Az iráni elnök nyilatkozatai segítenek megérteni azt, hogy az „arab- izraeli
konfliktus” nem a határokról, telepekről és a menekültekről szól, hanem arról,
hogy a radikális iszlám minden formában elutasítja a zsidó állam létezéshez való
jogát - írja a Jerusalem Post izraeli angol nyelvű napilap a teheráni
konferenciáról írt elemzésében. Az iráni rendezvény a holokauszttagadásból
vezeti le az Izrael-tagadás érveit, azt állítva, hogy Izrael létezésének a
történelmi, jogi és morális alapja a holokauszt miatti európai engesztelés. Ez
azonban hazugság.
Haim Weizmann és Feiszál emír 1919-ben
1917 decemberében Arthur Balfour brit külügyminiszter, korábbi miniszterelnök
Lord Rotschildnak írt levelében kijelentette, hogy az angol kormány támogatja a
zsidó nép törekvését a nemzeti otthon létrehozására - Palesztinában. 1922-ben
ezt az álláspontot megerősítette a Népszövetség határozata, amely azzal a
kifejezett céllal adta át Nagy-Britanniának a Palesztina feletti kormányzást
(mandátumot), hogy ott létrehozzanak „egy zsidó nemzeti államot”. A korabeli
filmhíradók felvételein még az is látható, hogy 1919. január 3-án Haim Weizmann,
a cionista mozgalom vezetője és I. Feiszál emír, későbbi iraki király
találkozójukon lefektették a zsidó és arab népek közötti viszony alapjait. A
békés egymás mellett élést - még a nácik európai hatalomra jutása előtt - éppen
Mohamed Amir al-Husszeini jeruzsálemi muzulmán főmufti dúlta szét. Al-Husszeini
szervezte 1929-ben (évekkel a náci haláltáborok létrejötte előtt) az első nagy
kiterjedésű közel-keleti pogromot a jeruzsálemi és más városokban élő zsidók
ellen, ezért aztán nem igaz Ahmadinezsád állítása arról, hogy a palesztinai
araboknak semmi közük a holokauszthoz. A főmufti amúgy nagy tisztelője és
személyes barátja volt Adolf Hitlernek, akitől azt várta, hogy megakadályozza a
zsidó állam létrejöttét Palesztinában.
Az iráni elnök logikája történelmi szempontból is hazug. Izrael létrejötte nem
az újkori gyarmatosítás, hanem a történelmi igazságtétel ritka példája. Éppen az
utóbbi években előkerült régészeti bizonyítékok (például a Dávid házára
vonatkozó feliratok és az ősi Jeruzsálem feltárása) igazolják minden kétséget
kizáró módon azt, hogy a zsidóság már legalább 3000 éve ezen a földön élt, és
jelenléte a történelmi viharok ellenére soha nem is szűnt meg teljesen.
Izrael helyreállítása nem a holokauszt miatti bűntudat miatt jutott az európaiak
eszébe, hanem keresztény gondolkodók a Bibliára hivatkozva már jóval Theodor
Herzl előtt (aki maga is a holokauszt előtt ötven évvel hirdette meg a
cionizmust) sürgették a zsidó állam létrehozását. Olyan amerikai politikusok,
mint George Washington, Benjamin Franklin és Abraham Lincoln szintén hittek a „restaurista”
elméletekben, amelyek szerint a zsidó népnek joga van ősei földjén államot
alapítani.
A térképre nézve pedig nevetséges állítás, hogy az alig egynegyed
magyarországnyi Izrael a többszázszoros területi túlsúlyban lévő arab államok
rovására jött volna létre. Irán szerint az „igazságtétel” mégis az lenne, ha a
palesztin állam nem Izrael mellett, hanem egy nukleáris holokauszt nyomán Izrael
romjain jönne létre.