Vissza a tartalomjegyzékhez


Kötetlen kötet
Megjelent Pajor Tamás első verseskötete

Idén, a 78. Ünnepi Könyvhétre jelent meg Pajor Tamás: Kötetlen kötet című verseskötete, a Jószöveg Műhely Kiadó jóvoltából. Az előszóban a szerző rögtön világossá teszi művészethez való viszonyát: mint mondja, amit ő művel, az a modern kort megelőző, egyetlen művészetfogalomba sűríthető, vagyis „alkalmazott művészet”. Nem megváltó és messianisztikus, hanem a Megváltónak és Messiásnak a szolgálatába állított művészet. Nyílt hitvallást tartalmaz a könyv, a kiadó mégsem érezte kompromittálónak, hanem kulturális értéket látott benne, sőt eladhatónak is tartja, nyilván ezért kezdeményezte a kiadását is.

A kötet összefoglalja az elmúlt húsz év termését, korszakokra bontva találhatók benne versek, dalszövegek, novellák vegyesen. A versek, időnként versdalok, a dalszövegek igazából dalversek, hisz zene nélkül is megállják a helyüket, a novellák többnyire Celan és Baudelaire költészetéhez hasonlóan a próza és a vers határán mozognak. A művek témája a mindennapi élet, a tinédzserek életérzése, a kiüresedett párkapcsolat, a holokauszt, az alvilág, a megtérés - minden, amiben csak megfordul az ember, vagy ami csak megfordul az emberben.
Már évekkel ezelőtt is felmerült a könyv kiadása, össze is állt az anyag, de végül csak ez év júniusára realizálódott. Az olvasóközönség hálás lehet Rugási Gyulának, aki mindvégig inspirálta Pajort a kiadásra. „Amit Pajor Tamás művel, az egyedülálló a rapirodalomban - mondja Rugási -, költői értékű, ami manapság már nem nagyon létezik. Tulajdonképpen a középkori zsidó pijjutköltészet - egyfajta zsoltárköltészet - modern változata, mely nem akar kitörni a kánonból. Nem filozófiai magasságokba repít, hanem egész egyszerűen bárki számára érthető. Bár a kiszólások, gegek eltakarják, de mégiscsak egy szakrális költészet. Ugyanakkor profetikus és apokaliptikus íze túlmutat a rock and roll és a blues értékein.”
A kötet valóban nóvum, a szerző pedig egykori underground-közönségének és a Neurotic-rajongóknak azt üzeni: „…nem tekintve, kinek kéne lennem, az mertem lenni, aki vagyok.” (F. Sz.)