Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Graffiti
Akiket a fémszag megcsapott

A graffitisek maguk is tudják, hogy kárt okoznak. Jogos tehát a rendőri fellépés ellenük, a négyévenkénti kampányidőszakban megfújt harci riadó azonban tipikusan magyaros jellegű: mintha a rongálók megfékezésének legfőbb célja a választópolgárok megnyerése volna.


Fotó: Archív.

Egy kereskedelmi televíziós csatorna július 2-ai híradója szerint a BKV-nak évi 8-10 milliós kárt okoznak a graffitik. Ugyanezen hírműsor szeptember 5-ei adásában azt állította, hogy a BKV tavaly több mint 70 millió forintot költött a graffitik eltávolítására. Egy sajtóorgánum közlésében a „graffitizők és vandálok” által okozott éves károk pedig már milliárdokra dagadtak. A fenti példa azt mutatja, hogy a károk nagyságát nemcsak felmérni nehéz, de a számokkal való dobálózás kampánycélokra is könnyen felhasználható.
A graffitik elleni hadjárat végrehajtása érdekében külön akciócsoportot hozott létre a BRFK: 20 rendőr és 4 rendőrautó kísérték az azóta leállított Combino villamosokat. A hadjárat meghirdetését felülírták a múlt héten kitört tüntetéseket követő utcai garázdaságok - amelyeknek egyik vezetője további „békés” demonstrációkat szervez, szabadon -, az élet azonban remélhetőleg visszatér majd a rendes kerékvágásba, s a Combinók is a saját nyomvonalukra.
S a graffiti elleni harc folytatódik.
A graffitisek egyik kedvenc célpontjai a „mozgó reklámként” is közlekedő vonatkocsik, amelyeknek több mint a fele hordozza egy-egy renitens kézjegyét.
A MÁV-nak - kommunikációs osztályuk adatai szerint - évente több mint 24 ezer négyzetméternyi felületet kell mentesíteni a graffitiktől. Ez a méret nagyobb, mint a Hősök tere, s az egyéb, járulékos károkat nem számítva is mintegy 60 millió forintba kerül.
Bálint több mint tíz éve „fest” Budapest utcáin. Szerinte egy igazi graffitist soha nem lehet megfogni - és ha igaz az a hír, hogy két csoportot elkaptak, akkor az csak úgy lehetséges, hogy azok amatőrök lehettek. „Minden valódi graffitisnek megvan a saját módszere arra, hogyan álcázza magát, mit csináljon közben, és hova tűnjön a festék akkor, amikor valamilyen akció történik. Így soha nem találják meg náluk a festéket, nincs bizonyíték - mondja, s azután az egész tevékenységét művészettörténeti távlatokba helyezi: - A graffiti a hiphopkultúra egyik eleme. A hiphopkultúra Amerikából származik, és további részei a rap, a break és a DJ.” Az elméleti magaslatokból leszállva Bálint is elismeri, hogy a villamosokon történt rongálás elítélendő dolog. Büntetésekkel azonban - szerinte - ezt a fajta, garázdaságnak minősülő cselekményt nem lehet megakadályozni, mert egy vérbeli graffitis számára ez csak olaj a tűzre. A tiltott gyümölcs fogyasztása ugyanis csak fokozza az izgalmat, és emeli az adrenalinszintet.


Fotó: Somorjai L.

Arra a kérdésre, hogy mi hajtja a graffitiseket, hogy munkát, pénzt nem kímélve - egy nagyobb rajz festékanyaga akár 10-20 ezer forintba is kerülhet -, a kockázatot megvetve mégis tovább űzik ezt a tevékenységet, Bálint úgy fogalmaz, hogy a „fémszag” a legnagyobb vonzóerő. Ez - mint próbálom megérteni - nem a festék szagát, hanem egy olyan életformát jelent, amely a szabadságnak egyfajta virtuális világát teremti meg számukra. „A mi világunk nagyon különbözik a többi, átlagos ember világától” - mondja.
Bálint szerint a graffitisek elleni harc négyévenként merül fel ciklikusan, s nem más, mint a választási kampány része.
„A rongálást magam is elítélem, de régi falfelületekre való festésben nem látok problémát. Szerintem az lenne a jó, ha több legális felület volna az országban” - mondja. Bálint becslése szerint a graffitizők létszáma a fővárosban több tízezer lehet, mindnyájuk számára legális felületet adni - ezt ő is elismeri - nem könnyen megvalósítható feladat.