Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Második nekifutás
Újra napirenden az európai alkotmány

Miután Angela Merkel német kancellár bejelentette, hogy országa EU-elnökségét arra kívánja felhasználni, hogy a 2005 óta „haldokló” alkotmányba új életet leheljen, úgy tűnik, néhány európai fővárosban sikerült csatasorba rendeznie a politikai elitet. A hamarosan miniszterelnököt cserélő Egyesült Királyság és az elnökválasztásra készülő Franciaország között a kérdés ugyanis máris feszültségeket keltett. Merkel abban bízik, hogy a német elnökséget követő portugál és szlovén vezetés összesen tizennyolc hónap alatt le tudja gyűrni az akadályokat. (Az európai alkotmány vallásügyet érintő vonatkozásairól a Hit és Értékek rovatban olvashatnak.)


Angela Merkel, Hans-Gert Pöttering, José Manuel Barroso Fotók: AP

Amikor 2005-ben a franciák és a hollandok nemmel szavaztak az uniós alkotmány bevezetését illetően, a sokat idézett Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök azt nyilatkozta: „Európa nemcsak hogy válságban, hanem mély válságban van.” Az optimistább elemzők és a szoros integráció ellenzői ezt a megállapítást már akkor is elhessegették, mondván: az élet nem áll meg az alkotmány nélkül, ráadásul az unió eddig is jól megvolt nélküle.
A német kancellár most azonban bejelentette: „történelmi bukás lenne, ha nem sikerülne kidolgozni az alkotmányos szerződés lényegét” a következő, a 2009-es európai választásokig. Merkel megígérte, hogy a német EU-elnökség végére, azaz 2007 júniusára előáll egy „útitervvel” az alkotmány további sorsát illetően. Mint elmondta, reményei szerint az új szövegtervezetnek 2007 végére - a következő portugál elnökség alatt - el kell készülnie.
Újrakezdődik tehát az alkotmány körüli „birkózás” az európai politikában. Az alapszerződés kérdése egyelőre nemhogy nem teszi szorosabbá az integrációt, hanem valóságos csatasorba rendez egyes országokat. Brit források szerint ugyanis London nem bánná, ha a holtpontról nem lenne továbblépés. „Európa nincs bajban. A szükséges döntéseket meg tudjuk hozni. A meglévő struktúrával is sikerült a klímaváltozással és az energiaüggyel kapcsolatos fontos reformokat keresztülvinnünk” - állítja egy magát megnevezni nem kívánó magas rangú kormányhivatalnok. A britek máris egyértelművé tették: bármely új alkotmánynak annyira egyszerűnek kell lennie, hogy Gordon Brown - a miniszterelnöki bársonyszék várományosa - szép csendben, népszavazás nélkül elfogadtathassa azt a parlamenttel. Ez viszont összeütközést okozhat azzal a tizennyolc országgal - köztük a németekkel és a spanyolokkal -, amelyek már ratifikálták az alapszerződést, és értelemszerűen minél többet meg kívánnak őrizni az eredeti szövegből.

Az uniós elit nem kedveli a népszavazást: úgy tűnik, hogy amikor az európai polgárok szót kapnak véleményük kifejezésére, akkor hajlamosak rendre nemet mondani. Egy brit szakértő szerint a „népszavazások nem állnak Európa érdekében”. Ezt alátámasztják a Merkellel szorosan együttműködő szlovén miniszterelnök, Janez Jansa szavai is, aki szerint: „A megállapodás legjobb módja, ha nem tartunk népszavazást. Az egész procedúra ugyanis túl sok időt venne igénybe.” Egyes elemzők szerint Merkel ki nem mondott célja egy olyan kevésbé ambiciózus megszövegezésű alapszerződés tető alá hozatala, amelyet mind a huszonhét tagállam ratifikálni tud a közvélemény megkerülésével, vagyis parlamenti szavazás útján.


Janez Jansa, szlovén miniszterelnök

Az elképzelés azonban könnyen zátonyra futhat, ha Franciaországban a szocialista Ségolčne Royal kerülne az elnöki posztra. Royal ugyanis pont a napokban jelentette be: egy új alapszerződést újra népszavazásra bocsátana Franciaországban. Noha Royal ezt a fegyvert főként belpolitikai célokból vetette be, elképzelései több európai országgal is összeütközésbe kerülhetnek. Mivel riválisa, Nicolas Sarkozy is egy úgynevezett minialkotmányt preferálna, amelyet népszavazás nélkül, a parlamenttel is jóváhagyathat, Royal úgy próbálja ezt beállítani, hogy Sarkozy meg akarja fosztani a francia népet egy alapvető demokratikus jogától. Ráadásul, mint kiderült, a szocialista elnökjelöltnek vannak saját elképzelései is az alkotmánnyal kapcsolatban: a szövegbe ő beillesztene egy úgynevezett „szociális protokollt”, amelyben a munkások jogai nagyobb hangsúlyt kapnának, és megreformálná például az Európai Központi Bank (ECB) szerepét is. Gordon Brown, a Tony Blair helyére lépő brit kormányfőjelölt viszont ezzel a törekvéssel nem ért egyet, sőt a szövegből még az alapvető jogok chartáját - amely a sztrájkhoz való jogot tartalmazza - is töröltetné.