Magyarországon a rákbetegségben szenvedő gyermekek összehasonlíthatatlanul
nagyobb hányada hal bele a kórba, mint Nyugat-Európában vagy az USA-ban, ahol a
kis páciensek többsége meggyógyul. A különbség elsődleges oka az ellátásban
keresendő: hazánkban még nincs elég pénz arra, hogy a szükséges
markervizsgálatokat elvégezzék, nem beszélve a kemoterápia után
elengedhetetlenül szükséges szupportív (helyreállító) terápiáról.
Készülékátadás ötvenötmillió forint étékben az Egészségügyi Minisztériumban
2006. december 19-én. Az átadott szívultrahang-készülék mellett jobbra: Balogh
István
„A rákos sejteket elpusztító méreganyagok a szervezet egészséges részeit is
rombolják, ezért nem mindegy, mekkora dózist adnak a betegnek. Vagy túl sokat
kap, vagy túl keveset, aminek következtében egyértelműen elmondható, hogy
többnyire nem a leukémiába, nem a nyirokcsomó-daganatba vagy bármelyik daganatos
betegségbe hal bele a gyerek. Sokkal inkább a kezelések elengedhetetlen
mellékhatása lehet végzetes a gyermekekre” - mondja Balogh István, akinek
hároméves kisfiánál, Rolandnál, 1996-ban diagnosztizáltak nyirokcsomórákot. A
gyermek kórházba került, és elkezdődött az a több hónapos kezeléssorozat,
melynek során többször is a sír szélére került. „Nem hajoltam meg a közvélekedés
előtt, miszerint a rák gyógyíthatatlan betegség” - mondja az apa. Különösen,
hogy tudomására jutott: az Egyesült Államokban a gyermekkori nyirokcsomórákból
kilencvennyolc százalékban gyógyulnak meg a betegek, szemben a hazai ötven
százalékkal. Balogh István kapcsolatba lépett külföldi szaktekintélyekkel,
kiharcolta, hogy a specialisták tanácsot adjanak az itteni orvosoknak, hogyan
kellene Rolandon személyre szabottan elvégezni a kezeléseket. 1996-ban még
újdonság volt, hogy a szülő el merje kérni az orvostól a leleteket, meg merje
kérdezni, hogy egy beavatkozás fontos vagy nem fontos. Az erőfeszítéseknek
meglett a gyümölcse: 1996 végén Rolandról kimondták az orvosok, hogy
meggyógyult. Ekkor az apa úgy döntött, hogy segíteni fog a többi rákbeteg
gyermeken is. Először Gyerekrák címmel tette közzé tapasztalatait, a
dokumentumregénynek óriási sikere lett. A könyv kapcsán rengeteg megkeresés
érkezett, s széles körű segítségnyújtást kértek az apától; 1997-ben létrejött a
Gyermekrák Alapítvány.
Az alapítvány tíz éve egyre intenzívebben végzi kiemelkedően közhasznú munkáját.
A szervezet elsődleges célja egy gyermekrák-gyógyászati központ felépítése, ahol
a diagnózistól kezdve egészen a rehabilitációig egy helyen kezelnék a rákos
gyermekeket. Ennek megvalósulásáig az alapítvány rendszeres segítséget nyújt a
daganatos gyermekeknek és hozzátartozóiknak. Az egészségügyi intézményeknek
megvásárolja azokat a műszereket, diagnosztikai eszközöket, melyek nélkül a
gyógyítás nehezebb lenne.
Az elmúlt négy évben 1,5 milliárd (!) forint értékű adományt osztottak szét,
melyet túlnyomó részben az szja 1 százelékából összegyűjtött pénzből
finanszíroztak.
Az alapítvány céljaival azonosul szinte az egész ország lakossága, amit kétséget
kizáróan bizonyít, hogy nyolc éve listavezetők az szja 1 százalékából befolyt
összeg nagyságában.
Az alapítvány pártoktól függetlenül, költségvetési támogatás nélkül működik,
támogatói között ugyanakkor pártállástól függetlenül megtalálhatók politikusok,
magánszemélyek egyaránt.
Megkérdőjelezhetetlenül fontos feladatukat az állampolgárok 1 százalékos
felajánlása nélkül nem tudnák megvalósítani. Adószám: 18161007-1-42 (x)