Vissza a tartalomjegyzékhez

Rákóczi István
Fidel legjobb tanítványa
Örökös elnöknek készül az újraválasztott Chavez

Hugo Chavez alezredes, aki 1992-ben két év börtönbüntetést kapott államcsínykísérletért, már mint nyugdíjas katonatiszt a demokratikus útra tért. Nem is sikertelenül. Vasárnap sorrendben a negyedik győzelmét aratta az urnák előtt. Ehhez azoknak a szavazata kellett, akik a nyomor szintjén élve - a 26 milliós ország mintegy fele - benne egy új „Szabadítót” látnak az olajban és szólamokban gazdag Venezuelában, hiszen feléjük irányulnak a jobbító társadalmi akciók - az úgynevezett „missziók”.


Fotók: AP

„A szeretet országa és Krisztus békessége az maga a szocializmus, ami nem más, mint a jövő Venezuela számára!” - hirdette meg hívei előtt a győzelmi „igét” Caracasban a most hat évre újraválasztott elnök a zuhogó esőben. Volt jó szava ellenzékéhez is - Manuel Rosales nemzeti erői a szavazatok 39 százalékát szerezték meg -, akiket azzal biztatott, hogy „senkinek sem kell félni a szocializmustól”, és hogy „a más véleményhez elismeri mindenki demokratikus jogát”. Riválisa - az olajban gazdag Marcaibo központú tartomány kormányzója -, ha nem is fél, de még jobban szervezni készül ellenzéki erőit. Mint mondta, elismeri, hogy ha a közzétettnél kisebb arányban is, de ezúttal még Hugo Chavez nyert. Miközben elismerte vereségét, a tömeg a „Csalás!” és „Egységbe!” jelszavakat skandálta, de a nagy szavazattöbbségű győzelem kizár minden további, feszültséggel járó jogorvoslatot. Eközben Chavez az elnöki palota „népi erkélyéről”, amelyet sietett „a győzelem balkonja” névre átkeresztelni, nem hagyott kétséget a választások tétje felől. „A bolívari forradalmat (lásd keretes írásunkat) el kell mélyíteni és ki kell terjeszteni »venezuelai típusú« szocialista forradalommá” - hangoztatta az elnök, akinek a kampányában az Amerika-ellenesség ezúttal is főszerepet kapott. „Mister Danger (‘Veszély úr’) birodalma újra nagyot bukott, hiába akarja az ő ördöge magának megszerezni az egész világot. Venezuela önállóvá vált és sosem lesz ismét gyarmat” - fordította vissza Chavez George W. Bush feléje címzett üzenetét. Az amerikai elnök nemrég ugyanis épp Chavezt nevezte komoly veszélyforrásnak.
Az Egyesült Államoknak egyre inkább egy „vörös kontinenssel” kell számolnia hajdani saját külpolitikai hátországában, Latin-Amerikában. Nem volt véletlen az sem, hogy dél-amerikai rajongója, Hugo Chavez választási győzelmét a nagybeteg Fidel Castrónak ajánlotta: hozzá hasonlóan és annak előtte éppen a kubai vezér volt egyedül az - az akkor még kétpólusú világban -, aki ujjat mert húzni a hatalmas szomszéddal. A gyarmati korban született függetlenségi eszményt felmelegítő Chavez úgy gondolja, hogy a barátainak kedvezményes áron juttatott kőolaj mellett politikai hitelveit is exportálhatja az „észak-amerikai újgyarmatosítással” szemben. Nem véletlen, hogy új barátai között sietett az ecuadori elnököt győzelmi beszédében külön is kiemelni. A „szocialista compańero Rafael Correa” jókívánságait Chavez azonban szokatlanul szerényen ezúttal nem saját személyének, hanem az egész országnak tulajdonította. A mostani választás eredménye nem volt váratlan. Az a tény, hogy egy alkotmánymódosítás már meghatározatlan tartamúvá teheti a közeljövőben az elnöki hatalmat Venezuelában, azt jelentheti, hogy a kubai veterán helyét hosszú ideig még Chavez töltheti be. A tanítvány sietett Kubába látogatni, hogy az aggastyán politikai apostoltól még idejében megkapja utolsó áldását, és hogy átvegye a neki járó örökséget. A Venezuela vezette baloldali fordulat ezzel valóban új szakaszába lépett.