Örömmel olvastam január 12-ei számukban a Várszegi főapát úrral készült
interjút. Végre elkezdődik valami szembenézésféle! Ez a lengyel botrány, úgy
tűnik, jót tett a magyar állóvíznek is. Hozzám hasonlóan még tízezrek várják
ebben az országban, hogy a magukat történelminek nevező egyházak végre
befejezzék a képmutatást, és több szempontból is szégyenletes múltjuk epizódjait
végre - ahogy a főapát úr is mondotta -„néven nevezzék”.
Kíváncsian várjuk például - ha szabad ezt így, többesszámban írnom - az
Origó-per eredményét is az egyházi személyek közszereplői státuszáról. Hát
könyörgöm, hogy várják el az egyházi méltóságok tőlünk, polgároktól, hogy
megbocsátással forduljunk feléjük, amikor arra az alapvető - minden óvodáskorú
gyerekbe otthon beleültetett -, a közösségi élethez nélkülözhetetlen reflexre
sem képesek, amit őszinte beismerésként ismer a civilizált világ. Nem érzik
kínosnak, hogy csak oknyomozás eredményeként tudhat meg a közvélemény
igazságmorzsákat? Nincs teljesen igaza Paskai úrnak, amikor azt mondja, hogy az
Úristennel kell elszámolnia egy dologról. Nem, az utókorral is, velünk is el
kell számolnia, mert a mi szüleinket és nagyszüleinket árulták el. Tisztelet a
kivételnek! Cikkezzenek csak a témáról bátrabban, nekem elhihetik, van rá „valós
társadalmi igény”!
Egy idős olvasójuk