változás állt be a Levente-mozgalomban: a szervezet militarista jellege egyre erősebbé vált. A fiatalok felnőtté válását elősegítő testi és erkölcsi felkészítés helyett egyre inkább a tényleges katonai szolgálatot előkészítő koncepció érvényesült. Ez éveken keresztül szinte észrevétlenül alakult így, majd 1927-ben nyíltan felvállalta az egységes és tömeges katonai előképzést. Célként azt határozták meg, hogy a leendő katonákat, a magyar fiatalokat, önálló és küzdőképes, a vezetőinek maximálisan engedelmeskedő egyénné fejlesszék.
A harmincas évek során a mozgalom vezetése is egyre inkább katonai irányításúvá vált. 1938 márciusától - miután kihirdetésre került a trianoni béke katonai kötelezettségeinek revíziója - a leventeképzés a katonai kiképzés alapjainak megadására szolgált.
Egy nagykanizsai volt levente így emlékezett vissza a kiképzésükre: „Rengeteget sétáltattak, meneteltettek bennünket. A tanárok általában mind tartalékos tisztek voltak, akiknek nagy része megjárta az első világháborút. Meg hát közben voltak bent fegyvergyakorlaton. Úgyhogy azt hiszem, az a 14-15 éves ifjú, aki volt levente, elsajátította azokat a dolgokat, amit egy katonának, egy újoncnak tudnia kellett.” A mozgalom felső irányítását fokozatosan a hadügy vette át. A faji politika radikalizálódásának eredményeként a zsidó fiatalokat kizárták a mozgalomból, mivel nem tartották őket nemzethűnek.
A leventék katonai mozgósítására (21 éves kor alatt) már a háború első éveiben születtek tervek, de egyelőre csak a hadiiparban kívánták foglalkoztatni a még nem katonaköteles korú fiatalokat. A totális mozgósításra Szálasi Ferenc október végi rendeletétől, a nyilas hatalomátvételt követően került sor. A nemzetvezető leszállította a hadkötelezettség korhatárát, és a 14-20 év közöttieket bevonultatta, nagyon gyakran frontszolgálatra. Egy részüket Németországba küldték, ahol diverzáns akciókra képezték ki őket. Az első önkéntes magyar SS-alakulatba, a Hunyadi páncélgránátos hadosztályba is várták a Levente-mozgalomban kiképzetteket, a 17-20 éveseket, sőt még a fiatalabbakat is.
A háború vérzivatarában és húsdarálójában értették meg ezek a gyerekek, hogy a nemzeti érzelmeiket felkeltő és erősítő gyönyörű szavak mögött micsoda brutális valóság van. „Akkor a háború vége felé a rend már mindenütt oszlóban volt, sem a harckészültség, sem a felfegyverzettség, egyáltalán semmi feltétel nem volt meg ahhoz, hogy az ifjúságot ténylegesen harcba lehessen vetni. Ezt az ifjúságot egyszerűen feláldozták a háború oltárán” - emlékezik vissza az egyik túlélő levente.
Önmagában már az is tragédia, hogy ezeket a fiatalokat ágyútöltelékként vetették oda a frontra, emellett azonban még a rendszer faji politikájának eszközeivé is váltak. Ebben egy részük készséggel részt is vett, hiszen a testgyakorlás mellett antiszemita, irredenta és soviniszta ideológiai képzésben is részesültek. Egy técsői zsidó férfi is találkozott a helyi gettót őrző leventékkel: „Egy levente panaszt emelt egy öreg bácsi ellen, hogy nem állt neki vigyázzállásban, ezért nagyon megverték az öreget.” Ugyanott volt gettósítva egy asszony, akinek szintén hasonló élménye volt: „Mi már a gettóban is nagyon sokat szenvedtünk, különösen gonoszak voltak a magyar csendőrök és a leventefiúk velünk. Mindenünket elvették, már olyan tökéletesen végezték a rablás műveletét, mint a legsötétebb útonállók.”
Leventék őrizték fegyverrel és éles lőszerrel az 1944 végén és 1945 elején Magyarország nyugati határán erdősítési munkákat végző zsidókat is. Talán nem csoda, ha az Ideiglenes Kormány 1945-ben az 529. miniszterelnöki rendelettel, több más fasisztának nevezett szervezettel együtt a Levente-mozgalmat is feloszlatta.
- „Adjon az Isten! - Szebb jövőt!” - hangzott a Levente-mozgalom tagjainak szájából egykor, és a minap a Magyar Gárda tagjainak avatásán.

Kapcsolódó cikkeink: