Vissza a tartalomjegyzékhez

H. Balogh Zsolt
A lovasberényi csata
Vigyázó szemeteket a Szonda Ipsosra vessétek

Két ügy is próbára teszi a kormánypárti politikusok idegeit. A Szonda Ipsos közvélemény-kutató cég szerint drámai az MSZP népszerűségvesztése, másrészt a több-biztosítós modellről szóló vita kapcsán sikerült egy koalíciósválság-gyanús helyzetbe manőverezniük magukat. Míg a liberálisok szerint a reformok gyorsításával lehetne az emberek szimpátiáját visszaszerezni, addig a szocialisták ennek éppen az ellenkezőjéről vannak meggyőződve. Utóbbiak kulcskifejezése a konszolidáció.

Ha most vasárnap lennének a választások, Ön melyik pártra szavazna?

A részvételüket biztosra igérő pártot választók körében
2007. február-március-április
Forrás: Szonda Ipsos

A múlt hét közepén nyilvánosságra hozott Szonda Ipsos-kutatás szerint a magukat biztos pártválasztónak tekintők 62 százaléka a Fideszre voksolna, míg az MSZP-re alig 28, az SZDSZ-re pedig 3 százalék. Az MSZP vezérkara már egy héttel korábban ismerte az eredményeket, és tudomásunk szerint pánikot is okoztak köreikben az adatok. Hiszen az elmúlt hónapban nem történt más, minthogy a Fidesz visszavett a radikális megnyilatkozásaiból, míg a párton belüli választások miatt az MSZP és az SZDSZ uralta a kommunikációs mezőt. A Szonda felmérése szerint ez oda vezetett, hogy Orbánék tíz százalékot jöttek fel, míg Gyurcsányék hetet, és Kókáék kettőt süllyedtek. A pesszimistább kormánypártiak szerint az amortizáció elérte az MSZP keménymagját, a legendás törzsbázist, amely a legviszontagságosabb időkben is a stabilitást jelentette a szocialistáknak. A trendvonal szerint a következő hónapban csak rosszabb eredmények várhatóak.
A szocialisták között többen ezért felvetik, hogy változtatni kellene a kormány politikáján, mert ilyen ütemű népszerűség-csökkenés esetén - mint fogalmaztak - „összecsuklik a párt”. Ellentmondó információk jelentek meg arról, hogy a pánik hevében felszólították, megkérték vagy csak jelezték Gyurcsány Ferencnek, érdemes lenne akár radikálisan is átalakítani a kormányát. Ez is azt sugallhatná a közvéleménynek, hogy tanultak az elmúlt nyolc hónap hibáiból.
Legkevesebbet a korábban nagyon sokat nyilatkozó kormányfő álláspontjáról lehet tudni, aki a nyilvános szerepléseit és interjúit látványosan lecsökkentette. A Népszabadságból mindössze annyit lehet kihámozni, hogy a miniszterelnök az európai pénzek hatására létrejövő fejlesztésekben bízik, melyek ebben a megközelítésben elsősorban a kormány megítélésének javítását szolgálnák. A Gyurcsányhoz közel álló politikusok szerint pártkörökben túl van dimenzionálva a Szonda mérése, ráadásul a Bokros-csomag időszakában állt már rosszabbul is a párt, az országgyűlési választások pedig csak három év múlva lesznek. Idővel visszaszerezhető tehát a népszerűség.
A népszerűségvesztés egyik okának az egészségügyi reformokat, pontosabban annak vitatható minőségű és kommunikációjú kivitelezését tartják az MSZP korifeusai. Az SZDSZ-ben viszont úgy vélik, hogy látványos minőségnövekedést lehetne elérni, ha az egészségügyben több-biztosítós finanszírozási rendszerre térnének át, amely alapjaiban változtatná meg a szféra működését. A „hirtelen minőségi ugrás” oka az lenne, hogy a biztosítók piaci hatékonyságú működést kényszerítenének ki a kórházak részéről. Nem meglepetés, hogy az MSZP-ben éppen az alapokat felforgató változástól tartanak. Az eddigi reformokat is jelentős társadalmi ellenállás közepette tudta csak bevezetni a kormányzat, ezért kérdéses, hogy egy bonyolultabb átalakításcsomag nem vezetne-e társadalmi krízishez. „Helyesebb lenne a helyzetet konszolidálni, aztán meggondolni, hogy merre tovább” - hangzik a szocialisták között már általánossá vált mondás. Mindemellett az MSZP szakemberei nem tartják olyan felkészültnek az SZDSZ-t, illetve a liberális politikusokat, hogy jelentős „lyukak” nélkül képesek lennének lemenedzselni a több-biztosítós rendszerre való átállást. A jelenlegi társadalmi helyzetben (ami a szocialistáknál azt jelenti, hogy tragikusan állnak) szerintük nem szabadna kockáztatni, hogy a társadalom még inkább szétszakadjon szegényekre (állami biztosítónál biztosítottak) és gazdagokra (a magánbiztosítókkal szerződést kötők).
Az MSZP-sek akadékoskodásának hatására az SZDSZ-ben előkerültek azok „komcsizós” érvek, miszerint a baloldali politikusok „kiütést kapnak attól”, hogy fontos szolgáltatásokat rábízzanak a piacra. Egyes liberálisok véleménye szerint a szocialistákban ott munkál a tervgazdaságból örökölt zsigeri piacellenesség. A vita elsimítására szolgált volna a lovasberényi koalíciós csúcs, ahol azonban egyik párt sem tudta meggyőzni a másikat arról, melyik utat válasszák. Bár a kormányzati kommunikáció mindent megtett, hogy erről a találkozóról a „béke” jusson eszébe a közvéleménynek, az igazsághoz mégis az áll közelebb, hogy a koalíciónak sikerült koalíciósválság-gyanús helyzetbe manővereznie magát.