Vissza a tartalomjegyzékhez

Németh Csillag
Bombaüzenetek
Irán, Amerika és Izrael háborúval fenyegeti egymást

A héten újabb határidő járt le anélkül, hogy Irán bármiféle lépést tett volna atomprogramjának leállítása érdekében. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség értesülései szerint a decemberben megszavazott hatvannapos „kegyelmi idő” alatt Irán tovább folytatta az urándúsítást. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök szerint az iráni atomprogram megállíthatatlan: „olyan, mint az a vonat, amelyből kiszerelték a féket”. Eközben amerikai és izraeli oldalról is egyre élesebb háborús üzeneteket fogalmaznak meg.


Fotó: AP

Az ENSZ decemberben vezetett be szankciókat Iránnal szemben, hogy rábírja nukleáris programjának felfüggesztésére. Az intézkedések azonban nem hoztak kézzelfogható eredményt, annak ellenére, hogy gazdasági hatásai érezhetők voltak az országban, és nőtt az elégedetlenség a kormánnyal szemben. Mahmúd Ahmadinezsád bejelentette, hogy országa megszerezte az atomenergia előállításához szükséges technológiát, és „Irán úgy halad, mint egy vonat, amely nem rendelkezik fékkel és hátramenettel”. Az egyik iráni külügyminiszter-helyettes emellett azt is elmondta, hogy akár egy háborúra is készen állnak.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja a héten ül össze, hogy újabb szankciókat dolgozzon ki. A résztvevők a fegyverellenőrzésről, valamint a 25 milliárd dollár értékű exporthitelek megvonásáról fognak tárgyalni, melyet európai cégek alkalmaztak az Iránnal folytatott kereskedelem során.
Irán egyértelmű kijelentései és újabb időnyerése alapján többekben felmerül a kérdés, hogy van-e értelme további szankcióknak, hiszen azok „enyhe büntetésnek” számítanak, meghozataluk pedig heteket vesz igénybe. A türelem fogytával egyre erősödnek azok a hangok, melyek a katonai beavatkozást is a lehetséges eszközök között látják Irán megfékezéséhez.
Dick Cheney amerikai alelnök ausztráliai látogatása során kijelentette, hogy az Egyesült Államokat rendkívül aggasztja Irán tevékenysége: a Hezbollah terrorista csoport „agresszív” szponzorálása, valamint Mahmúd Ahmadinezsád uszító kijelentései. Cheney reméli, hogy békésen sikerül rendezni az ügyet, ugyanakkor leszögezte, hogy minden lehetőség napirenden van, beleértve a katonai lépést is. Véleménye szerint óriási hiba lenne, ha olyan nemzet, mint Irán, atomhatalommá válna.
Mindeközben a múlt hét folyamán megérkezett a második amerikai hadihajó az öbölbe, megkétszerezve így az amerikai jelenlétet a térségben. Patrick Walsh altengernagy leszögezte, hogy ha hajókat, országokat vagy amerikai csapatokat közvetlen támadás ér a térségben, akkor Amerika azokra katonai akcióval fog válaszolni.
Peter Pace tábornok ezzel szemben nem tartja valószínűnek az Iránnal való konfrontálást, és ezen az állásponton vannak a brit hírszerzési tisztviselők is. Magas rangú védelmi és hírszerzési források szerint pedig egyes amerikai parancsnokok lemondásra készülnek, amennyiben a Fehér Ház katonai csapást rendel el Irán ellen. A brit hírszerzéssel szoros kapcsolatban lévő forrás úgy értesült, hogy négy-öt tábornok és admirális nyújtaná be lemondását, mivel kérdéses számukra egy ilyen katonai lépés hatékonysága. Robert Gates védelmi miniszter is több alkalommal az Iránra mért csapás ellen foglalt állást.
Több katonai vezető attól tart, hogy egy esetleges Irán elleni támadás az Irakban harcoló amerikai csapatokon ütne vissza, több terrorakciót eredményezne, növelné egy regionális háború kialakulásának a veszélyét, valamint az olajárak emelkedését idézné elő.
Az amerikai légierő azonban úgy tűnik, jobban hajlik a katonai lépésre. A légierő vezetője, Michael Moseley tábornok egy katonai konferencián korábban úgy utalt Iránra, mint lehetséges célpontra.
A The New Yorker magazin értesülései szerint pedig a Pentagon már felállított egy munkacsoportot, melynek feladata légicsapások kidolgozása lenne. A terv Irán atomlétesítményeinek lerombolására, illetve a hatalomváltásra összpontosítana. Emellett nemrégiben olyan célpontok azonosítása is a teendők közé került, ahonnan az Irakban harcolóknak nyújtanak segítséget és ellátást.

Mohammad ElBaradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezetője (kis képünkön) szerint Iránnak még öt-tíz évbe telhet a nukleáris robbanófej gyártása, mely állítással az amerikai és brit hírszerzés is egyetért. Izrael azonban nem biztos az időmeghatározásban, mivel úgy véli, hogy Irán már eddig sem mondott igazat valódi szándékait illetően, az ügynökség ellenőreit pedig be sem engedték a natanzi erőmű fő helyiségébe. Az izraeli titkosszolgálat bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy Irán a jelenlegi helyzet alapján atom robbanófejek előállításához megfelelő hasadóanyag birtokába juthat 2009-ig. Az izraeli vezetés, köztük Ehud Olmert is, ezért világosan leszögezte, hogy a zsidó nép nem engedheti meg magának, hogy újra a kipusztítás veszélyével nézzen szembe.
A The Daily Telegraph beszámolója szerint Izrael megtette az előkészületeket, és jelenleg az Egyesült Államokkal tárgyal, hogy engedélyt kapjon ahhoz, hogy az iráni atomlétesítmények elleni támadás során Irak fölött átrepülhessen.
Ephraim Sneh védelmi miniszterhelyettes azonban cáfolta, hogy Izrael az Egyesült Államokkal egyeztet az iráni támadás ügyében. Sneh szerint semmiféle terv nem létezik ilyenféle akcióról, és véleménye szerint olyan nemzetközi hatóságok terjesztenek ilyen történeteket, melyek el akarják kerülni a közvetlen szerepvállalást az iráni kérdés rendezésében.
Izrael hasonló fenyegetést élt át Irak részéről a nyolcvanas évek elején. A zsidó állam akkor a katonai lépés mellett döntött: 1981-ben izraeli harci repülők támadást indítottak az osziraki atomreaktor ellen. A legtöbb izraeli úgy véli, hogy országuk most is képes lenne egyedül, katonai lépéssel megoldani a helyzetet, amennyiben a nemzetközi közösség nem érne el semmilyen eredményt. Izrael a közelmúltban sikeresen tesztelt egy új Arrow rakétaelhárító védelmi rendszert, mely korábban, távolabbi légtérben meg tudja semmisíteni az ellenséges rakétát, és nemcsak akkor, amikor az már megközelítette a célpontot. Ez különösen fontos Izraelnek abban az esetben, ha Irán atom robbanófejekkel ellátott rakétákat lőne ki, mivel így azelőtt tudnák azt megsemmisíteni, hogy az Izrael fölé érne.
Azonban az 1981-es, iraki reaktor ellen indított támadáshoz képest most teljesen más körülményekkel kell számolni. Akkoriban Izrael lépése meglepetésszerűen hatott, és emellett könnyítette a helyzetet, hogy a létesítmények egy helyszínre, Bagdadtól délre eső területre koncentrálódtak, így egyetlen jól irányított légi támadássorozat elegendő volt a feladat elvégzéséhez. Ezzel szemben az irániak, tanulva az iraki esetből, az egész ország területén szétszórták a célpontokat, és az olyan „ismert” helyek, mint például a natanzi urándúsító komplexum, bombatámadás ellen biztosított bunkerekben találhatók, ezért megsemmisítésükhöz rendkívüli pontosságú bunkerfelderítő akcióra van szükség. Szintén kihívást jelent az orosz gyártmányú Tor M1 légvédelmi rendszer, melyet az elmúlt időszakban szerzett be Irán Moszkvától.
Izraelben ugyanakkor úgy vélik, nem várhatják ölbe tett kézzel, hogy az ajatollahok atomfegyvertárral rendelkezzenek. Ahogy Ehud Olmert egyik tanácsadója elmondta, szeptember 11-e óta a „megelőzés” korában élünk, és a zsidó emberek nem felejtették el, amikor legutóbb a világ nem tett semmit, hanem csak szemlélte a történteket. Izrael nem akarja megvárni, hogy ez újra megtörténjen.