November elején az egykori Szovjetunió egyik déli köztársasága, Kirgizisztán
az utóbbi másfél év alatt másodszor nézett szembe komoly politikai krízissel. Az
ellenzék Biskek főterére hívta szimpatizánsait, ahol az összegyűlt tömeg a
kormány menesztését és az alkotmány reformját követelte. A november 2-án kezdődő
tömegdemonstrációk hatására Kurmanbek Bakijev elnök november 9-én reggel aláírta
az alkotmány új szövegét. A tüntetők szétoszlottak, az újságírók, politológusok
és elemzők pedig nekiláttak kideríteni, mi is történt a kirgiz fővárosban.
Kurmanbek Bakijev
„Az utcák tele voltak szeméttel, sátortáborokkal és mindenre elszánt, részeg
lumpen elemekkel. Szerencsére harcok és a kormányépület kifosztása nélkül vége
lett a tüntetéssorozatnak” - írta egy kirgiz újságíró, utalva a 2005 márciusa és
2006 novembere között lezajlott „bársonyos forradalomra”. A márciusi forradalmat
„tulipánosnak” keresztelték el, mert tavaly az akkori ellenzék délről érkező
menetoszlopai a tulipánvirágzás idején érték el Aszkar Akajev elnök menesztését,
helyére pedig Kurmanbek Bakijevet nevezték ki. A miniszterelnöki székbe a
börtönből kiszabadított Félix Kulov ülhetett. Miután a két legfontosabb posztra
a két tábor egy-egy képviselője került, az ellenzék lecsillapodott. A kedélyek
azután borzolódtak fel ismét, hogy az elnök emberei kezdtek beszivárogni a
hatalmi elitbe és elfoglalni a fontosabb posztokat az államigazgatásban.
Az új ellenzék most A reformokért! mozgalom színeiben rákényszerítette az új
elnököt, hogy új alkotmányt fogadjon el. Ennek értelmében Kirgizisztán
parlamentáris köztársasággá alakul át, az elnök jogkörét megnyirbálják, a
parlamentét pedig kibővítik: ezentúl például a parlament választ majd
miniszterelnököt. A kirgiz politikai arénát ezentúl a kilencven parlamenti
képviselő és az általuk választott miniszterelnök uralja majd.
Látszatra a demokrácia learatta soron következő győzelmét. Azonban a kirgiz
elemzők rámutatnak: az országban a nemzetségek és klánok harca folyik, s ez a
harc öltött demokratikus ruhát a „bársonyos forradalomban”.
Ahogy minden ázsiai országban, Kirgizisztán életében is nagy szerephez jutnak
a klánok, nemzetségek. Ezek főleg északiakra és déliekre oszlanak az országot
két részre osztó hegygerinc mentén. Délen régóta a földművelés a fő tevékenység,
ez az országrész mindig is Üzbegisztánhoz vonzódott. Az északiak inkább
állattartó életmódot folytatnak. Ez a kettéosztottság a nemzeten belül két
teljesen eltérő mentalitást alakított ki. A különbségek felerősödtek a szovjet
idők alatt, amikor az északi országrész lényegesen nagyobb gazdasági
támogatásban részesült. Ma az északi részt több nemzetiség lakja, de sokkal
közelebb áll az európai kultúrához, mint a déli. Nem meglepő, hogy a szovjet
központi vezetés szívesebben bízta a helyi feladatokat az északiakra.
A Szovjetunió széthullása után a déliek hatalmi elitje is ki akarta venni a
részét az ország irányításából. 2005 márciusában ez a törekvés csúcsosodott ki,
amikor az északi származású Akajevet a déli Bakijev váltotta az elnöki székben.
Az erőegyensúly megtartása érdekében egy északit - Kulovot - neveztek ki
miniszterelnöknek. Kettőjük között egy hallgatólagos megállapodás jött létre
arról, hogy az országot közösen irányítják a rend és a stabilitás megőrzése
érdekében. Azonban a déliek száma a közigazgatásban hirtelen nőni kezdett,
hozzáfogtak a pénzáramlás átalakításához. Az északiak ellentámadásba kezdtek, és
ennek következménye lett A reformokért! mozgalom tüntetése november 2-a és 8-a
között. A „nagy eszmékért” és „fényes célokért” vívott harc valójában konkrét
emberek hatalomért és pénzért folytatott elkeseredett küzdelmét hivatott
elfedni.
Kirgiz elemzők szerint a legújabb forradalom évszázadokra visszavetheti az
országot a klánok uralkodásának korszakába. Egy helyi megfigyelő hangsúlyozza:
„bármit mondjanak is a kirgiz politikusok, nagyobb részük a mai napig
tiszteletben tartja a középkori hatalmi tradíciókat”. A novemberi krízis idején
az egyik parlamenti képviselő felvetette: a megoldásban kérjenek segítséget
Oroszországtól. Egyes vélemények szerint, amikor az ellentétek kiéleződtek,
Bakijev telefonon segítséget kért Putyintól, de az orosz elnök elhatárolódott az
állásfoglalástól. November 7-én az orosz külügyminisztérium bejelentette:
Oroszország nem kíván belekeveredni a konfliktusba, mivel ez Kirgizisztán
belügye. Egyes vélemények szerint ezzel Putyin közvetlen szerepet játszott az
alkotmányos kompromisszum létrejöttében, mivel segítség híján Ba-kijev
rákényszerült erre.
A kompromisszum azonban távolról sem mentes a kétségektől. Túlságosan gyorsan
szövegezték meg, sok benne a pontatlanság és az elírás, ami a későbbiekben a két
fő hatalmi elit újabb összetűzéseire adhat okot. Ezenkívül egy demokratikus
országban az alkotmányt népszavazáson szokás elfogadni, nem pusztán egy elnöki
aláírást követően. Az egyik kirgiz újságíró szerint az új alkotmány a klánok
számára legkedvezőbb rendszert törvényesíti: szinte mindegyik klán részére
lehetővé vált, hogy befolyást gyakoroljon az állami döntéshozatalra.
Orosz szakértők szerint az új alkotmány nem kezeli a korrupció és a szervezett
bűnözés problémáját, és nem csökkenti az észak és dél közötti súrlódási pontok
számát sem. Szambar Sermatova kirgiz politikus szerint „a kirgiz politikai
rendszer úgy van felépítve, hogy krízisből krízisbe halad”. Kollégái, Alekszandr
Knyazev és Nur Omarov pedig hangsúlyozzák: „Nem várunk jót. A parlamentben
alacsony kulturális szinten mozgó képviselők ülnek a klánjaik érdekeit
képviselve. Az újabb krízisek elkerülhetetlenek; a kirgiz politikai aréna tele
van kisebb-nagyobb zseb-Napóleonokkal.”
Az ellenzék ünnepel. Elérték az alkotmánymódosítást
Fotók: AP