Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov, Szentpétervár
A Bronzkatona harca
Globális konfliktus állhat az emlékműcsaták hátterében

A legutóbbi észt-orosz konfliktust szándékosan provokálták ki a május 17-18-ára tervezett Oroszország-EU csúcstalálkozó előtt, ahol egy újabb tíz évre szóló együttműködési megállapodás aláírására kerülne sor - vélik sokan Oroszországban, ahol az emberek nehezen térnek napirendre a tallinni Bronzkatona eltávolítása okozta megrendülésen. A közvélemény egyharmada szerint a hadsereget kell erősíteni, hogy a jövőben „senki ne merje megalázni hőseinket”.

Amásodik világháborúban kiharcolt Győzelem Napja Oroszországban valóban szent ünnep. Abban a háborúban az oroszok 27 milliós veszteséget szenvedtek, többet, mint az összes többi érintett ország.
A nemzeti öntudat a háborúban elhunytakat a sötétség és a gonosz ellen vívott harc mártíráldozatainak tekinti. Ezért sírjaik háborgatása, emlékműveik megrongálása szentségtörésnek számít.
Miután a kommunisták eredményesen háttérbe szorították a pravoszláv vallást, helyettesítésére a köztudat a szakrális viszonyulást választotta a Második Világháború eseményeihez, hőseihez és áldozataihoz.
A hatalmas áldozatok árán kivívott győzelem az orosz nép számára Krisztus mártíráldozatával vált egyenlővé, aki halálával megváltotta az emberiséget bűneiből. Az oroszok felfogása szerint a sztalinizmus és bolsevizmus bűneiért fizettek a fasizmussal vívott harcban elesett és megrokkant emberek millióival.
Aki nem érti ezt a jelenséget, az nem értheti meg a katonasírok áttelepítésével, emlékműveik elbontásával kiváltott éles orosz reakciókat. Az oroszok számára a háború emléke a keresztény kultusszal azonos fontosságú, ami egyértelműen tükröződik a katonai emlékművekben. Legfontosabb közülük a Volga folyó partján álló Haza Anyácska emlékmű Volgográdban. Valójában ez az anyaisten szovjet értelmezése, a nagy csaták helyén felállított emlékművek pedig lényegében az új szenthelyek. Így viszonyul hozzájuk az időközben újra teret nyert orosz pravoszláv egyház. A kommunizmus bukása utána e helyek szentsége csak erősödött a nép szemében, az emlékművek tisztelete az új állami ideológia sarokkövévé vált.
És hirtelen, a Győzelem Napja előestéjén - ami az orosz köztudatban egyenrangú a keresztény húsvét ünneppel - elkezdik lebontani Tallinnban a Felszabadító katona emlékművét. Az orosz lakosság válasza élesen negatív reakciók mind Észtországban, mind Oroszországban.
A tallinni hatóságok a Bronzkatonát éjszaka bontották le, tolvaj módra, ami csak erősíti az emberek elutasítását, ráadásul az orosz média az akciót nem áttelepítésnek, hanem egyszerűen megsemmisítésnek mutatja be.
Az, hogy az áttelepítés mind továbbgyűrűző botrányba fulladt, az orosz diplomácia észtországi bukásáról tanúskodik. Magyarországon hosszú viták után kompromisszumot tudtak elérni, mivel a tárgyalások eredményeként az elesett katonák újratemetése Budapesten nagyon tisztességesen zajlott le. Talán az orosz diplomácia budapesti képviselői rugalmasabbak voltak tallinni kollégáiknál, de az se kérdéses, hogy a magyar kormány következetesen és pragmatikusan viselkedett a kényes kérdéssel kapcsolatban.
Az észt kormány, úgy tűnik, túl messzire ment. Különösen az emlékmű védelmezőivel szemben tanúsított eljárás múlt alul minden európai normát, akiket letartóztatás után kikötői raktárakban helyeztek „vizsgálati fogságba”. Ugyanakkor az orosz fél válaszreakciói a médiában, valamint az ifjúsági politikai szervezetek akciói és egyes politikusok megnyilatkozásai aránytalanul sértőek és agresszívak voltak. Orosz fiatalok hat napon át ostrom alatt tartották a moszkvai észt nagykövetséget, kővel bedobták négy ablakát, félbeszakították az észt nagykövet sajtótájékoztatóját, észt zászlókat téptek szét. Később az észt követség épületének szétszedéséért és Moszkván, később Oroszországon kívüli felállításáért demonstráltak, hirdetve, hogy „fasisztáknak nincs hely a mi országunkban”.
A „fasiszta”, illetve „fasizmus” kifejezések - idézőjelek nélkül - észtekkel és Észtországgal kapcsolatos használata az incidens után teljesen elfogadottá vált az orosz médiában. Olyan riasztó megjegyzések is nyilvánosságot kaptak, mint „ideje eltaposni az észt tetveket”. Egy vlagyivosztoki demonstráción elégettek egy az észt miniszterelnököt, Andrus Ansipot szimbolizáló bábut és az észt zászlót. Moszkva polgármestere, Jurij Luzskov felszólította a város lakóit, ne vásároljanak észt termékeket. Ugyanez történt Szentpéterváron is, amelynek következtében kereskedelmi láncok mondták vissza észtországi megrendeléseiket. Olyan kezdeményezések is napvilágot láttak, amelyek a „Tallinni” vagy „Észt” utcaneveket kívánták lecserélni. A bulvársajtó élvezettel csámcsog a témán, ilyen véleményeket hangoztatva: „Észtország az ellenségünk lett. Ellenségeinkről utcákat elnevezni - fölötte hazafiatlan tett. Én még az észt sajtot se veszem meg.”
A pétervári Szmena lap címe szerint: „A fasiszták sajtja még kopejkákért sem kell senkinek, a boltok felbontják megállapodásaikat az észt termékek szállítóival.”


Fotó: AP

Kétségtelen, hogy az észt hatóságok tapintatlanul viselkedtek Oroszországgal, az elesett katonák földi maradványaival és az emlékművet védelmezőkkel szemben. A válaszul kibontakozó észtellenes kampány őszintén maradi, ugyanakkor ijesztően agresszív. Az egyik démon egy másikat hív elő. Úgy tűnik, Oroszországban némelyek politikai PR-céljaikra használják fel a belföldi problémák háttérbe szorítására kínálkozó helyzetet.
Az észt hatóságok magatartása mögött az Argumenti nyegyeli lap által megszólaltatott politológus az Egyesült Államokat sejteti. „Az Egyesült Államoknak érdekében áll, hogy meggyengítse Moszkva Európába nyúló gazdasági, politikai kapcsolatait.” Céljai eléréséhez pedig marionettfiguraként használja Washington Észtországot.
Gyanítható, hogy a Tallinn-Moszkva-feszültséget szándékosan provokálták ki. Úgy tűnik, a május 17-18-ára tervezett Oroszország-EU csúcstalálkozót vették célba, ahol egy újabb tíz évre szóló együttműködési megállapodás aláírására kerülne sor. Voltak olyan nyilatkozatok, ami szerint az észt-orosz konfliktus miatt új hidegháború van kibontakozóban Oroszország és Európa között.
Oroszországnak nem hiányzik egy újabb hidegháború. Nem lehet kizárni azonban, hogy felelőtlen politikusok kijelentései nyomán erősödhet a kölcsönös távolságtartás, és más országokra is kiterjedhet a feszültség. Például Lengyelországra, ahol kormányhivatalnokok feltétlen támogatásukról biztosították észt kollégáikat.
A Komszomolszkaja Pravda kérdésére, hogy mit kellene tenni a külföldön található szovjet katonai emlékművek védelmére, a válaszadók 33 százaléka azt találta helyesnek, hogy „erősíteni kell a gazdaságot és a hadsereget. Akkor senki sem mer majd minket megalázni”.