Vissza a tartalomjegyzékhez

Gesztesi Márta
Baby boom a sztárvilágban

Baby boomnak nevezi a bulvárirodalom, amikor egyszerre több közismert sztárnak babája születik. Sztáranyukák és híres babáik rendszeresen a bulvársajtó érdeklődésének középpontjában állnak. Tökéletes smink, tökéletes mosoly, tökéletes alak és tökéletes boldogság. „A tökéletesség látszata mindig hazugság és rossz üzenet azok felé az emberek felé, akik problémákkal küszködnek” - vélekedik Bombera Kriszta ismert tévériporter. Körkérdésünk: Hogyan is van ez?

Bombera Krisztina


Bombera Krisztina

Az, hogy egy gyerek születése médiaesemény lesz vagy sem, személyenként és családonként változó. Meggyőződésem, hogy a kisgyereknek a nyilvánosság semmiképpen sem használ. A férjem nem szereti a bulvármédiát, de megérti, hogy az emberek kíváncsiak az életemre és sokkal rosszabbul járunk, ha rejtegetjük a gyerekünket. Egyrészt, mert rosszindulattal és értetlenséggel találkozunk, másrészt túldimenzionálttá válik a gyermekem jelentősége. Ha mindennap mutogatnám, a férjem borzasztóan szomorú lenne. Meg kell találni az egészséges középutat: kevés alkalommal, jó szövegkörnyezetben, és sohasem eszközként.
A tökéletesség látszata mindig hazugság és rossz üzenet azok felé az emberek felé, akik problémákkal küszködnek. Hány ember él ebben az országban nehéz anyagi körülmények között, aki nem jár mosolyogva babaúszásra a gyerekével? Hány embernek születik beteg gyereke, amit elképesztő méltósággal visel? Mi pedig mutogatjuk nap mint nap a gyönyörű szép egészséges gyerekeinket, és azt üzenjük, hogy így kellene élni. Ez szörnyű! Mi a célunk, hogy magunkat fényezzük, vagy az, hogy mindenki rosszul érezze magát, akinek van gyereke ebben az országban? Hány ember nevel egyedül gyereket férj, jó körülmények vagy segítség nélkül, és emiatt muszáj dolgoznia. Mi pedig azt üzenjük, hogy minden nő, aki gyereket szült, az mostantól kezdve maradjon otthon. Ez sem jó. Szem előtt kell tartani azokat is, akik más élethelyzetben vannak, mint mi.
Maga a szó hogy „ideális”, engem irritál. Ideális időpont-döntéseket hozni, vajon hányan tudnak? Hányan vannak, akik nem a körülményeik és lehetőségeik rabságában próbálnak lavírozni? Milyenek ma az anyasági támogatások? Milyenek a munkaerőpiaci lehetőségek? Milyen ma a részmunkaidő Magyarországon? A Munka Törvénykönyve, ugyan védi az anyaságban lévőket, de a konkrét munkaerőpiac tudjuk, hogy hogyan működik: farkastörvényekkel.
A közszereplők megnyilvánulása kapcsán is mindig az idealizmussal van a legnagyobb problémám. Azzal, hogy meghatároznak valamit, ami állítólag jó, és ezzel megítélnek másokat, akik, állítólag rosszul csinálják, vagy esetleg ők maguk is rosszak. Amikor azt mondják, hogy a gyereknek családban van a helye, azt mondom, igen, egy jó családban, de rossz családban nincs helye. Sajnos rettenetes házasságokat látok, borzasztó gyerekkorokat, amiben sokkal boldogabb lenne mindenki, ha külön élnének.

Novodomszky Éva


Novodomszky Éva

Ha az ember kirakatban él és kirakatban dolgozik, akkor ennek egy kicsit a magánélete is áldozatául esik, de ezzel mi, közszereplők együtt tudunk élni. Ránk van bízva, hogy mennyit mutatunk meg magunkból, a családunkból. Számomra teljesen érthető, hogy ha nekem babám születik, akkor a nézők kíváncsiak rá. És ha enynyire szeretnének tudni rólunk, akkor meg is kell mutatnunk. Persze fontos, hogy mindez úgy történjen, hogy megmaradjon a magánéletünknek az a része, ami csak a miénk. Általában meg lehet határozni, hogy egy újságnak miről szeretnék beszélni és miről nem. Én döntöm el, hogy mit és mennyit mondok el. Viszont amit elmondok, azt jogában áll felhasználni. Amikor a fiam, Krisztián megszületett egyszerűen kikapcsoltam a telefonomat. Úgy döntöttem, most ne zavarjon senki, mert kizárólag a babámmal szeretném tölteni közös életünk első heteit.
Amióta megszületett, egészen más szemmel nézem a világot. Jó dolog, hogy még egy emberrel több lakik a szívemben. Sokkal érzékenyebb lettem minden olyan hírre, eseményre, ami a gyerekek kárára történhet. Sokkal jobban ki van hegyezve a figyelmem azokra a dolgokra, amelyek a gyerekek jövőjével bármilyen szinten összefüggésbe lehetnek.
A szülést követően szívesen otthon maradtam volna gyesen három évig, mert ezt tartom az ideális időpontnak. De sajnos nem tehettem meg, mert a fiunk születésekor és még utána is jó ideig a férjemnek nem volt munkája. Ezért döntöttünk úgy, hogy visszamegyek dolgozni. És mivel ebből az egyébként szerencsétlen helyzetből kifolyólag a férjem babázott otthon, így nem kellett bébiszittert fogadnunk. A televíziózás nem volt megterhelő a számomra, és nem ment a baba rovására, mivel hetente csupán három napot dolgoztam, azt is a déli híradóban, ami azt jelentette, hogy reggel fél tíztől egy óráig voltam távol a családtól.
Család vagy karrier, az örök kérdés. Megpróbálom, amíg lehet párhuzamosan futtatni a kettőt. Megegyeztünk a férjemmel, hogy mindig mindenben a család közös szempontjait helyezzük előtérbe. Azt tesszük, ami mindhármunknak a legjobb. E szerint hozzuk meg a döntéseinket. És ha egyszer választani kell a család és a karrier között, akkor a családot fogom választani.

Benkő Nóra


Benkő Nóra

Amikor a kilencvenes évek elején elkezdődött a kereskedelmi televíziózás, friss „húszasként” mindenki nekilátott a gyors karrierépítésnek. Azóta bőven túl vannak a harmincon, és úgy gondolják, ha most nem, akkor soha! Már nem olyanok vagyunk, mint egy generációval korábban a szüleink, akik huszonkét évesen férjhez mentek, és rögtön jött az első gyerek. Most már kissé kaotikusabb az élet. Senki nem tudja eldönteni, hogy mit tegyen: pénzt keressen, karriert építsen vagy gyermeket szüljön.
Én nem vagyok egy „nagy magyar anya”, de nem tudom elképzelni, hogy egy gyereket félretegyek az utamból, azért mert valami szerep kínálkozik. Hosszú távon rájön az ember, hogy ezek butaságok, és amit nagyon fontosnak tartott: az a kis feladat, az a kis szerep, hosszú távon semmit nem jelent. Velem sosem volt ilyen. Abszolút tudatosan készültem arra, hogy anya legyek.
Annak idején a nagy sztárok időszakában, gondolok itt Ruttkai Évára vagy Tolnai Klárira sokkal fontosabb volt a karrier, mint a gyerek. Volt egy olyan mondás is, hogy: vagy anya vagy, vagy színésznő. Akkoriban nem volt divat egy sztárnak gyereket szülni. De mára megszűnt az a fajta „sztárság”, ami az ő idejükben létezett, a hatvanas-hetvenes években. Manapság a színésznők között szerencsére divattá vált a szülés, főleg harminc fölött. Érdekes, talán az élet hozza így, hogy először mindenki tanul, karriert épít, és csak utána szül és akkor is csak egy, maximum két gyereket.
Nekünk színészeknek bizonytalan a jövőnk. Nem tudjuk, mi lesz velünk pár év múlva, hiszen a szerződéseink csupán egy évre szólnak. A szakmában egyre nehezebb a helyzet. Talán, ezért gondolják úgy a színésznők, hogy nem fogják feláldozni az életüket egy totálisan bizonytalan karrier miatt, hogy a végén se gyerekük, se családjuk ne legyen. Ez túl nagy áldozat lenne.

Rubint Réka


Rubint Réka

Elkerülhetetlen volt, hogy megmutassam a gyerekeimet, miután megszülettek, mert egy fél ország akarta látni, hogy a terhességem alatt betartott „Update” módszernek és a rendszeres mozgásnak mi lett a következménye. Kíváncsian várták, hogy normális gyerekeket szülök, vagy nem. Sikerült bebizonyítanom, hogy az ésszerű mozgás és a megfontolt, odafigyelt táplálkozás mellett, gyönyörű, egészséges gyerekeket lehet világra hozni úgy, hogy az édesanya fitt marad. Persze a sajtó kiforgatja azt is, ha nem mutatod meg a gyerekedet. Ott van például Máté Kriszta esete. Megállás nélkül találgatták, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy nem mutatja meg a babáját. A médiaszemélyiségeknél a gyerekvállalás közügy, ezért elkerülhetetlen, hogy megmutasd őket, hiszen az életed része. Azok az emberek, akik szeretnek minket, szeretik a gyerekeinket is. Félreértés ne essék, nem tartom jónak, ha valaki „médiamajmot” csinál a gyerekéből. Nem engedném, hogy bekamerázzák a házamat, és még azt is nyomon kövessék, ahogy a gyerekem felkeni a pudingot a falra. Minden sztár addig engedi a médiát, ameddig akarja. Amit meg akarunk osztani az emberekkel, azt nagyon szívesen megosztjuk, de mindenkinek van egy privát élete is, ami csak rá tartozik.
Az embereknek szükségük van a pozitív példaképekre, mivel sokszor a pénztelenség és a reménytelen hétköznapok áldozatává válik a családi életük. Én arra bíztatom az embereket, hogy becsüljék meg, ha van egy társuk és vannak gyermekeik, mert a család a legnagyobb összetartó erő.
Mi azzal a tudattal vállaltunk gyerekeket, hogy ők jönnek közénk, tehát nekik kell alkalmazkodniuk a mi életünkhöz. Jól tudtam, hogy nem vagyok az a típusú anya, aki nem megy vissza három évig dolgozni, hanem otthon gügyög a gyerekével. Őszintén meghajlok azok előtt az anyukák előtt, akik főállásban három-négy gyereket nevelnek. Én ezt biztos, hogy nem tudnám csinálni, de nem érzem magam ettől kevesebbnek. Ott van például Klaudia is, aki a Mokkát be tudta iktatni az életébe a kis Panka Sára mellett. Ezt nem szabad elítélni, mert lehet, hogy ő pont ettől boldog, és így teljes az élete. A gyerek pedig nem más, mint a szülő tükre. Ha az édesanya boldog, akkor a gyerekek is boldogok. Mindennap ovi után visszakapnak egy boldog anyukát, a férjem pedig egy sugárzó feleséget.