Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Észak és dél háborúja
Klónok és zseb-Napóleonok Kirgizisztánban

November elején az egykori Szovjetunió egyik déli köztársasága, Kirgizisztán az utóbbi másfél év alatt másodszor nézett szembe komoly politikai krízissel. Az ellenzék Biskek főterére hívta szimpatizánsait, ahol az összegyűlt tömeg a kormány menesztését és az alkotmány reformját követelte. A november 2-án kezdődő tömegdemonstrációk hatására Kurmanbek Bakijev elnök november 9-én reggel aláírta az alkotmány új szövegét. A tüntetők szétoszlottak, az újságírók, politológusok és elemzők pedig nekiláttak kideríteni, mi is történt a kirgiz fővárosban.


Kurmanbek Bakijev

„Az utcák tele voltak szeméttel, sátortáborokkal és mindenre elszánt, részeg lumpen elemekkel. Szerencsére harcok és a kormányépület kifosztása nélkül vége lett a tüntetéssorozatnak” - írta egy kirgiz újságíró, utalva a 2005 márciusa és 2006 novembere között lezajlott „bársonyos forradalomra”. A márciusi forradalmat „tulipánosnak” keresztelték el, mert tavaly az akkori ellenzék délről érkező menetoszlopai a tulipánvirágzás idején érték el Aszkar Akajev elnök menesztését, helyére pedig Kurmanbek Bakijevet nevezték ki. A miniszterelnöki székbe a börtönből kiszabadított Félix Kulov ülhetett. Miután a két legfontosabb posztra a két tábor egy-egy képviselője került, az ellenzék lecsillapodott. A kedélyek azután borzolódtak fel ismét, hogy az elnök emberei kezdtek beszivárogni a hatalmi elitbe és elfoglalni a fontosabb posztokat az államigazgatásban.
Az új ellenzék most A reformokért! mozgalom színeiben rákényszerítette az új elnököt, hogy új alkotmányt fogadjon el. Ennek értelmében Kirgizisztán parlamentáris köztársasággá alakul át, az elnök jogkörét megnyirbálják, a parlamentét pedig kibővítik: ezentúl például a parlament választ majd miniszterelnököt. A kirgiz politikai arénát ezentúl a kilencven parlamenti képviselő és az általuk választott miniszterelnök uralja majd.
Látszatra a demokrácia learatta soron következő győzelmét. Azonban a kirgiz elemzők rámutatnak: az országban a nemzetségek és klánok harca folyik, s ez a harc öltött demokratikus ruhát a „bársonyos forradalomban”.

Ahogy minden ázsiai országban, Kirgizisztán életében is nagy szerephez jutnak a klánok, nemzetségek. Ezek főleg északiakra és déliekre oszlanak az országot két részre osztó hegygerinc mentén. Délen régóta a földművelés a fő tevékenység, ez az országrész mindig is Üzbegisztánhoz vonzódott. Az északiak inkább állattartó életmódot folytatnak. Ez a kettéosztottság a nemzeten belül két teljesen eltérő mentalitást alakított ki. A különbségek felerősödtek a szovjet idők alatt, amikor az északi országrész lényegesen nagyobb gazdasági támogatásban részesült. Ma az északi részt több nemzetiség lakja, de sokkal közelebb áll az európai kultúrához, mint a déli. Nem meglepő, hogy a szovjet központi vezetés szívesebben bízta a helyi feladatokat az északiakra.
A Szovjetunió széthullása után a déliek hatalmi elitje is ki akarta venni a részét az ország irányításából. 2005 márciusában ez a törekvés csúcsosodott ki, amikor az északi származású Akajevet a déli Bakijev váltotta az elnöki székben. Az erőegyensúly megtartása érdekében egy északit - Kulovot - neveztek ki miniszterelnöknek. Kettőjük között egy hallgatólagos megállapodás jött létre arról, hogy az országot közösen irányítják a rend és a stabilitás megőrzése érdekében. Azonban a déliek száma a közigazgatásban hirtelen nőni kezdett, hozzáfogtak a pénzáramlás átalakításához. Az északiak ellentámadásba kezdtek, és ennek következménye lett A reformokért! mozgalom tüntetése november 2-a és 8-a között. A „nagy eszmékért” és „fényes célokért” vívott harc valójában konkrét emberek hatalomért és pénzért folytatott elkeseredett küzdelmét hivatott elfedni.
Kirgiz elemzők szerint a legújabb forradalom évszázadokra visszavetheti az országot a klánok uralkodásának korszakába. Egy helyi megfigyelő hangsúlyozza: „bármit mondjanak is a kirgiz politikusok, nagyobb részük a mai napig tiszteletben tartja a középkori hatalmi tradíciókat”. A novemberi krízis idején az egyik parlamenti képviselő felvetette: a megoldásban kérjenek segítséget Oroszországtól. Egyes vélemények szerint, amikor az ellentétek kiéleződtek, Bakijev telefonon segítséget kért Putyintól, de az orosz elnök elhatárolódott az állásfoglalástól. November 7-én az orosz külügyminisztérium bejelentette: Oroszország nem kíván belekeveredni a konfliktusba, mivel ez Kirgizisztán belügye. Egyes vélemények szerint ezzel Putyin közvetlen szerepet játszott az alkotmányos kompromisszum létrejöttében, mivel segítség híján Ba-kijev rákényszerült erre.

A kompromisszum azonban távolról sem mentes a kétségektől. Túlságosan gyorsan szövegezték meg, sok benne a pontatlanság és az elírás, ami a későbbiekben a két fő hatalmi elit újabb összetűzéseire adhat okot. Ezenkívül egy demokratikus országban az alkotmányt népszavazáson szokás elfogadni, nem pusztán egy elnöki aláírást követően. Az egyik kirgiz újságíró szerint az új alkotmány a klánok számára legkedvezőbb rendszert törvényesíti: szinte mindegyik klán részére lehetővé vált, hogy befolyást gyakoroljon az állami döntéshozatalra.
Orosz szakértők szerint az új alkotmány nem kezeli a korrupció és a szervezett bűnözés problémáját, és nem csökkenti az észak és dél közötti súrlódási pontok számát sem. Szambar Sermatova kirgiz politikus szerint „a kirgiz politikai rendszer úgy van felépítve, hogy krízisből krízisbe halad”. Kollégái, Alekszandr Knyazev és Nur Omarov pedig hangsúlyozzák: „Nem várunk jót. A parlamentben alacsony kulturális szinten mozgó képviselők ülnek a klánjaik érdekeit képviselve. Az újabb krízisek elkerülhetetlenek; a kirgiz politikai aréna tele van kisebb-nagyobb zseb-Napóleonokkal.”


Az ellenzék ünnepel. Elérték az alkotmánymódosítást
Fotók: AP