Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Magyar trapper

Nem túl jó szezont tudnak maguk mögött az egyetlen legális hazai prémvadász-társadalom tagjai. Ők azok, akiket vidéken a nép egyszerűen csak „hörcsögösök” néven emleget.
A szakma nagy múlttal rendelkezik, de jelenleg éppen leszálló ágban van, mert a hörcsögöknél nincs gradáció. A szakszó arra a helyzetre vonatkozik, mikor a hörcsögtársadalom töméntelen mennyiségben vállal utódot. Talán a megszorítások, talán a klímaváltozás miatt, vagy csak egyszerűen divatba jött a szingli létforma, de mostanság nem sokasodnak.


A téli álom után még óvatlanok a „komák”

Pitymallik, mikor a vadászok ébredeznek bérelt tanyájukon. Karcsi kávéja mindenkibe erőt önt, hamar úton vagyunk a lucernás felé, ahol előző nap a csapdákat kiraktuk. Fából és némi drótból állnak a szerkezetek, olyan százötven forintba van darabjuk, mégis féltve őrizték sokszor egész éjszaka a brigád tagjai, mert a hősi időkben volt olyan társaság, aki a csapdalopásra specializálódott. „Ma már nem kell félteni a csapdát, nem annyira jövedelmező mesterség a hörcsögvadászat, csak a vérünk visz bennünket bele, meg az emlékek” - meséli a hörcsögös. Nagyokat szuszogva baktatunk a hűvös hajnalon, mire a hörcsögvárakat bejárjuk, hiába. Alig van fogás, vége a szezonnak, a hörcsög nem jár már. A rágcsáló ugyanis vándorol, és nagy távolságokra költözik, mindig oda, ahol sok a termény, kukoricából, árpából, búzából. A telet átalussza, és kora tavasszal kezd szaporodni, előbújni, ilyenkor felhagy az óvatossággal, és elég bolond ahhoz, hogy bedugja a fejét a csapdába.
Majd jön a történelem- és hörcsögtársadalom-ismeret óra, merthogy érdekes módon a csúcs, a hörcsöggradáció, az arany élet a rendszerváltozás idején volt. A téeszek felbomlottak Torgyán doktor dühöngő szavára, létrejöttek a nadrágszíjparcellák a nagyüzemi művelés helyett, és a hörcsögök, kihasználva a politika viharát, szép csendben és gyorsan szaporodtak, mert ahhoz aztán értenek - magyarázza fővadászunk. A sok hirtelen lett kisgazda vagy nem irtotta, vagy észre sem vette a rendszer igazi ellenségét, a nagy pofájú hörcsögöt. A hirtelen jött szabadságot persze a hörcsögtársadalom kihasználta, demográfiai csúcsokat és hihetetlen mértékű kárt okozva a mezőgazdaságnak. Hiába irtották ki ugyanis az egyik parcellán őket, a másikon a szaktudás hiányában vagy éppen a biotermesztés ideológiája miatt vígan szaporodtak.
A tavasszal született hörcsög kislányok nyárra már eladósorba kerülnek, és őszre már a csemetéiket tanítják lopni és pofazacskót tágítani. Egy hörcsög akár egy mázsa terményt is letárol az ínséges télre várának mélyében. A kifejlett példányok egy szezonban négyszer, sőt ötször is fialnak, ha nyugton hagyják őket.
Hosszú évek kellettek, hogy a büszke új birtokosok rájöjjenek a kukoricasorokat bomlasztó láthatatlan ellenség jelenlétére, és újabb évek, mire a csapdázással dolgozó hörcsögirtókat újra hadrendbe állították. A vegyszerek hatékonyak, de roppant drágák, mi pedig a hörcsög koma bőréért megyünk szinte ingyen - vallják a hörcsögirtók.


Hörcsögbőrök szárítása a plébánia padlásán
Fotók: Somorjai László

A kilencvenes évek derekán szinte bandaháború dúlt a hörcsögösök között a területekért. Volt olyan, akinek nyolcvan-száz embere dolgozott nagyüzemben. A falusi portákon nyúzták a komákat, majd a bőröket nagy padlásokon szárították. A rendszerváltás jó hatással volt a bőrüzletre is, addig csak a szocialista piac vette fel az árut, de mikor megnyíltak a határok, a szűcsök már a német, később pedig a török piacra dolgoztak. A bundákat osztályozva összevarrták és méregdrága kabátbélésként dolgozták be a nagy divatcégek. Az élelmesebbek milliókat szedtek így össze, de a vadászok meg a nyúzók is vastagon kertestek. Ma egy jó bőr kétszáz forintot taksál a szűcsöknél, a kicsi vagy sebzett bunda pedig a felét éri. Az üzemanyag drágul, pedig ebben a szakmában menni kell, vonulni a hörcsögökkel, ezért manapság éppen hogy csak nyereséges a szakma, meggazdagodni nem igen lehet belőle. Karcsi szerint a „komák” minden része hasznosul, mert a gazdák zsákszámra etették és etetik disznóikat a nyers hörcsöghússal, aztán pedig ez a kereskedelembe kerülve jóltartja a fogyasztókat.
Mint minden birodalomban, itt is eljött a hanyatlás ideje, a hörcsögök egyszer csak fogyni kezdtek, majd szinte eltűntek. A legenda azonban él: nemsokára újra felvirrad a nagy vadászat ideje, és a hörcsögnép ismét nagy lesz. A legendának valóságalapja is van, hiszen a rágcsálók úgy tíz-tizenöt évente menthetetlenül elszaporodnak, azaz: szorgos népük győzni fog.