Vissza a tartalomjegyzékhez

Török Flóra
Pénzügyi kultúra
Fogyasztási hitelek: kölcsönélet

Magyarországon 2006 végén közel 370 ezer magánszemély mintegy 550 ezer mulasztását tartották nyilván a banki feketelistán, azaz a Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR). A ranglistát jelenleg egy 18 mulasztással rendelkező magánszemély vezeti. A mulasztások száma az előző évhez képest 18 százalékkal nőtt, és ezek 99 százalékban mind hitelekhez kapcsolódnak.

Fogyasztási hiteleknek, más néven fedezetlen hiteleknek nevezik a bankárok a személyi hitelt, az áruhitelt, a folyószámlahitelt és a hitelkártyákat is. Ezek mögött jellemzően nem ingatlan áll fedezetül, hanem általában a hiteladós jövedelme, illetve a vásárolni kívánt áru értéke. Ezek a hitelek jellemzően magas kamattal és THM-mel rendelkeznek, tehát még véletlenül se akarjunk személyi kölcsönből házat építeni! Minden hitelterméknek megvan a maga funkciója: a fedezetlen hiteleket az óvatosabbak tartós fogyasztási cikkekre (például mosógépre), a vakmerőbbek pedig életszínvonaluk pillanatnyi emelésére (például egy karibi utazásra) fordítják. Sajnos, a magyar életkörülmények között egyik megoldás sem kifejezetten ajánlott.
Ha már így is, úgy is hitelfelvételre adjuk a fejünket, akkor legalább tudjuk, mit kell figyelni a kínálaton. Először is nem a kamatot! Hiszen a 0 százalékos kamatú hiteleket sem adják ingyen, ilyenkor többnyire magas kezelési költséget kell fizetni. A kamatszintnél sokkal többet mond viszont a THM, vagyis a teljes hiteldíjmutató, amely évesített módon összegzi a hitelek „árát”. Ha például a THM 15 százalék, akkor fix kamatozás esetén 100 forint kölcsön után összesen 115 forintot kell majd visszafizetnünk. Az évesített mutató pedig azt jelenti, hogy azonos mértékű kamat mellett minél rövidebb az éven belüli futamidő, annál magasabb értéket fog a THM mutatni. A THM - fedezetlen hitelek esetén - tartalmazza a kamatot, a kezelési költséget és a hitelbírálat díját, de nem terjed ki a késedelmi kamat, a biztosítási költségek és egyéb szerződésmódosítási díjak mértékére.
Téves feltételezés, hogy a bankok arra utaznak, hogy ne tudjuk visszafizetni a hiteleinket! Ez nekik sem jó. Gondoljunk csak bele: ez számukra olyan, mint egy meg nem térülő befektetés, hiszen törlesztés nélkül „nem hozzuk az elvárt hozamot”. Sokkal inkább érdekük, hogy visszafizessük a hitelt, és lehetőleg azonnal vegyünk is fel egy másikat.
A becsődölt ügyfél nem jó ügyfél. A bankok éppen ezért minden egyes hitelnyújtás előtt ellenőrzik az ügyfelet a KHR-rendszerben (lásd keretes írásunkat). A KHR-ben való szereplés általában kizáró ok, hiszen ez azt jelenti, hogy az ügyfél már egyszer „becsődölt” egy hitelével. Ugyanakkor az éles piaci verseny miatt a bankok és különösen a kisebb pénzügyi szolgáltatók megjelentek egyes termékekkel a „feketelistás” ügyfelek számára is (természetesen a problémás hitelmúltnak ára van, ezen termékek általában jóval drágábbak, vagyis a kockázatért fizetni kell). A KHR-be nemcsak a közvetlen adós, hanem az adóstársak és kezesek is felkerülhetnek. Így hát jól gondoljuk meg, kinek teszünk szívességet egy hitelfelvételkor!

(Következő témánk: a lakáshitelek)