Vissza a tartalomjegyzékhez

Hubert József
Retromajális
Gyurcsány, sör, virsli, tömeg

Sör, virsli, sör, Gyurcsány, tömeg, sör, sör, sör - néhány szóban összefoglalva ez volt az elmúlt hónapok legbékésebb szocialista rendezvényének, a munka ünnepének veleje. A majálisra ezúttal - bár több lelkes jelentkező is akadt - végül egyetlen szélsőjobboldali szervezet sem tudott egységes, füttyös kedvű mélymagyar brigádot gründolni, pedig a tavaly őszi zavargások óta most először mondott nyilvános beszédet a miniszterelnök. A rendőrségnek csupán egyetlen középkorú asszonyt kellett elvezetnie a helyszínről.


Fotók: Németh Tamás

„Ha a hegy nem megy Mohamedhez…” - kezdődik az univerzális bölcsesség, és ami a befejező szakaszt illeti, valami hasonló történt kedd délelőtt is: korábbi évek gyakorlatától eltérően a szakszervezetek vezetői nem mentek át az MSZP sátrába egyeztetni a kormányfővel. Kedden Gyurcsány Ferenc kereste fel az egyébként hivatalosan demonstráló szakszervezeteket, akik épp aznap reggel olvasták fel az „Eddig és ne tovább!” kezdetű kiáltványukat. Ebben arra figyelmeztetik a kormányt a munkásjogok éber őrei, hogy a bérből és fizetésből élők tiltakoznak minden további adó, járulék bevezetése ellen. „Elutasítjuk a piac mindenhatósá-gára hivatkozó gazdaságpolitikai elképzeléseket” - szól a röpirat. A Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter, illetve szakszervezeti vezetők közötti egyeztetés híre futótűzként terjedt a munkát pihenéssel ünneplő szakszervezeti tagok körében: az alig tíz négyzetméteres (alul-felül és körös-körül is zárt) sátor hamarosan furcsa „politikussimogatóvá” alakult át, a szűk bejárathoz kétperces turnusokban érkeztek az emberek az összegyűlt politikus hírességeket fényképezni.
Miután véget ért a félórás beszélgetés, Gyurcsány Ferenc és felesége a nap legizgalmasabb tíz percét okozták a népnek, midőn gyalog sétáltak át a pár száz méterre levő szocialista rendezvényre. „Ki volt ez, apu, az Orbán Viktor?” - kérdezte mellettünk egy megszeppent kislány, akire rámosolygott a miniszterelnök. A rajongók és ellendrukkerek már jobban képben voltak, az egyik fan például azt bizonygatta barátjának, hogy ő márpedig tényleg nem fog egy évig kezet mosni, miután kezet rázott az MSZP elnökével. De felhangzott egy-két fúj-fúj meg füttyszó is a néhány perces séta alatt, ez azonban szemmel láthatóan nem tudta letörni a miniszterelnök széles jókedvét.
A Petőfi Csarnok mögötti téren tíz-tizenötezer ember hallgatta végig Korda György előadását, aki a „Most pedig a világ legfontosabb dolga következik - Gyurcsány Ferenc!” szavakkal konferálta fel a következő „műsorszámot”. A kormányfő több hónapos szünet után most állt először beszéddel a nyilvánosság elé.

A gyorsan ledarált monológ igen optimistára sikeredett: „mi előre megyünk, és győzi fogunk”, „erős baloldalt és erős Magyarországot teremtünk, ami sikerre viszi közös ügyünket” - fogalmazott. Gyurcsány arra is felhívta a közvélemény-kutatási adatok láttán elszontyolodott hívek figyelmét, hogy sokszor, sokan temették már a magyar baloldalt, így például 1996-ban, 2002-ben és 2004-ben, de „egy huszáros rohammal nem lehet minket megfutamítani - téved, aki ezt gondolja” - szögezte le.
A negyedórás szónoklat után minden visszaállt a jól megszokott kerékvágásba: sör, virsli, zene, tömeg.
A nagyszínpadtól jó messze, ahol már nem dübörgött dobhártyaszaggatóan az „ország legbulisabb zenekara”, a Vegas Showband, néhány nyugdíjas azon kesergett, hogy nem olyan igazi már ez a május elseje, mint ötven évvel ezelőtt. Na, pont ezt a réteget - tehát azokat, akik még most sem kaptak teljes gyomorcsömört a politikától - várták a szervezők hátul a „Piros Pont” kávézóban, ahol a szocialista párt illusztris alakjaival lehetett beszélgetni. „Hogy érzi magát, Ildikó?”, „Hogy vannak a lurkók, kedves Imre?” - ez úgy látszik, senkit nem érdekel, ha egy politikusról van szó. A jobbára hatvan év feletti közönség ellenben élvezettel hallgatta végig százegyedik alkalommal is a nyugdíjreform melletti érveket, vagy sírtak együtt Lendvai Ildikóval, amiért a Fidesz - többszöri ígéretük ellenére - sem szavazta meg az önkormányzatok összevonásáról szóló javaslatot. Az igazi ínyencek a május első, verőfényes napján ismét fejük búbjáig elmerülhettek az „Egy- vagy több-biztosítós egészségügyi modellt?” kérdéskörben, a lágyabb témára vágyókat pedig a gyűlöletbeszéd törvénytervezettel marasztalták a politikusok.