Vissza a tartalomjegyzékhez

Pénzes László
Még nem menekül a tőke
Meddig tart a befektetői bizalom?

Az elmúlt tizenöt évben hazánk a régió kiemelt célállomása lett a külföldi tőke számára. A befektetőbarát törvények, a fejlődő infrastruktúra, a szakképzett munkaerő, később az EU-tagság elnyerése mind motorjai voltak ennek a bizalomnak. További fontos tényezőként Magyarország egészen eddig politikailag stabil országnak számított. Lapunk által megkérdezett szakértők szerint a politikai zavargások gazdasági hatása egyelőre nem számottevő: a magyarországi befektetők bíznak az indulatok lecsillapodásában, és kivárnak.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által bejelentett beruházások az elmúlt két évben közel 800 milliárd forintos értéket képviseltek, és több mint 18 ezer 500 új munkahelyet teremtettek. Az elektronikai üzemektől az autóiparon át a napelemgyárig Magyarországnak olyan multinacionális vállalatok szavaztak bizalmat ebben az időszakban, mint a Robert Bosch-csoport, az Electrolux, a Nokia, az Audi, a Denso vagy a Hankook Tire. A GKM munkatársai jelenleg a „Hunsider” nevű roadshow keretén belül, európai és tengerentúli helyszíneket érintve tartanak előadásokat a kormány befektetésösztönzési politikájáról. Mindeközben a külföldi befektetői piac „vigyázó szemeit” a budapesti eseményeken tartja.
Belyó Pál, az ECOSTAT Gazdaságelemző és Informatikai Intézet igazgatója (képünkön) a Hetek kérdésére megerősítette: az elmúlt hetek eseményei nem okoztak drámai változásokat a külföldi tőke beáramlásában. Bár a pénzpiacoknak a belpolitikai helyzetre adott reakciói néha naponta többször is változtak, a tőkepiaci változások számára az eltelt idő túl rövid volt. Ennek oka az, hogy egy befektetést vagy akvizíciót olykor hosszas előkészítési és megvalósítási folyamat jellemez. Ennek ellenére tapasztalható egyfajta kivárás, élénkebb figyelem, gondosabb analízis a befektetők részéről - állítja Belyó. A konvergenciaprogram brüsszeli elfogadása és a parlamenti bizalmi szavazás pozitív eredménye viszont jótékony hatással volt a befektetői optimizmus visszaszerzésére. A szakember szerint a külföldiek többsége a mai napig nem érti pontosan, miért következtek be az elmúlt időszak eseményei. Ráadásul ebben a helyzetben felelős politikai személynek negatív megnyilatkozásokat tenni a kormányfőnek címezve - Belyó szerint - felér egy gazdasági bűntettel.
Lapunk megkeresésére több éve Magyarországon működő, külföldi tulajdonban lévő vállalatok értékelték befektetéseik helyzetét és jövőjét a belpolitikai és pénzpiaci változások tükrében. A megkeresett vezetők azonban a kényes helyzetre és cégeik minden politikai oldaltól való függetlenségének megőrzésére hivatkozva csak anonim módon nyilatkoztak. Az egyik, kozmetikai és tisztítószerek területén piacvezető vállalat vezetője elmondta: 1987-ben alapított magyar leányvállalatuk jelenleg 900 főt alkalmaz három gyártóüzemében és budapesti kereskedelmi központjában. A tulajdonosi kör az elmúlt két évtizedben közel 200 millió dollárt invesztált magyarországi tevékenységébe. A vezérigazgató szerint „még mindig jobb egy negatív, de kiszámítható gazdasági trendet követő program, mint egy beláthatatlan következményeket generáló bizonytalanság”. A jelenlegi helyzetben egy külföldi tulajdonban lévő vállalat helyzete több okból sem könnyű. Egyrészt a többmilliárdos forgalmat alacsony árrésen bonyolító termelővállalatok számára a legkisebb árfolyam-ingadozás is súlyos veszteségeket generál. Másfelől az éves terveket felboríthatja a megszorító intézkedések költségnövelő hatása és az ebből eredő vásárlóerő-csökkenés. A reformprogram és az elmúlt hetek zavargásai tehát egyaránt éreztetik hatásukat, a különbség az, hogy a megszorítások hosszú távú hatásaival lehet kalkulálni, és azokra fel lehet készülni, a politikai forrongásokra azonban nem.
Egy másik - szintén neve elhallgatását kérő - vállalatvezető úgy vélte: sem a kormány konvergenciaprogramja, sem az ellenzék reformalap-elképzelése nem hosszú távú megoldás. A konvergenciaprogram hiányossága, hogy bár részletesen taglalja a költségvetési hiány csökkentésének mechanizmusát, nem ad választ a hosszú távú egyensúlyteremtésre, nem látszanak benne még világosan a pozitív intézkedések. A reformalapról szólva nemes egyszerűséggel elmondható, hogy több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, ezért nem is lehet azt komolyan mérlegelni.