Stanislaw Wielgus varsói érsek viharos lemondatása után a lengyel püspöki
kar úgy döntött, hogy kivizsgálja valamennyi főpap múltját annak érdekében, hogy
az egyház kikerülhessen a súlyos bizalmi válságból - jelentette hétvégi számában
a brit Observer, amely részleteket idéz egy lengyel pap, Tadeusz
Isakowicz-Zaleski megjelenés előtt álló könyvéből.
A dokumentumok szerint a teljes papságot tekintve a 15 százalékot is elérhette a
beszervezett egyházi személyek száma. A bécsi Kathpress hírügynökség szerint
Magyarországon a Kádár-rendszer idején a Katolikus Püspöki Konferencia „teljesen
az állam utasításaitól függött”.
Ján Sokol pozsonyi érsek
Tadeusz Isakowicz-Zaleski szerint a Szolidaritás mozgalom elindulása és II.
János Pál pápává választása után a titkosrendőrség különös figyelmet szentelt az
egyházi személyek beszervezésére, meglehetős eredménnyel. A katolikus pap
könyvében név szerint készül megnevezni azokat a püspököket, akik besúgóként
együttműködtek a Szolidaritás ellen fellépő Jaruselski tábornok rendőrségével.
Az Obser-ver idézi Lech Walesát, a Szolidaritás alapítóját, aki az
ügynökbotrányt kommunista ügynökök „destabilizációs tevékenységének” véli,
amellyel a Vatikán és Lengyelország viszonyát akarják megzavarni. Más
értelmezések viszont felhívják a figyelmet arra, hogy az antikommunista
tisztogatás ígéretével hatalomra kerülő Kaczinsky-fivéreknek is érdekében állhat
az, hogy „lebuktassák” a katolikus klérusban megbúvó kommunista ügynököket.
Korábban ők voltak azok, akik Lech Walesát is ügynökmúlttal vádolták meg,
amelyet a volt államfő eddig következetesen cáfolt.
Lengyelország mellett Szlovákiában is közéleti téma egyes főpapok múltja. A
pozsonyi nemzeti levéltár január 12-én nyilvánosságra hozta a nemzetbiztonsági
hivatal ügynöklistáját, amelyen Ján Sokol Pozsony-Nagyszombat megyei érsek neve
is szerepel. Sokol a dokumentum szerint 1972-től működött együtt a
titkosszolgálattal, 1989-ben előléptették, titkos ügynöki státusba került,
Svatopluk fedőnéven. Sokol egy videofelvételen keresztül, rossz egészségi
állapotára hivatkozva, határozottan elutasította az ügynökmúltjával kapcsolatos
vádakat, amelyekről a nemzeti levéltár csupán két oldalnyi dokumentummal
rendelkezik. A többi, Sokollal kapcsolatos iratot állítólag még 1989-ben
megsemmisítették. Ján Sokol decemberben egy másik botrány részese is volt,
amikor egy televízióműsorban a nácikkal együttműködő szlovák bábállam vezetőjét,
Jozef Tiso pátert és az általa vezetett rezsimet méltatta. Sokolt akkor Ivan
Gasparovics szlovák elnök és Robert Fico kormányfő is élesen bírálta.
Magyarországon nincs következménye a múltnak - jelenti ki Paul Lendvai osztrák
újságíró a Der Standard című bécsi lapban megjelent írásában. Míg a lengyel
ügynökbotrány lehetőséget ad arra, hogy „rendezzék a sorokat, addig Magyarország
ebben a vonatkozásban is a politikai erkölcsiség kudarcát éli át” - állítja
Lendvai. Lengyelországgal ellentétben Magyarországon az egyházi vezetők múltját
nem világították át érdemben, és nem lett következménye annak sem, amikor „Ungváry
Krisztián fiatal történész leleplezte, hogy Paskai László (már nyugalmazott)
bíboros és számos más egyházi tisztségviselő is besúgói tevékenységbe
bonyolódott” - írta Lendvai.
A Kathpress bécsi katolikus hírügynökség idézte egy már elhunyt magyar püspök,
Cserháti József 1994-ben tett nyilatkozatát, amelyben elismerte, hogy az
egyházvezetés minden részletre kiterjedően egyeztetett a kommunista
hatóságokkal. Cserháti - aki maga is 19 éven keresztül a püspökkari konferencia
titkára volt - elmondta, hogy Lékai bíboros vezetésével négy püspöknek meg
kellett jelennie Miklós Imrének, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének a
hivatalában, és „el kellett játszaniuk a konferenciát. Azután az állami hatóság
döntötte el, hogy miről szabad tárgyalni a püspöki konferencián és miről nem,
vagy hogy bizonyos kérdéseket hogyan kezeljenek. A konferenciát aztán
lehallgatták, így ellenőrizték a püspökök engedelmességét”.