Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársainktól
Márciusi ifjak, 2007

Milyennek látja Magyarországot? Mit szeret, és mit utál itt leginkább? Kinek hisz, és honnan tájékozódik? Hogyan definiálná a siker fogalmát, és mit gondol a sikerhez vezető útról? Melyek a legfontosabb értékek az ön számára? Érdekli-e a politika, és milyen mértékben veszi ki a részét a közügyekből? Mekkora áldozatra volna képes a hazáért? Néhány kérdés, melyet korunk márciusi ifjainak tettünk fel.


Fotó: Somorjai László

Balla Gyula, 20 éves informatika szakos egyetemista:

„Magyarország egy nagyon szép ország, ahol manapság igen nehéz megélni. Középiskolás koromban úgy gondoltam, ha befejezem tanulmányaimat, elköltözöm egy nyugat-európai állam tengerpartjára. Azóta benőtt a fejem lágya, ma már tudom értékelni az itteni dolgokat is. Az oktatás színvonala szerintem nagyon jó, akárcsak a mezőgazdasági termények minősége. Nem jó viszont az emberek mentalitása, ami a politikában is megjelenik. Az összefogás hiánya, a nemtörődömség és az irigység vezet a fejlődés megtorpanásához. A célom elsősorban az anyagi függetlenség, de nem a családra gondolok, hanem az államra: nem szeretném olyan kisnyugdíjasként végezni, aki nem tudja kifizetni a vizitdíjat, ha beteg. Az életben a legfontosabb a szeretet, a boldogság és a család. Ha valaki ezeket eléri, akkor igazán sikeres. A boldogság minden embernek mást jelent, de annak, akinek a szakmai karrier is hozzátartozik ehhez, szüksége van kapcsolatokra, megfelelő szülői és pénzügyi háttérre. A legfontosabbnak mégis a szorgalmat tartom.”

Rigó Balázs, 20 éves történelem szakos egyetemi hallgató:

A tatai születésű fiú örül annak, hogy ide született, ám mint mondja, ez relatív: jobb, mint Ugandában, de roszszabb, mint az Egyesült Államokban. „Mi kiaknázatlanul hagyjuk a lehetőségeinket, de a legrosszabb, hogy kilencmillió felé van szakítva az ország. Mindenki önmagában élő világot él, nincs közösségi lét, az emberek futnak a pénz után. Ez a demográfiára is erőteljesen hat, mivel nem jönnek létre családok, a fiatalok hosszú távra nem kötelezik el magukat senki felé.” Balázs a jövőt illetően eléggé szkeptikus, szerinte nem a legsikeresebb korszak jön Magyarországon. A változás valószínűleg negatív irányba fog bekövetkezni a társadalmi feszültségek és különbségek miatt, melyek valószínűleg csak tovább fognak nőni. A sikerhez egyrészt kapcsolatrendszer, másrészt szerencse kell Balázs szerint. A fiatalember elsődlegesen újságokból tájékozódik, „a TV-re nem nagyon lehet adni, mint objektív hírforrásra”. A Fidesszel szimpatizál, és azt látja, kortársait nem nagyon érdekli a politika: száraznak és unalmasnak tartják azt. Mint mondja, a hazai politikai elit tagjai egymással vannak elfoglalva, és elszakadtak a hétköznapi emberek világától. Nem tudják elfogadtatni a döntéseiket - függetlenül attól, hogy ezek jó vagy rossz döntések.

Tóth Milán, 22 éves szociálpedagógia szakos egyetemi hallgató:

Elsősorban az internetről és alkalomadtán az esti híradóból tájékozódik. A legfontosabb dolgok az életében „a gitárom, az állatok, a barátaim és a zene”. Örülök, hogy magyar vagyok, elvégre sok mindenre büszkék lehetünk világviszonylatban is - Irinyi, Rubik, Csonka stb. -, a mai korról viszont elég siralmas a véleményem. A magyarok nagy része lop, csal, hazudik, és majdnem ott tartunk, hogy kinéznek maguk közül, ha te nem teszed ezt a boldogulásodért. A fizetések kritikán aluliak, ezért muszáj az embereknek feketén is maszekolniuk. Ez a munkavállalónak sem jó, mivel átdolgozza a napot, és semmi másra nem marad ideje és ereje, és nem jó az államnak sem, mivel a feketemunkából nem lesz adóbevétele. Tisztában vagyok vele, hogy ezen nem lehet egy csapásra változtatni, de lassan lehetne tenni ellene. Az, hogy miért nem tesz ellene senki, számomra rejtély. Eléggé borúsan látom a jövőt. Nem „büdös” a munka számomra, de azt tudom, hogy nem akarok végigdolgozni 50 évet napi 18 órában éhbérért. El szeretném kerülni az ilyen életet, ha ez célnak számít egyáltalán. A szememben már az is sikeres, aki azt teheti, amit szeretne, boldogan, egy szerető családdal. A siker alapja mindenképpen a pénz. Ha van tőkéd, amiből elindulhatsz, már válogathatsz a sikerhez vezető utakból. Persze nem mondom, hogy nem kell hozzá kitartás és tehetség. Egyáltalán nem politizálok. Körülöttem mindenkit foglalkoztat a politika, és rendszerint idegesek miatta. Szerintem feleslegesen. Azért, mert az egekben van a vérnyomásom, nem lesz jobb az országnak. Megfigyeltem viszont, hogy az agresszív emberek rendszerint a Fidesz köréből kerülnek ki. Ők valahogy mindig meg akarnak „téríteni” a pártjuk számára. Hogy kockáztatnám-e az életemet a hazáért? Igen, az országért bármikor kiállnék harcolni - persze nem Irakban, meg a Don-kanyarban, hanem Magyarországon.

László Katalin, 19 éves főiskolás, reklám és marketing szakterületen:

Arra a kérdésre, hogy mit szeret Magyarországon, első pillanatban nem tud válaszolni, arra azonban, hogy mit nem szeret, rögtön tudja a választ: „Rossz érzést kelt bennem, amikor azt látom, hogy a hátrányos helyzetűek, az alsóbb rétegekből jövők nehezen tudnak érvényesülni, nehezen tudnak számukra alkalmas pályához jutni. Senki nem tehet arról, hogy milyen családba, milyen társadalmi rétegbe születik bele, ezért elszomorító számomra a valódi esélyegyenlőség hiánya.” Talán nem véletlen, hogy Katalin álma az, hogy politikus lehessen, és - lehetőségéhez mérten - tudjon változtatni a helyzeten. Amit reálisan elérhető célnak lát, az a normális élethez adott feltételek megvalósulása: saját lakás, autó, család - de legfeljebb egy gyermek. A sikerhez szerinte a pénz és a kapcsolatok a legfontosabb tényezők hazánkban, számára a legfontosabb értékek a kitartás - azaz hűség a saját elveinkhez -, a becsület (amibe beletartozik, hogy vállaljuk tetteink következményeit) és a józan, realitáson nyugvó világkép, gondolkodás. Talán ambícióiból is fakad, hogy tanulmányainak elvégzése után teljes mértékben ki szeretné venni részét a közügyekből, és az általa igazságosnak számító eszmék irányában elkötelezetten szeretne tenni, azt is bekalkulálva, hogy kedvezőtlen esetben akár börtönbüntetéssel is fizethet hűségéért. Hogy melyek ezek az elvek, arról nem beszél, de e-mail címe - „kitartás” - árulkodó.


A felsőfokú oktatásbanrészt vevők számának alakulása (ezer fő)


A szülők és egyetemista gyermekeik anyagi javakkal való ellátottsága
nappali tagozatos hallgatók (%)

A könyvtári informatikusként dolgozó vidéki Nagy Zoltán:

Csak abban az esetben vállalna komoly áldozatot az országért, ha azt külső erők fenyegetnék. „Jelenleg csak belső megosztottság van, amivel kapcsolatban az erőszakos megnyilvánulások, randalírozások számomra túlzásnak tűnnek. Ugyanakkor meg tudom érteni azokat, akik ezt teszik, hiszen valóban dühítő, amikor a miniszterelnök gőgösen azt mondja, tüntessenek csak, majd hazamennek - magyarázta a 27 éves fiatalember. Szerinte azonban egyik politikai oldalért sem éri meg áldozatot hozni, mert a közéletben egyáltalán nincsenek hiteles személyiségek. „Nemzetinek vallom magam, de a politikusoknak nem dőlök be” - mondta. A saját lehetőségeivel kapcsolatban úgy vélte, jelentős hátrány, hogy vidéken született, de ezen nem akar változtatni, és az országot sem akarja elhagyni. „Itt élned, halnod kell” - jelentette ki. Kortársaival kapcsolatban a legnagyobb problémának az értékek hiányát tartja. „A döntő többség semmiben és senkiben nem hisz, a fő kérdés számukra az, hogy hol legyen a következő buli hétvégén” - tette hozzá.

Mókus Anita, 24 éves főiskolás:

„A márciusi ifjak többek voltak, mint a mai fiatalok. Jelenleg a fiatalság elenyésző hányadát foglalkoztatja a politika, az ország gazdasági helyzete, illetve az, hogy miként lehetne javítani saját helyzetünkön, hogy olyanná váljon, amilyennek mi szeretnénk.” Az ország jelenlegi állapotával kapcsolatban a negatívumok között említi a mély politikai megosztottságot, illetve a gazdasági problémákat. Ezek miatt egyre több kortársa keres és talál külföldön munkát. A hamarosan informatikus- könyvtáros-művelődésszervező diplomát szerző lány azonban inkább itthon szeretne érvényesülni, bár tudja, hogy ez nem lesz könnyű. „A mai világban elsősorban annak a fiatalnak vannak nagyobb esélyei, aki már a diploma megszerzése előtt kiépít egy széles kapcsolatrendszert, s ápolja azt. Ismeretség és megfelelő kapcsolatok nélkül igen nehéz munkába állni, szinte lehetetlen” - fogalmazott.

Szász Lajos, 19 éves debreceni születésű bölcsészhallgató:

Arra a kérdésre, hogy milyen országnak látja Magyarországot, rávágja: „Széthúzó!” Ő örül annak, hogy itt élhet, szereti a magyar kultúrát, de rosszalja a magyarok mogorvaságát. Ugyanakkor maga is rosszat vár a jövőtől, „mert az emberek negatívak, mindenki negatív!”. Sikeres szerinte az, aki eléri a céljait. „Ha jó tanár lehetnék, akkor sikeres lennék” - mondja. Úgy tartja, az érvényesüléshez ma elsősorban kapcsolatokra van szükség, ezt követi a szorgalom és a tehetség: „Szorgalmas embert még nem láttam szenvedni a vizsgán, de tehetségeset már igen.” A legfontosabb számára, hogy kiegyensúlyozott kapcsolata legyen Istennel és az emberekkel. Állítja: ha így él, akkor ő is kiegyensúlyozott lesz. A politikáról az a véleménye, hogy az egyik legfontosabb dolog egy közösség életében, de „nem lehet azt az emberek nélkül és ellenük csinálni”. A politika mindennapos téma a baráti körében, az egyetemen, kollégiumban és otthon is. Legközelebb elmegy szavazni, de nem árulja el, kire. A hazáért fegyvert nem nagyon ragadna. „De az életemet kockáztatni, az teljesen más dolog, azt megtenném, ha ezzel másokat megmenthetek” - teszi hozzá. A demonstrációknak viszont szerinte nincs sem gyakorlati, sem elvi haszna és értelme.

A 18 éves Rékasi Endre szerint a mai fiatalok közül jóval kevesebben áldoznák fel magukat a hazájukért, mint annak idején. „A fogyasztói világ szubkultúrákba kényszeríti az embereket, nagyon kevés az önálló gondolat. A mi baráti társaságunk ugyan megvitatja a közéleti dolgokat, de a fiatalok körében inkább az érdektelenség az általános” - mondta a fiatalember, aki szerint ez azért van így, mert generációja kiábrándult a jelenlegi közéleti szereplőkből. Elszomorítja őket, amikor családtagok, ismerősök elidegenednek egymástól csak azért, mert ellenkező politikai oldalon állnak. A negatív tapasztalatok ellenére azonban az országot ő sem hagyná itt. „Volt olyan barátom, aki egy évet külföldön töltött, és tisztára elvesztette a magyar gyökereit, amolyan kozmopolita lett. Soha nem szeretnék ilyen lenni” - fogalmazott. A végzős középiskolás legfőbb célja, hogy az élete végén azt mondják rá, „ez egy becsületes ember volt”. „Tudom, hogy ez nem lesz könnyű, de próbálkozom” - mondta.

Stelkovics Zsolt, 20 éves békéscsabai fiatalember, jelenleg rendszerinformatikusi képzésben vesz részt:

Milyennek látod Magyarországot?
- Nyugtalannak, ingatagnak. Jelenleg a legégetőbb problémának a pesszimizmust, a negativizmust látom. Ha ma kilépsz az utcára, a szembejövő öt emberből kettőről lerí, hogy depressziós. De bárcsak azt mondhatnánk, hogy nincs rá okuk!
Mit szeretnél elérni az életben, és mi az, amire reálisan nézve van is esélyed?
- Lakás, élvezetes munkahely, család és autó: úgy gondolom, ez ma minden pályakezdő álma. A realitás talaján maradva viszont egy frissen végzett fiatal aligha tud könnyen elhelyezkedni, és egzisztenciát teremteni. Sajnos ma nem lehetsz benne biztos, hogy kapsz munkát három diplomával a kezedben.
Mindebben milyen mértékben számít, ha vidéki az ember? Te érzed ennek hátrányát?
- Budapesten kétségkívül több a munkalehetőség, jobbak az elhelyezkedési, megélhetési arányok, a fővárosiak sokkal inkább átérzik az ország politikai helyzetét. Viszont ezzel megegyező módon csökken a padon ráérősen üldögélő, nyugodt családok aránya, ami viszont a vidéki városokban egyelőre jelen van. És a nyugalom nekem fontosabb. Persze ez idővel változhat.
Ez azt is jelenti, hogy nem nagyon vennél részt a közügyekben?
- Ma a legtöbb fiatalból, ahogyan belőlem is, hiányzik az a fajta „hazafi tudat”, ami a ’48-as fiatalokban megvolt, amennyiben a hazafiakat megfontolt fiatalokkal, és nem bőszült tömeggel azonosítjuk. Ez talán betudható a diktatórikus elnyomások megszűnésének. Éppen ebből kifolyólag a politika minimális szinten foglalkoztat, sőt, ha lehet, kerülöm.

(Írták: Szlazsánszky Ferenc, Hajdú Sándor, Molnár Brigitta, Sebestyén István, Somorjai László, Tóth Kata)