Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Kannibál reklám

Ez valami rossz vicc? Esetleg egy provokatív társadalmi hirdetés, amely lemaradt az ARC plakátkiállításról? Állatvédelem? Nővédelem? Nagyjából ilyen gondolatok keringenek a gyanútlan járókelőben az utcákon díszlő, baromfihúst reklámozó óriásplakátok láttán. Egészen addig, míg közelről nem szembesül a valósággal, miszerint a Za-labaromfi Zrt. fizetett hirdetését látja, melyen egy háttal ülő meztelen nő testrészeit a hentesboltokban kifüggesztett ábrák mintájára, segédvonalak mentén szárnyakra, hátra, farra, felső combokra tagolták. Ha a reklámszakma elítélő határozata nem javít a helyzeten, az országos tárlat augusztus 31-ig lesz látható.


Fotó: Somorjai László

Kelletlenül nyúl az ember témához, telefonhoz egyaránt: egy ennyire ízléstelen alkotás megjelentetése egyes nyugati demokráciákban - ha egyáltalán hirdetési felülethez jutna valahol - öngyilkosság lenne az érintett cégek részéről. De vajon mi lesz vele Magyarországon? Nálunk ilyen helyzetekben maximum a nőjogi szervezetekre vagy a nemzetféltő alakulatokra lehet számítani. A nőszervezetek jobb iránynak tűnnek, kezdődik hát a kérdezősködés, és kiderül: a Fiona - Fiatal Nőkért Alapítvány az egyetlen szervezet, amely megtette kötelességét, és panaszt emelt a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) Etikai Bizottságánál. „Véleményem szerint a reklám, amikor az élelmiszert (húst) a meztelen női testtel hozza összehasonlító kapcsolatba, sérti egyrészt az általános jó ízlést, másrészt a nők és férfiak egyenlőségének elvét is, azzal, hogy a női testet tárgyként, eladó-megvehető húsként kezeli, és ezt még ki is mondja - tájékoztatott Borbíró Fanni, a Fiona szóvivője. - Továbbá az emberi testet az evésre szánt hússal összefüggésbe hozni sérti az emberi méltóságot, és a reklám összességében sérti az általános emberi jogokat. Véleményünk szerint a hirdetés a reklámetikai kódex több pontjával is ellenkezik.”
Abban semmi meglepő nincsen, hogy Zsipi Róbert, a Zalabaromfi Zrt. vezérigazgatója ezt egészen másképp látja. Zsipi úr válasza egyszerű, mint a plakát maga: az alapötletet csak egy ártalmatlan poénnak tartja. Nem érzi sértőnek a hirdetést, sem a nőkre, sem az emberi méltóságra nézve. Kolleganői véleményét is megkérdezte a döntéskor, akik jót nevettek a képen, így Zsipi úr nem hiszi, hogy a cég főleg hölgyekből álló vevőkörét elrettenthetné ez a jópofa ötlet. Igaz, hogy a meztelen testnek nincs köze a reklámozni kívánt hústermékekhez, de egy plakátnál az a lényeg, hogy figyelemfelhívó legyen - mondja a cégvezető, majd megkérdi: „Mi mást tegyünk oda? Egy kibelezett csirkét?” Rövidre fogom: „Szándékoznak-e valamilyen lépést tenni az ügyben, függetlenül az MRSZ határozatától?”, Zsipi úr őszinte kíváncsisággal kérdez vissza: „Ön szerint mit kellene tennünk?” Válaszából - amelyet még az RMSZ-határozat megszületése előtt adott - kitetszett, hogy a valaha jobb napokat látott, most éppen tulajdonosváltás alatt álló cégnek nem a plakátkérdés lehet a legsúlyosabb gondja.
Az ominózus hirdetés egyébként nemcsak az utcákra került ki, hanem megjelent a Napi Gazdaság, a Világgazdaság, sőt az Élet és Irodalom hasábjain is. Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője megkeresésünkre pár mondatos nyilatkozattal reagált: „A szóban forgó hirdetésen én egy testet látok - nem férfiét, nem nőét, hanem emberi testet. Ami a zalahúsos hirdetést illeti, nem örültem neki. Nem is tartottam egy nagy ötletnek, de a reklámok fele, ha tetszik, ha nem, a test valamiféle felhasználásával készül.” Ugyancsak az ÉS-ben jelent meg Tamás Gáspár Miklós keresetlen szavú reakciója is: „Remélem, hogy súlyos pénzeket kaptatok a 14. lapon közölt Zalabaromfi-reklámért, mert csak 50 milla fölötti összeg igazolhatja az eddigi életemben látott legundorítóbb, nőgyűlölő, szexista hirdetést, amely a bontott csirkét meztelen nővel szimbolizálja (…) Ez egyenértékű a faji-etnikai nemzetfölfogással (…)” (ÉS, 2007. augusztus 10.)
Lapzártánkkor ült össze az MRSZ Etikai Bizottsága az Önszabályozó Reklámtestülettel (ÖRT) karöltve. Markovich Réka, az MRSZ titkára úgy tájékoztatott: „Határozatunk szerint egy teljességgel etikátlan reklámról van szó, amely a párhuzamba állítás és az ábrázolás módja miatt sérti az emberi és a női méltóságot, ráadásul ezt olyan módon teszi, ami a közízlést is sérti. Egy ilyen plakát az egész reklámszakmára nézve is lejárató hatású. Viszont az etikai norma nem jog, és mivel sem az érintett reklámozó, sem a reklámügynökség nem tagja szakmai testületnek, így nem ismeri el magára nézve kötelezőnek az etikai kódexet, szemben a hirdetést közlő médiumokkal, akiket felhívunk arra, hogy ne közöljék ezt a reklámot.”