Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Mintha minden józanságukat elvesztenék
– mondja Mikola István, az Orbán-kormány egészségügyi minisztere

A Fidesz folyamatosan támadja az egészségügyi reformot, pedig egy 2006-os CEMI-tanulmány is gyógyszer-gazdaságosságról, ágyszámcsökkentésről és vizitdíj-bevezetésről ír mint elkerülhetetlen lépésekről. A tanulmány szerzői között szerepel a Fidesz-alapító Hamecz István és Járai Zsigmond is.

- Nézzük sorban! Mi akkor szólalunk meg, ha rosszat lép a kormány, de sajnos ez a kormány az egészségügyben majdnem mindig rosszat lép. A mai napig körülbelül háromszáz módosító indítványt adtunk be, ám az összeset lesöpörték az asztalról. Vagyis részünkről nem mindennek az elutasítása a cél, hanem a jó egészségpolitikai lépések kikényszerítése. Említette a gyógyszer-gazdaságosságot: 2001-ben én készítettem el, én írtam alá a 163 magyarországi multinacionális gyógyszergyártó céggel azt a hároméves megállapodást, ami a gyógyszerárak emelkedését kétharmaddal az infláció alatt tartotta, és tartotta volna továbbra is, ha ezt nem szünteti meg 2002-ben az akkori új adminisztráció. Ágyszámcsökkentés: történt korábban is ilyen, az Országos Haematológiai Intézet, a Csontvelő Transzplantációs Unit és a Szabolcs utcai kórház összevonásából egy új kórház jött létre, az Országos Gyógyintézeti Központ. Semmiféle vihar nem volt körülötte, mert szakmailag előkészítettük, és racionális megoldás volt.
A vizitdíj eltörléséért viszont népszavazást kezdeményeztek, miközben a saját szakembereik is támogatták a 200 forintos vizitdíjat.
- Kik ezek a szakemberek? Én nem ismerek ilyeneket, akik a mi oldalunkon a vizitdíj bevezetését javasolták volna.
Ahogy említettem, többek mellett Járai Zsigmond és Hamecz István jegyzik a tanulmányt.
- Járai Zsigmond nem egészségügyi szakember, én se merném vállalni, hogy a Nemzeti Bank politikájába beleszóljak. Nem tudok erről a tanulmányról. A vizitdíjjal egyébként az a bajunk, hogy rendszeridegen. Egy olyan rendszerben, ami szolidaritáson, a jövedelemarányos járulék befizetésén alapul, a vizitdíj értelmezhetetlen. Sérti a szolidaritás elvét, és ma már jól látni, hogy nagyon sok beteg nem tudja kifizetni. A kormányzat most már azon erőlködik, hogyan terjessze ki a mentességet a hajléktalanokra, a 18 év alattiakra - egyébként kármentésként mindkettőt mi javasoltuk.
Azt mondják, azért kell a vizitdíj, hogy az emberek megértsék, nem ingyenes ellátásról van szó, hanem igen drága dolgokról, melyek költségéhez egy töredékrésszel hozzájárulnak.
- A négy- vagy tizenkét éves gyereket vagy az értük aggódó szülőket akarjuk öngondoskodásra felkészíteni a vizitdíjjal?
Alapvetően nyilván az a probléma, hogy nincs elég pénz az egészségügyben.
- Sehol a világon nincs elég pénz, hiszen az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között mindenütt egyre nagyobb a feszültség. A modern orvostudományok rakétasebességgel fejlődnek, a nemzetgazdaság pedig sokkal szerényebb méretekben. A világ ma nem azon gondolkodik, hogyan lehet a modern orvostudomány minden eredményét minden polgára számára alkalmazni, hanem azon, hogyan lehet az orvosi lehetőség és a gazdasági megengedhetőség között optimális egyensúlyt teremteni.
A Fidesz is ki meri mondani, hogy nem mindenkinek jár minden szolgáltatás?
- Ez evidencia. 117 év óta a bismarcki társadalombiztosítási rendszer szükségletalapú. A szükséglet társadalmi közmegegyezésben redukált igényt jelent.
A kormányzat is a pénzhiányt próbálja orvosolni, azon belül az SZDSZ azt mondja, jöjjenek magánbiztosítók, és fektessenek be pénzt. Miért olyan nagy baj ez?
- Egy pillanat. Mit akar a kormányzat? Most azt akarja, hogy a konvergenciaprogram keretében 2007 és 2009 között a GDP 0,9 százalékpontjával csökkenti az egészségügy kiadásait. Vagyis három év alatt 250 milliárd forintot von ki az ágazatból, ez irtózatos nagy pénz. Ebből 100 milliárd a gyógyszerkiadások csökkentésére megy, ezt a terhet gyakorlatilag ráteszik a lakosság vállára. Miközben azzal büszkélkednek, hogy egyensúlyba került a gyógyszerkassza, a lakosság egy része nem tudja kiváltani a gyógyszerét, a háziorvosokat pedig rákényszerítik, hogy a legolcsóbb gyógyszert írják fel. Ennek negatív hatásai már látszanak, hiszen a beteg nem a legolcsóbb, hanem a leghatásosabb gyógyszertől gyógyul.
A legolcsóbb gyógyszerben is ugyanolyan hatóanyagok vannak.
- Lehet, de bonyolult szakma ez, higgye el. A gyógyszer egyik része a hatóanyag, de nem mindegy, hogy injekciós forma vagy kapszulás, nem mindegy, milyen kiegészítő anyagok vannak benne. De maradhatunk abban, hogy jó, ha a beteg a legolcsóbb készítményt kapja meg, és meg is gyógyul tőle. Ám ezt nem lehet úgy vezérelni, hogy ha az orvos nem a legolcsóbbat írja fel, rászabadítják az egészségbiztosítási felügyeletet, és súlyosan megbüntetik. De visszatérve a pénzkivonáshoz: a maradék 150 milliárdot három év alatt, 50 milliárdos részletekben vonják ki a gyógyító-megelőző területről. Nem arról van szó tehát, hogy hogyan tudjuk a pénzeket racionálisabban fölhasználni, hanem egyenesen forráskivonásról van szó. Ehhez hozzáteszem még, hogy közben az OEP egyensúlya helyreállt, ahogy számaikat látom, sőt, nyereséges lett. Egyik oldalról forráskivonás zajlik, miközben a másikon gyűjtögetnek a kasszába. Emiatt a kórházak rettenetes helyzetben vannak: az 50 milliárdot meghaladta a 60 napon túli tartozásuk. Számításaink szerint a második félévben 70-80 kórház csődbe megy.
Ha mindez igaz, mi volna a kormány célja?
- Ez bennünket is elgondolkoztat. A privát véleményemet mondom, természetesen ez csak egy elgondolás: várják a több-biztosítós rendszert és a profitorientált biztosítók megjelenését. Ha beszálltak, abban a pillanatban megindul a közpénzkiáramlás a magánbiztosítókhoz.
Az SZDSZ tervezetében az szerepel, hogy 5-6 százalékban maximálják azt a hányadot, amit a biztosító levehet a működésére és a hasznára.
- Ezt nem tudja maximálni, a világon sehol nem tudták. Megkísérelték Spanyolországban, mégis fölment 19 százalékra a működési költségük, ezért visszaálltak a társadalombiztosításra. Ez történt Olaszországban is, most ott is visszatérnek a társadalombiztosításra. Csehország és Szlovákia több mint egy teljes évi egészségügyi költségvetési pénzét veszítette el a több-biztosítós kísérlet nyomán: a magánbiztosítók tönkrementek, állami pénzből kellett konszolidálni őket.
A Kórház Világszövetség európai alelnöke voltam hat évig. Minden országban azt láttam, hogy ahol megjelentek a nyereségérdekelt magánbiztosítók, drágább lett az egészségügy, megemelték a járulékokat, a hozzájárulást, és mindig szegény-gazdag ellátásra polarizálódtak a rendszerek.
Hollandiára sokszor hivatkoznak mint pozitív példára.
- Az EU 15-ök közül egyedül Hollandiában működik úgynevezett több-biztosítós egészségfinanszírozás, de ott sem vált be: 15 milliárd eurót kellett az államnak a magánbiztosítók konszolidálására fordítania.
Akkor nézzük, melyek a Fidesz javaslatai!
- Mi azt mondjuk, a meglévő egységes társadalombiztosítási rendszert kell konszolidálni. Ha lehetett bankkonszolidációt csinálni Magyarországon több ezer milliárdért, akkor előbb-utóbb a társadalombiztosítást is konszolidálni kell. A jelenlegi bajok nagy része ugyanis abból származik, hogy a korábbi államosítás során a társadalombiztosító elvesztette a vagyonát: szanatóriumait, épületeit, ingatlanjait, ingó és nem ingó vagyontárgyait, mindazt, amit apáink, nagyapáink, dédapáink befizetéseiből felhalmozott. Eredetileg ez egy tőkefedezeti rendszer volt. Volt mögötte vagyon, a vagyonnak volt hozadéka, és azt be tudta forgatni a működtetésbe. Az államosításkor a vagyon elveszett, emiatt a társadalombiztosítás azóta is tőkehányad nélkül finanszíroz: áttért egy felosztó-kirovó rendszerre, ami azt jelenti, hogy amit a hónap elején beszed, azt a hónap végén kifizeti. Aztán üres a kassza, és emiatt nagyon törékeny a rendszer.
1990 októberében a magyar parlament hozott egy máig érvényes határozatot, amit egyik kormány se hajtott végre, pontosan idézem: „Tekintettel a társadalombiztosítás korábban, az államosításkor elszenvedett vagyonvesztésére, 300 milliárd forint ingyenes vagyoni juttatásban kell részesíteni.” Ez - mondom - a mai napig nem történt meg.
Két kérdés is adódik: mennyi ez a pénz mostani értéken, és önök a Fidesz-kormány idején miért nem hajtották végre a határozatot?
- 2001-es árat tudok mondani, akkor 607 milliárd forinttal lehetett volna konszolidálni a rendszert. De ezt mi sem tudtuk megtenni, mert nem volt pénz. A rendszerváltás után először a Budapest Airport privatizációjakor állt pénz a házhoz - ez nem a mi kormányzásunk idején történt -, 450 milliárd forint, aminek a sorsáról a mai napig nem tudunk semmit. A Fidesz-kormány 27 milliárdot tett a rendszerbe, és a kasszában hagyott közel 300 milliárdot, mert az volt a terv - én legalábbis biztos voltam benne 2002 tavaszán -, hogy mi folytathatjuk a kormányzást. Ebből a pénzből terveztük a konszolidáció megkezdését, sőt előzőleg két dologgal meg is kezdtük: megcsináltuk az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Programot, és megcsináltuk Közép-Kelet-Európában elsőként azt a kórháztörvényt, ami az első non-profit magánosítási és külső forrás bevonását lehetővé tévő törvény az egészségügyben.
Orbán Viktort hallgatva ma mégis tőkeellenesnek látszik a Fidesz.
- Akkor mondok még valamit: nemcsak korábban mondtuk, hogy be kell vonni magánforrást, hanem most, hogy majdnem mindenhol mi vezetjük az önkormányzatokat, ezt meg is valósítjuk. Ennek a folyamatnak az első lépése, hogy a kórházakat önkormányzati tulajdonban lévő nonprofit gazdasági társaságokká alakítjuk.
Hogyan jön össze a nonprofit kórház és a profitérdekelt tőke?
- Van az önkormányzat, annak van egy kórháza, amely ma költségvetési gazdálkodást folytat, ami nem piac-konform. Miközben a kórház minden beszállítója piaci tényező, akár laborreagenst, röntgengépet szállít, mosodát működtet vagy takarít. Mi azt akarjuk, hogy a kórháznak az orvosi-egészségügyi részét, mindent, ahol a beteg megfordul, nonprofit gazdasági társasággá alakítjuk: így létrejön egy új jogi személy. A kórház így már hitelképessé válik. Kezelni tudja azokat a vállalkozásokat, akik a kórháznak szerződéses alapon eladhatnak például mosodai, informatikai, igazgatási szolgáltatást vagy röntgenképalkotó technológiát stb.
Hol lehet tőkét bevonni?
- Vegyünk egy példát: adott kórháznak 1 milliárd forint hiánya van, ebből 600 millió gyógyszerhiányt jelent. Az eddigi beszállítók most már meg tudnak egyezni az önálló jogi személlyé vált kórházzal, hogy amennyiben a kórház garantálja, hogy ugyanez a gyógyszerbeszállító az elkövetkezendő tíz évben is hasonló értékben szállíthat gyógyszert, akkor elengedi a tartozást, vagy ad fizetési haladékot az intézetnek. Tehát ebben a konstrukcióban nemcsak a forrásbevonás, hanem a konszolidáció lehetősége is megvan. A lényeg, hogy piacképes, de nonprofit gazdasági társaságokká alakítjuk a kórházakat, mert a világon bebizonyosodott, hogy ezek a leghatékonyabban működtethető intézetek, innen nem kerülhet ki nyereség.
De miért engednék el a piaci szereplők a kórházak eddigi adósságát?
- Azért, mert nem tudnak mást csinálni, hiszen olyan a profiljuk, amit csak ebben az ágazatban lehet pénzzé tenni. Ráadásul ez egy óriási piac, várnak a belépésre, verseny zajlik közöttük.
A gyógyszergyártók kintlevősége már 10 milliárd forint, ők arra várnak, hogy valamilyen, üzletileg is érvényesíthető gazdasági kapcsolatba tudjanak kerülni a kórházakkal.
Mi arra számítunk, hogy hosszú távon egy új gazdasági szerkezet jön létre. De szeretném hangsúlyozni, hogy semmiféle egészségügyi reformot nem lehet egy év alatt megcsinálni.
Az MSZP legújabb elképzelése - melyet Orosz Éva dolgozott ki, s amelyet Rácz Jenő propagál - eléggé hasonlít az ön által vázolt modellhez, ha jól értem.
- Majdnem ugyanaz a modell. Sőt! Mi indítottuk el Veszprém megyében 2001-ben. Orosz Éva az egyik legnagyobb opponense a több-biztosítós rendszernek, pedig sem ő, sem tanítómestere, Ferge Zsuzsa nem vádolható jobboldali, fideszes elhajlással.
Ez azt jelenti, hogy létrejöhet egy egészségügyi nagykoalíció az SZDSZ-es elképzelés megakadályozására?
- Nézze, én nem hiszek az MSZP-nek. Többször tapasztaltam már, hogy szakmai viták során idézik a mondataimat, aztán a szavazáskor, mintha minden józanságukat elvesztenék, ül rajtuk a liberális párt elképesztő befolyása, és egy tömbben fölteszik a kezüket. A szakértőik álláspontja egyértelmű, mégis attól tartok, hogy a végén megszavazzák a több-biztosítós modellt, aminek szociális tragédia és társadalmi krízis lesz a következménye.
2010-ben, ha hatalomra jut, a Fidesz megszünteti a modellt. Ez a biztosítók megfenyegetése?
- Azonnal megszüntetjük, de ez nem fenyegetés, hanem az álláspontunk világos megfogalmazása. Tudja, ki akadályozhatná meg a több-biztosítós rendszert?
Ki?
- Véleményem szerint maguk a biztosítók. A Generali biztosító fórumán megkérdeztem a cég egyik vezetőjét: uram, önök ebbe belemennek? Azt mondta, dehogy megyünk, csak figyeljük, hol lehetne fogást találni. Olyan rendszerben, ahol nem lehet kockázatanalízist csinálni, ahol nincsenek biztosítási matematikai számítások, nem mernek befektetni. Nem véletlen, hogy ezen a fórumon az egyik biztosító vezetője az előadásában mintegy elvárásként megjelölte, hogy a több-biztosítós törvényt - ha lesz ilyen - kétharmados többséggel kell létrehozni.