Vissza a tartalomjegyzékhez

Grüll Tibor
Van-e Kumrán-rejtély?
Holt-tengeri tekercsek hatvan év után

Elveszett, eldugott vagy titkokat rejtő holt-tengeri tekercsekről szinte évente látnak napvilágot tudósítások a világsajtóban. Ám azóta, hogy a kilencvenes évek elejétől valamennyi megtalált töredék fotómásolata lényegében bárki számára elérhető, a szenzációt ígérő cikkek és könyvek színes léggömbjei általában néhány hét alatt kipukkadnak. Bár az utóbbi években sem az Indiana Jones-i babérokra pályázó kutatóknak, sem a hivatásszerűen lelkesedő zsurnalisztáknak nem sikerült Kumrán-ügyben világot rengető szenzációval előrukkolniuk, azért akad még egypár rejtélyes dolog a hatvan éve felfedezett holt-tengeri tekercsek körül.


Így készültek a kumráni kéziratok Fotók: Somorjai László

Itt van mindjárt a hatvanéves évforduló. Minden turistáknak osztogatott brosúrában ott áll, hogy 1947 nyarán egy a beduinok félnomád taamira törzséből származó pásztorfiú, név szerint Muhammad Ahmed el-Hamed (becenevén edh-Dhib, vagyis „A farkas”) elveszett kecskéje keresése közben bukkant rá - a később 1. számúnak keresztelt - barlangban az első hét tekercsre, melyekkel saruját akarta megfoltoztatni. Csakhogy Muhammad 1956 októberében egy háromtagú bizottság előtt úgy nyilatkozott, hogy a tekercseket még 1945-ben találta, s azokat hosszú ideig sátrában őrizgette. A hét tekercs közül előbb hármat a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, Eliezer L. Sukenik vett meg 1947-ben, négy pedig egy betlehemi arab régiségkereskedő, Kando közvetítésével jutott el Samuel Mar Athanasius Jesuéhez, a Szent Márk-kolostor rendfőnökéhez, aki később azt hazudta, hogy a kéziratok kolostorának könyvtárában bukkantak fel. Az apát, miután Sukenik profeszszor közreműködésével azonosította a kéziratokat, a tekercseket az Egyesült Államokba csempészte. Innen sikerült 1954-ben a Héber Egyetemnek megvásárolnia azokat 250 ezer dollárért.