Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Ez a mi magyar narancsunk

„Nem legyőztük, hanem meggyőztük a szocialistákat” - vélekedett lapunknak Horváth Ágnes egészségügyi miniszter. A Fideszt élesen bírálta, mert szerinte az ellenzék újraállamosítást ígér, amihez hasonló utoljára a Rákosi-érában történt. Mint mondta: „éppen ideje lenne a konzervatívoknak elfogadniuk, hogy piacgazdaságban élünk, és az államszocializmus ideje lejárt.”


Fotó: Somorjai László

Ki kit győzött le a koalíciós tárgyalásokon?
- Nem legyőzés történt, hanem kölcsönös meggyőzés. Az SZDSZ legelső álláspontja tiszta versengő magánbiztosítós rendszer volt, melyből visszaléptünk, és azt javasoltuk, hogy a belépő magánbiztosítók mellett maradjon meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A szocialisták sokáig ragaszkodtak ahhoz, hogy egy biztosító legyen, majd később elfogadhatónak tartották, hogy regionális pénztárak jöjjenek létre, majd legutóbb, hogy öt-hét országos szervezet alakuljon. Így jött létre a kompromisszum, egyfaj-ta vegyes modell: több biztosító lesz, amelyekben az állam többségi tulajdonos.
A liberálisoknak fontos érték volt, hogy az egyén választhasson a biztosítók között, és legyen verseny az egészségügyben. Miért ne adnánk meg azt a lehetőséget, hogy végre a biztosítók versenyezzenek értünk és ne mi a szolgáltatókért. Ettől önmagában már jobb minőséget várunk. Emellett a kidolgozott modellben ugyancsak hangsúlyos a szolidaritási elem.
Nyilván azért jól esett önnek mint liberális politikusnak, hogy az MSZP egészségügyi lobbiján „átverekedtek” olyan intézkedéseket, amelyeket ők korábban kategorikusan kizártak?
- Nézze, mi is elfogadtunk olyan elemeket, amelyeket korábban kategorikusan kizártunk. Egy kompromisszumban nem szabad, hogy győztesek és vesztesek legyenek. Mindkét párt érvényesíteni tudta a neki kiemelten fontos értékeket. A keretszerződés lehetővé teszi, hogy rendkívül kemény munkával őszre megalkossuk az egészségügyet megújító biztosítási rendszert.
Pár hete még úgy tűnt, éppen e kérdés miatt szakad a koalíció.
- A rendszerváltás óta minden rendszer átalakult, ez volt az egyike, ahol nem történt meg a valóságos változás. A status quo megváltoztatása, még ha mindenki tudja, hogy a régi rendszer nem működőképes, mindig konfliktusokkal jár. Ezer kérdésre kellett választ találni, úgy, hogy mindkét párton belül is vita zajlott, hogy mi a működőképes megoldás.
Hol érzékelhető az új modellben a hatékonyságjavulás? Mitől lesz jobb Margit néninek?
- Mert versenyezni fognak a biztosítók érte és jobban odafigyelnek majd rá. Margit néni nem szokta tudni, hogy ugyan befizetett negyven évig a rendszerbe, csakhogy most nem abból a „járulékból” működik a rendszer, hanem az ő ellátását most azok fizetik meg, akik ma dolgoznak. A biztosítók érte versenyezni fognak, mert őutána több pénzt kapnak, mint utánam.
Ez a fejkvóta azért szükséges, hogy a biztosítók ne „mazsolázzák” ki maguknak a ritkábban megbetegedő fiatal középosztálybelieket az idősebb, alacsonyabb bérű társadalmi csoportok vagy az idősek kárára. Ezért nem a járulékunkat, hanem a fejkvótánkat visszük magunkkal, amit kor, nem és betegségek, illetve területi elhelyezkedés módosít. Magyarán, ha valaki olyan régióban él, ahol betegebbek az emberek, ott nagyobb a fejkvóta, ott többet kap a biztosító. Ez az intézkedés szelekció elkerülése érdekében fontos.