Vissza a tartalomjegyzékhez

Hack Péter
Elnökválasztás után

Meglepve olvasom azokat az értékeléseket, amelyek az SZDSZ hétvégi tisztújító küldöttgyűlését elemzik, és a párt megosztottságán és a szakadás veszélyén merengenek. Meggyőződéses demokrataként én egy izgalmas, érdekes, nemes versengést láttam, eltérő személyiségű és eltérő felfogású jelöltek között, akikben közös, hogy demokraták és szeretik a szabadságot. Nem erről szól a demokrácia? Nem az a demokrácia legfontosabb értéke, hogy a személyek, nézetek, törekvések között versenyt teremt? Húsz éve mit nem adtunk volna egy ilyen szombatért.

SZDSZ-ben az amerikai elnökjelölő küzdelmek mintájára lezajlott egy kampány, amely mindent egybevetve tisztességes és színvonalas volt. Mindkét jelölt egyenlő esélyt kapott álláspontja ismertetésére, minden választó kellő tájékozottságot szerezhetett. Ezután került sor a küldöttértekezletre, ahol szintén tisztességes vitában, korrekt körülmények között történt a szavazás. Az első fordulóban mindkét jelölt 377 szavazatot kapott. „A demokráciában minden szavazat számít” - tanítjuk mi, szabadságszerető demokraták. Hogyan lehetne erről a fiatalokat jobban meggyőzni, mint így, hogy a gyakorlatban is bebizonyítjuk? Ha a Fidesz, az MSZP vagy az MDF küldöttei közül százan elmennek haza a választás előtt, vagy beszorulnak a WC-be, senki észre sem vette volna, mivel az ottani szavazásoknál egy-egy szavazatnak nem volt tétje. Az SZDSZ küldöttei közül minden személy szavazata és jelenléte számított, minden egyes küldött tudhatja, hogy nélküle máshogyan alakultak volna az események.
Lehet, hogy vannak, akik jobban szeretik a lezsugázott eredményeket, az unalmas, kiüresedett, tartalmatlan színjátékokat, amit demokráciának vagy politizálásnak csúfolnak. Ezekkel szemben a szabadságszerető emberek szeretik a szabad vitát, a nézetek ütköztetését, és a politikában is hisznek a versenyben, mert ennél a döntéshozatalnál még nem találtak fel jobbat, és ezt nevezik liberális demokráciának. Biztosan állítható, hogy az utóbbi tíz évben nem volt hasonlóan izgalmas és színvonalas politikai küzdelem magyar politikai pártban.
Ebben a küzdelemben az SZDSZ számára megnyílt az esély annak bizonyítására, hogy komolyan gondolja saját politikai nézeteit. A demokrácia ugyanis azt jelenti, hogy a nézetek versenyében az győz, aki több szavazót tud maga mellé állítani. Most ez Kóka Jánosnak sikerült, de úgy, hogy közben nem volt vesztes. Én megértem Fodor Gábor híveinek csalódottságát, hiszen mindössze egy szavazat választotta el őket az első fordulóban a győzelemtől, de látniuk kell, hogy Fodor eddigi politikai pályafutásának legjobb teljesítményével érte el azt az eredményt, amely ha mindent egybevetünk, siker, és semmi okot nem ad sem Fodornak, sem híveinek a szégyenre.
A már említett amerikai jelöltállítás folyamatában, miután a küldöttek döntenek, minden korábbi jelölt a győztes mellé áll, csapatát, és szavazóit a közös ügy szolgálatába állítja. Fodor és hívei akkor tudják az elmúlt hónapokban felhalmozott értékeket legjobban képviselni, ha segítik azt a pártvezetést, amelyet a küldöttek megválasztottak. Kóka elnökké választása mellett egy látványosan megújult - és tegyük hozzá: többségében inkább Fodort támogató - ügyvivői testület is létrejött. Fodor és támogatói nem mondhatják, hogy ellenzékben maradtak.
Az új elnök, Kóka János számára nagy kihívásokkal indul az elnöki mandátum. Érzékelnie kell, hogy nyert, de nem győzött. A párt arra szavazott, hogy mindkét nézetrendszert együtt kell képviselnie az SZDSZ-nek, ami egyáltalán nem lehetetlen. Kókának látnia kell, hogy az ellenfele által képviselt nézeteknek, elveknek, törekvéseknek a pártban nagyon nagy támogatása van, ha ezeket a támogatókat is megnyeri a közös munkának, akkor van esély az SZDSZ megújulására. Ha képes lesz megtartani mindazt, ami jó volt ebben a versenyben és megszabadulni azoktól a strukturális problémáktól és személyi ellentétektől, amelyek eddig az SZDSZ megújítását bénították, akkor 2010-ben nem elérhetetlen a kampányban kitűzött tíz százalékos eredmény.
Fodor Gábor pályafutásának nagy esélyét teremtette meg az elmúlt hónapokban. Amikor Kókával közösen eldöntik, hogyan tud a leginkább segíteni a pártnak, emlékeznie kell a demokratikus politika egyik alaptételére: „A tettek mindig hangosabban beszélnek mint a szavak”. Fodor számára megnyílt a lehetőség, hogy évtizedes párton belüli ellenzéki szerepből kilépve, tettekkel is bizonyítsa, hogy az általa képviselt nézetek működőképesek. Ezt pedig leginkább kormányzati szerepet vállalva tudja megtenni. Molnár Lajos kormányból történő kiválása még inkább szükségessé teszi a liberálisok markáns kormányzati jelenlétét. Az SZDSZ-t a szavazók 2010-ben kormányzati teljesítménye alapján fogják megítélni, sikerük nem attól függ, hogy a liberális klubokban milyen jó vitákat tudnak tartani, hanem attól, hogy az általuk képviselt elvekből mit tudnak a gyakorlatba ültetni. A sikeres fiatal politikusokkal megerősödött pártvezetés, a fiatal pártelnök és például a környezettudatos fiatalokat miniszterként is támogatásra bíró Fodor valódi esélyt jelenthet nemcsak az SZDSZ, hanem a szabadságszerető demokraták számára is.