Miután Angela Merkel német kancellár bejelentette, hogy országa
EU-elnökségét arra kívánja felhasználni, hogy a 2005 óta „haldokló” alkotmányba
új életet leheljen, úgy tűnik, néhány európai fővárosban sikerült csatasorba
rendeznie a politikai elitet. A hamarosan miniszterelnököt cserélő Egyesült
Királyság és az elnökválasztásra készülő Franciaország között a kérdés ugyanis
máris feszültségeket keltett. Merkel abban bízik, hogy a német elnökséget követő
portugál és szlovén vezetés összesen tizennyolc hónap alatt le tudja gyűrni az
akadályokat. (Az európai alkotmány vallásügyet érintő vonatkozásairól a Hit és
Értékek rovatban olvashatnak.)
Angela Merkel, Hans-Gert Pöttering, José Manuel Barroso Fotók: AP
Amikor 2005-ben a franciák és a hollandok nemmel szavaztak az uniós alkotmány
bevezetését illetően, a sokat idézett Jean-Claude Juncker luxemburgi
miniszterelnök azt nyilatkozta: „Európa nemcsak hogy válságban, hanem mély
válságban van.” Az optimistább elemzők és a szoros integráció ellenzői ezt a
megállapítást már akkor is elhessegették, mondván: az élet nem áll meg az
alkotmány nélkül, ráadásul az unió eddig is jól megvolt nélküle.
A német kancellár most azonban bejelentette: „történelmi bukás lenne, ha nem
sikerülne kidolgozni az alkotmányos szerződés lényegét” a következő, a 2009-es
európai választásokig. Merkel megígérte, hogy a német EU-elnökség végére, azaz
2007 júniusára előáll egy „útitervvel” az alkotmány további sorsát illetően.
Mint elmondta, reményei szerint az új szövegtervezetnek 2007 végére - a
következő portugál elnökség alatt - el kell készülnie.
Újrakezdődik tehát az alkotmány körüli „birkózás” az európai politikában. Az
alapszerződés kérdése egyelőre nemhogy nem teszi szorosabbá az integrációt,
hanem valóságos csatasorba rendez egyes országokat. Brit források szerint
ugyanis London nem bánná, ha a holtpontról nem lenne továbblépés. „Európa nincs
bajban. A szükséges döntéseket meg tudjuk hozni. A meglévő struktúrával is
sikerült a klímaváltozással és az energiaüggyel kapcsolatos fontos reformokat
keresztülvinnünk” - állítja egy magát megnevezni nem kívánó magas rangú
kormányhivatalnok. A britek máris egyértelművé tették: bármely új alkotmánynak
annyira egyszerűnek kell lennie, hogy Gordon Brown - a miniszterelnöki
bársonyszék várományosa - szép csendben, népszavazás nélkül elfogadtathassa azt
a parlamenttel. Ez viszont összeütközést okozhat azzal a tizennyolc országgal -
köztük a németekkel és a spanyolokkal -, amelyek már ratifikálták az
alapszerződést, és értelemszerűen minél többet meg kívánnak őrizni az eredeti
szövegből.
Az uniós elit nem kedveli a népszavazást: úgy tűnik, hogy amikor az európai
polgárok szót kapnak véleményük kifejezésére, akkor hajlamosak rendre nemet
mondani. Egy brit szakértő szerint a „népszavazások nem állnak Európa
érdekében”. Ezt alátámasztják a Merkellel szorosan együttműködő szlovén
miniszterelnök, Janez Jansa szavai is, aki szerint: „A megállapodás legjobb
módja, ha nem tartunk népszavazást. Az egész procedúra ugyanis túl sok időt
venne igénybe.” Egyes elemzők szerint Merkel ki nem mondott célja egy olyan
kevésbé ambiciózus megszövegezésű alapszerződés tető alá hozatala, amelyet mind
a huszonhét tagállam ratifikálni tud a közvélemény megkerülésével, vagyis
parlamenti szavazás útján.
Janez Jansa, szlovén miniszterelnök
Az elképzelés azonban könnyen zátonyra futhat, ha Franciaországban a
szocialista Ségolčne Royal kerülne az elnöki posztra. Royal ugyanis pont a
napokban jelentette be: egy új alapszerződést újra népszavazásra bocsátana
Franciaországban. Noha Royal ezt a fegyvert főként belpolitikai célokból vetette
be, elképzelései több európai országgal is összeütközésbe kerülhetnek. Mivel
riválisa, Nicolas Sarkozy is egy úgynevezett minialkotmányt preferálna, amelyet
népszavazás nélkül, a parlamenttel is jóváhagyathat, Royal úgy próbálja ezt
beállítani, hogy Sarkozy meg akarja fosztani a francia népet egy alapvető
demokratikus jogától. Ráadásul, mint kiderült, a szocialista elnökjelöltnek
vannak saját elképzelései is az alkotmánnyal kapcsolatban: a szövegbe ő
beillesztene egy úgynevezett „szociális protokollt”, amelyben a munkások jogai
nagyobb hangsúlyt kapnának, és megreformálná például az Európai Központi Bank (ECB)
szerepét is. Gordon Brown, a Tony Blair helyére lépő brit kormányfőjelölt
viszont ezzel a törekvéssel nem ért egyet, sőt a szövegből még az alapvető jogok
chartáját - amely a sztrájkhoz való jogot tartalmazza - is töröltetné.