Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Nem eléggé ortodox
Új vallásügyi törvény Romániában

Több jogvédő szervezet bírálta az új román vallásügyi törvényt, melyet a bukaresti képviselőház egyhangúlag fogadott el decemberben, két héttel az ország uniós csatlakozása előtt. Érdekesség, hogy az ortodox egyház épp ellenkezőleg - a törvény „túlzott liberalizmusára” hivatkozva - szeretné elérni az épp meghozott törvény módosítását.


Fotó: Reuters

A jogszabály elkészítéséhez a román jogi szakértők tanulmányozták az ausztriai, a belgiumi, a csehországi, a szlovákiai mintákat és több más állam hasonló törvényeit. A törvény több pontban is leszögezi az összes állampolgár szabad vallásgyakorlásra vonatkozó jogait. Kimondja, hogy senkit sem érhet diszkrimináció vallási meggyőződése miatt. Az egyházak tevékenysége szabad: feltéve, ha nem sértik a közrendet, nem ellentétesek a köztisztasági előírásokkal, a közerkölccsel, és nem sértik az alapvető emberi jogokat és szabadságokat.
A szabad vallásgyakorlás joga 16 éves kora után illeti meg a romániai polgárokat, de már 14 éves kora után nem lehet beleegyezése nélkül más vallásra téríteni. A törvény természetesen azt is kimondja, hogy az állam vallási ügyekben minden téren semleges. A kisebb egyházak joggal kifogásolják azt, hogy a törvény 7. paragrafusa külön, név szerint említi a Román Ortodox Egyházat, miközben a többi bevett egyház „szerepét a nemzeti történelemben” csak általában ismeri el. Ismerve az ortodox egyház lobbierejét, az is eredmény, hogy sikerült elkerülni az ortodox egyház államvallási státusba emelését.
Egy másik olvasat szerint a törvény - teljes címe: A szabad vallásgyakorlásról és az egyházak általános működéséről - lényegében a pénzről szól. A diktatúra 1948-49 között szinte minden bevételi forrásától megfosztotta az államosítás révén az egyházakat. Állami támogatás nélkül sem az ortodox egyház nem építhetne úton-útfélen templomokat és kolostorokat, de bizonytalanná válna sok protestáns lelkész vagy vallástanár fizetése is.
Az állam a támogatásért cserébe erőteljesen beavatkozik az egyházak életébe - úgy tűnik, a törvénynek ez a lényege. Ezt kifogásolta a tervezetet tárgyaló nemzetközi jogi szakértő testület, az Európa Tanács Velencei Bizottsága is, de elismerte, a támogatónak lehetnek feltételei, hova jut a pénz. Először is törvényesen elismert egyház csak az a közösség lehet, amely legalább 12 éve folyamatosan működik az ország területén.
A taglétszám tekintetében a jogszabály a párttörvényhez többé-kevésbé hasonlóan fogalmaz. Bevett egyház csak az lehet, melynek taglistáján legalább a népességnek a legutóbbi népszámlálás szerint számolt 0,1 százaléka szerepel - ez jelenleg 21680 fő. Tény, hogy ebbe a keretbe mind a 18, jelenleg elismert felekezet beletartozik, de megnehezíti az új pályázók dolgát. (A törvény itt a szlovák jogszabályhoz hasonlít leginkább - lásd keretes írásunkat.) A könnyebbség a párttörvényhez képest az, hogy az számszerűen 25 ezer főt szab meg alsó határként; ráadásul úgy, hogy a tagságnak az ország legalább 15 megyéjét reprezentálnia kell. Az egyházak elismerésének további feltétele, hogy alapszabályaik, kánonjaik ne sértsenek emberi jogokat. A kérelmező közösségek dokumentációjukat a kulturális és vallásügyi minisztériumhoz kell hogy benyújtsák, majd elismerésükről a kormányhoz határozatot. Akinek nincs kedve vagy lehetősége ezt a procedúrát végigjárni, már 300 igazolt taggal és kéthavi bruttó átlagbérnek megfelelő alaptőkével vallási egyesületet jegyezhet be. A bejegyzésnek itt is feltétele az alapszabályzat benyújtása, de a döntést a területileg illetékes bíróság jegyzője hozza meg. Már létező egyesület is átalakítható vallási jellegűre. A fő megszorítás: ezek a szervezetek nem kapnak állami támogatást.
A tavalyi költségvetés egyházak támogatására és az egyházi alkalmazottak fizetéséhez való hozzájárulás címén mintegy 42 millió eurónak (10,3 milliárd forint) megfelelő keretet biztosított. A legnagyobb tétel a fizetési hozzájárulás, amelyből kiegészíti az állam a 16610 egyházi alkalmazott bérét, köztük a közméltóságként elismert 83 pátriárka, metropolita, püspök, püspök-vikárius, püspökhelyettes, segédpüspök, főrabbi, főképviselő és mufti fizetését.
Templomba főleg az idősebbek, az 55 év fölötti nyugdíjasok és a 15-25 éves fiatal korosztály jár: ők hajlandók is az adakozásra, de nemigen telik rá. Az alkalmazásban lévő középréteg, a jól kereső 25-45 év közöttiek viszont egyre kevesebb érdeklődést tanúsítanak a vallás iránt. A törvény szerint a másodlagos forrás a jövedelemadóból az egyházak alapítványai javára leírható egy százalék, illetve a céges szponzorizáció. Csak harmadik lehetőségként szerepel az, hogy az állam „kérésre támogatja a bevett egyházak alkalmazottainak fizetését”.
Az állam támogatja továbbá az egyházak szerepvállalását a szociális ellátásban. A törvény azt is kimondja, hogy az egyházaknak joguk van fegyelmi ügyekben csak az érvényes belső szabályzatuk szerint eljárni, de szabálysértési és büntetőügyekben az állami törvények érvényesek.
A törvény garantálja az egyházi oktatás szabadságát, azzal a feltétellel, hogy a vallásoktatási tanterveket láttamoztatni kell a kulturális tárcával, és el kell fogadtatni az oktatási minisztériumban. A felsőfokú teológiai képzés tanterveit az illető intézmény szenátusa, a teológiákon oktató egyetemi tanárok státusát pedig az oktatási minisztérium ismeri el.