Vissza a tartalomjegyzékhez


Tisztelt Szerkesztőség

Örömmel olvastam január 12-ei számukban a Várszegi főapát úrral készült interjút. Végre elkezdődik valami szembenézésféle! Ez a lengyel botrány, úgy tűnik, jót tett a magyar állóvíznek is. Hozzám hasonlóan még tízezrek várják ebben az országban, hogy a magukat történelminek nevező egyházak végre befejezzék a képmutatást, és több szempontból is szégyenletes múltjuk epizódjait végre - ahogy a főapát úr is mondotta -„néven nevezzék”.

Kíváncsian várjuk például - ha szabad ezt így, többesszámban írnom - az Origó-per eredményét is az egyházi személyek közszereplői státuszáról. Hát könyörgöm, hogy várják el az egyházi méltóságok tőlünk, polgároktól, hogy megbocsátással forduljunk feléjük, amikor arra az alapvető - minden óvodáskorú gyerekbe otthon beleültetett -, a közösségi élethez nélkülözhetetlen reflexre sem képesek, amit őszinte beismerésként ismer a civilizált világ. Nem érzik kínosnak, hogy csak oknyomozás eredményeként tudhat meg a közvélemény igazságmorzsákat? Nincs teljesen igaza Paskai úrnak, amikor azt mondja, hogy az Úristennel kell elszámolnia egy dologról. Nem, az utókorral is, velünk is el kell számolnia, mert a mi szüleinket és nagyszüleinket árulták el. Tisztelet a kivételnek! Cikkezzenek csak a témáról bátrabban, nekem elhihetik, van rá „valós társadalmi igény”!

Egy idős olvasójuk